Akinek gyermeke ötös tanuló volt alsóban: Hogyan szeretett meg tanulni? Hogyan motiváltad? Jutalmazás előfordult?

Keresztlányom: érdeklődő, okos gyerek. Eleve szeretett tanulni, nem kellett "megszerettetni" vele. Már oviban is sokszor játszott iskolásat. Mindig kérdez, kap is választ.

Nem, tanulással kapcsolatosan nem kap direkt jutalmat. Egyébként nyilván jól bánnak vele.

Testvéremmel együtt mi is ilyenek voltunk. Gondolom nővérem is ugyanazt próbálja tovább adni, mint amit anyukánk tanított, hogy "magadnak tanulsz, nem nekem. Te jársz vele jól. A tudás az egyetlen, amit sose vehetnek el tőled.".

Nálunk nincs teljesítménykényszer, ha valamiből négyes, akkor négyes. Mindig dicsérem, ha jó jegyet hoz, ha meg rosszabbat (akár egyest is), megbeszéljük, hogy mi volt az oka, és biztatom, hogy majd kijavítja. Ha igényli, segíteni is szoktam neki.

Másodikban aztán a lányom úgy jött haza évzáró után, hogy sajnálja, hogy sokan kaptak jutalomkönyvet a kitűnő bizonyítványukra, ő meg nem (egy négyese volt). Közölte, hogy márpedig ő kitűnő lesz. Harmadik félévkor sikerült is neki, nagyon büszke volt magára. Most igyekszik tartani év végéig.

Jutalmazni a félévi biziért jutalmaztuk, illetve a speciális teljesítményekért szoktuk (pl. versenyekre szokott jelentkezni, és ha dobogós helyezést ér el, akkor azért én mindig adok valami jutalmat). De külön a jegyekért nem. Nálunk valahogy kialakult az, hogy megtanulta, hogy magáért tanul...

# 5 vagyok, és még annyit hozzátennék, hogy én első óta aszerint kezelem, amit egyszer Vekerdynél olvastam, hogy: az iskola a gyerek magánügye. Igyekszem önállóságra nevelni a gyerekem, természetesen segítem, amiben igényli, figyelmeztetem a házi feladatra, kikérdezem a leckét, ha kéri, de nem erőltetek semmit. Arra tanítottam, hogy az iskola az ő dolga, nem az én kedvemért tanul, hanem saját magáért. Nem azt mondom, hogy "büszke vagyok rád", hanem azt, hogy "büszke lehetsz magadra".

Ha valamiben nem olyan sikeres, akkor nem azt mondom, hogy csalódtam benne, hanem elmondom neki, hogy ezzel a saját dolgát nehezíti.

Kellett egy kis idő, tényleg, de most, harmadikra már "átment". Múltkor például arról beszélgettünk, hogy mennyire nehéz neki matekórán koncentrálni, de tudja, hogy ha nem figyel, akkor utólag sokkal nehezebb felvenni a fonalat. Ma mesélte a tanító nénije, hogy valamiért kihívták matekóráról, és egyedül, önként bepótolta az órai anyagot. Kapott is érte egy ötöst órai munkára.

Én ezt sokkal hatékonyabbnak tartom, mint ha ostorral hajtanám a gyerekem, meg elvárásokat támasztanék felé, vagy agyba-főbe jutalmaznám, így ugyanis sikerült a BELSŐ motivációt kialakítani benne a tanulás iránt.

A lányom most ötödikes. Alsóban végig kitűnő volt, ezért átvittük egy nyolcévfolyamos gimibe. Azt hittük, hogy itt már csak négyes tanuló lesz, de félévkor megint kitűnő lett.

Óvodás korában mikor otthon dolgoztam leült mellém, hogy ő is dolgozik. Adtam neki papírt és tollat és a maga módján írogatta a számokat. Bekerülve az iskolába / (szerencsés) osztályba sikk volt a gyerekek között tanulni. Minden évben elengedtük táborozni a barátnőivel.

Most ötödikben az új osztályban új barátokat szerzett. A jó tanulmányi eredmények miatt idén két táborba is el fog menni. Érdekes módon választott egy indián tábort és egy matektábort. Ez utóbbin nagyon meglepődtünk, de aztán kiderült, hogy a kedvenc matektanára miatt megy matekozni.

Szóval egy nagy adag szerencse és a gyerek kell, hogy ötös tanuló legyen. Sajnos a fiam már nem ilyen mentalitású (ebben rám ütött). Nála gondban leszünk, mert nem lesz ötös tanuló. Valószínűleg őt majd motiválni fogjuk valamivel.

Az a tapasztalatom, hogy a külső motiváció működik, de hamarosan ki kell alakulnia a gyerekben egy belső igénynek helyette. Ezt tudod a jutalommal erősíteni. Nálunk az volt a "jelszó", hogy a tanulás játék. Már oviban is így álltunk hozzá és megpróbáltuk mindennek a jó, játékos, használható oldalát nézni, örülni a sikernek.

Elsőben minden ötösért kapott 50 Ft-ot, hétvégén vett rajta valami kis apróságot, egy gumicukrot, vagy Lego-figurát. Tudpm, ezt sokan ellenzik, de én eut hasonlónak gondolom ahhoz, hogy az ember a munkájáért fizetést kap. Ha jól dolgozott, akkor kapott. Teljesen mindegy, hogy az egy matrica, vagy pár forint.