Máshol is ezt hívják alsóban mateknak?

20-as válaszoló véleményét osztom :)

fiam is 3dikos.

kiegészíteném még a szöveges feladatokkal.

De az tuti, hogy a fejszámolásban toppon van :)

de ismeri í síkidomokat, téridomokat...mértékegységeket, órát... szerintem ezek életszerűek :)

[link] ez ugye vicc? Ezt öt perc alatt? o_O Nohát tőlem nem idegen a matek, spec. mat. gimnázium, matektanári diploma, szoftermérnöki karrier, de ezt meg sem próbálom, ebbe belefájdul az ember feje.

A megoldás homeschooling, ez van sajnos.

Több minden eszembe jutott a kérdésedről.

Dolgoztam tankönyvkiadóban alsós matekkönyveken, és egyszer tanúja voltam egy érdekes vitának a szerzők, az alkotószerkesztő és a lektorok között. A lektorok azt bizonygatták, hogy a matematikaoktatásnak „életszagúnak” kell lennie, és kiálltak a szöveges példák fontossága mellett, sőt, amellett, hogy sok „nyílt végű” feladat kellene (amelyeknek nem csak egyféle megolásuk van, így már kiskorban fejlesztik a logikát, a matematika és a mindennapi élet összefüggéseinek felismerését), míg a többiek azzal hurrogták le őket, hogy a tanítók nem szeretik ezeket a feladatokat, mert sok időt igényel a velük való foglalkozás, illetve az ilyen dolgozatokat nem lehet gyorsan javítani egy megoldókulcs segítségével.

Az sem véletlen, hogy a kiadók össze szoktak (volt, amíg voltak ugye tankönyvkiadók) állítani dolgozatoknak feladatlapokat, mivel, ahogy az egyik matektanár kollégám fogalmazott, lusták maguk összeállítani a dolgozatokat. (Ennek köszönhető az a – számomra szülőként megdöbbentő, de számos tanárismerősöm által megerősített – gyakorlata a szülőknek, hogy otthon begyakoroltatják az alsós gyerekkel a feladatlapok megoldását, hogy ötöst kapjon. Mert a cél a jó jegy, nem az, hogy a gyerek értse a matekot… döbbenet.)

A fiam iskolájában egyébként mindenféle feladatot vesznek alsóban, volt mérés, szöveges példa, számolás stb., és időre sosem írtak számolásos dolgozatot. De a barátnőmtől hallottam, hogy az ő sulijukban is megy ez az időre számolás. Ebből úgy sejtem, ez erősen a tanító beállítódásától függő ügy. Ahogy egyébként az is, hogy mennyire teszi „életszerűvé” a matekot – mert szerintem pl. egy méréssel foglalkozó órán nagyon nem mindegy, hogy fejben képzelik el a dolgokat, vagy veszi a fáradságot a tanerő, és – ad absurdum – bevisz egy mérleget, előtte a gyerek kezébe adja az almát, és megkéri, becsülje meg a tömegét, majd megmérik, hogy valójában mennyi…

A harmadik dolog, ami eszembe jutott, hogy egy barátnőm mesélte, a lányánál az alsó tagozat végére olyan kórkép alakult ki, hogy ha meglátott egy négyzetrácsos lapot, rosszul lett (hányinger, szédülés). Így derült ki számára, hogy létezik egy „matematikai szorongás” elnevezésű kórkép, amelynek oka némileg mókás: a tanárok szorongása ragad át a gyerekekre. (Érdemes utánaolvasni, tanulságos.)

Egyébként erre az időre történő megmérettetésnek még van egy érdekes hatása. A fiam, aki utál minden mechanikus feladatot (pl. szorzótábla), viszont szereti a gondolkodtató feladatokat, mesélte, hogy egyszer feltett nekik egy furfangos matekkérdést a tanár, amelyre végül csak ő tudott jól válaszolni, mivel a többiek ezesetben is versenyezni kezdtek, és alig hangzott el a feladat, a padból kilógva köpködték a (rossz) válaszokat. Mindeközben a fiam gondolkodott, s szép komótosan kivárta a többiek harcát, majd elmondta a megfejtést (és be is bizonyította). A tanítónő pedig azt mesélte nekem, elképesztő, milyen jó logikája van a gyereknek – csak hát nem elég gyors. :)

A fiam harmadikos, de még sosem volt ilyen dolgozatuk.

Tavaly elkezdték a kísérleti matekkönyvből az oktatást ami szerintem botrány, de mégsem ennyire mint a általad leírt matek. Tanulnak egyébként mindenfélét, főként az szorzást, bennfoglalást. De volt síkidomok, mértékegységek, szöveges feladatok és más egyéb is az évben. Erősen tanárfüggő hol, mit tartanak fontosnak.

Ez az "időre nagy mennyiségű mechanikus számolás" sajnos egyre inkább terjed. Elég baj.Szegény Varga Tamás forog a sírjában.

Ráadásul nem sok köze van a matektudáshoz, de sokszor még az amúgy jól számoló gyerekek is egyeseket kapnak rá, mert nem képesek huzamos ideig eléggé koncentrálni. Viszont ettől nem is fognak megtanulni. Ha engem mindig jól megvernének, ha nem futom 10mp alatt a 100 métert, attól még nem tudnék gyorsabban futni. Akkor se, ha naponta végigkergetnének a pályán. Kéne egy edzésterv, erősítés, stb.

A gyerekeknek se használ, ha minden második órán kapnak egy egyest. Megutálják az egészet, szoronganak, ne adj' isten elhiszik magukról, hogy buták.És olyan is van, aki tényleg buta, vagy legalábbis nem elég okos. Nekik vajon használ, ha ezt naponta az orruk alá dörgöljük? Nem volna jobb azt mondani, hogy ma jobban sikerült mint tegnap, látod, érdemes volt gyakorolni? Ha tegnap is egyes volt, és ma is az, akkor nem sokat ér a gyereknek, hogy ma már öttel több feladatot csinált meg jól. Ha mindig mindent osztályozunk, nem kell csodálkozni, hogy ezek a gyerekek felsőre szinte taníthatatlanul alulmotiváltak lesznek. Én is otthagynám a munkahelyet, ahol naponta bebizonyítják, hogy alkalmatlan vagyok, és mindent rosszul csinálok. Nekik viszont muszáj iskolába járni, hát gondoskodnak róla, hogy ne legyen benne sok köszönet.