Túl okos a gyerek! Mi a megoldás, ha zavarja az órát és a tanító nem tud/akar vele mit kezdeni?

Nézd, nekem harmadikos a fiam, elvittük másik suliba, ugyanez volt, visszahoztuk. Feleslegesen nem utazunk. Egyszerűen rámentünk arra, hogy kisfiam, mindegy a tanár mit csinál, milyen, ha cigánygyerekek potyognak az égből te akkor is viselkedsz! játsz a radíroddal ha unatkozol, vagy ha szabad segíts másoknak. Ha meg semmit ülsz a valagadon és bámulsz ki az ablakon, és megfigyeled a természetet. Így a magatartás megoldódott. Mostmár csak avval van gondja a tanárnak, hogy "Túl sokat tud a felsős és a későbbi tanagyagból, ez alsó, itt ez nem kell. Kérem magolják be szó szerint amit én diktálok, többet nem lehet" Illetve a másik fő probléma: "Sajnos nem tudok hármasnál jobbat adni szövegértésre, mert a saját szavaival fogalmazza meg a válaszokat. Ne ílyedjen meg anyuka, minden helyes, de ezt csak negyedik végétől szabad. Tanulja meg szó szerint a szövegből kimásolni, mert csak az az elfogadható még. Saját fogalmazással csak 4. végétől lehet"

És igen, van fogalmazás órájuk, amikor be kell magolni mi a bevezetés, tárgyalás, stb definíciója , illetve másolni kell az olvasókönyvből. Sírvaröhögős.

Nálunk annyival egyszerűbb, hogy ezen én is átmentem annó, meg tesóm is, így el bírom konkrét helyzetekben is tanácsokkal látni a fiam. Reménykedünk, hogy felsőben lesz egy két tanár, aki majd értékeli. Addig, ahogy nevtan, meg mindenféle hely ahol felmérték tanácsolták, kibekkeljük az alsót.

Hja, egyik tanítónénije, amikor csak arra hivatkoztam, hogy dehát az én gyerekem, nálunk nem extrém a fiam a családban, akkor megkérdezte, és magukból mi lett... Elmeséltem (tesóm is én is csak egyetemen tanultunk először újat, addig mindig előrébb jártunk, egyszerűen olvastunk gondolkodtunk ennyi, de apám is, nagybátyám is ezekkel a gondokkal küzdött, sőt nagyapám is hasonlókkal, szóval van pár generáció tapasztalatunk), az életben meg elég könnyen boldogulunk. azt találta mondani a tanítónéni, hogy hát, maguk is csak kinőtték magukat akkor. majd lehet a gyerekből is lesz valaki.

Hát ennyi. Ha valaki felfele lóg ki akkor is kilóg. A család feladata ilyenkor extrán fontos. A tanítók nagyon pici százaléka van erre felkészülve. Hogy mondjak jó példát is, a lányom tanítói pl szó szerint 28 elsős gyereket tanítanak differenciáltan. nem vicc. a kérdésre, hogy bírják, a legnagyobb természetességgel közölték, minden gyerek más, és nekik ez a dolguk, hogy kihozzák belőlük a legjobbat. Szóval van ilyen is. De a fiam évfolyamában hiába kérdeztem, egy ilyet se találtunk az elérhető körzetekben sajna.

szerintem

akik azt írják: "akkor sose lesznek egy szinten a gyerekek."

azok mégis mi a fenére gondolnak ilyenkor?? hogy a fenébe lennének egy szinten valaha is?? eleve ezerfélék. Egyik ebben ügyes másik abban. Most akkor a szuperül rajzoló készítsen ronda rajzokat, vagy dolgozzon lassan, mert igazodni kell a többiekhez?? Aki gyorsan tanul olvasni, vagy már tud, az felejtse el a betűket?? Aki jól fut tesin, az játssza el, hogy fáradt, mint aki nem? Aki jó fejszámoló, az lassuljon le??

És a másik oldalról is mondhatnám. Akinek nincs rajzkéssége, azt kínozzák agyon otthon is, hogy de akkor is megtanulsz szép királylányt rajzolni?? Aki lassabban tanul olvasni, az szidjuk le, vagy ne hagyjuk aludni, hogy gyakoroljon pluszba? És sorolhatnám.

Egy jó reálkésségű gyerek már 6 évesen is el fog húzni a duplán visszatartott gyerekektől is. Akinek extrajó a memóriája, avval úgyse veheti fel még egy átlagos se a verstanulás sebességét, stb. Tudomásul kéne venni, hogy a gyerekek sokfélék, ahogy a felnőttek is. Az emberek egyszerűen sokfélék.

mint a mondás: "ha egy halat az alapján akarunk megítélni, hogy tud fára mászni, örökre azt fogja hinni hogy hülye"

És ha nem gondozzuk a tehetségeket, és levágjuk a szárnyaikat, attól a többiek nem lesznek jobbak, csak a földre kényszertettünk döcögni egy madarat aki repülésben lenne jó.

Szóval, nem sose lesznek egy szinten. Ez van. Ezt fel kéne már dolgozni társadalmi szinten kishazánkban. De legfőképp a tanítóknak kéne feldolgozniuk.

A 42. válaszoló vagyok(a Montessori sulis).Nálunk kitűnő lett a félévi értékelése a fiamnak,minden tantárgynál a "kiválóan teljesítettél" értékelés szerepel,a szorgalma,magatartása példás.Úgy gondolom,nagyon sokat köszönhetünk az iskolának,mivel maximálisan gyerekre szabott az oktatás,és a velük való foglalkozás,törődés is.

Remélem sikerül megtalálni a megfelelő iskolát,ahol sikereket ér el,és megfelelően kezelik

Nekem is ilyen iskola kellett volna. 165-s az IQ-m. Még általánosban, hamarabb kész voltam mindennel, mint mások. Csak én nem unatkoztam, hanem olvastam addig. Volt olyan tanárom aki ezért, az egész órai munkáért beírt egy egyest. Ja és balkezes is vagyok, ezért nekem ráadásul alkalmassági teszten kellett részt vennem, hogy általánosba felvegyenek. Emiatt nem is nagyon tudtam beilleszkedni nagyon sehova. Titkoltam, hogy mire vagyok képes.

Eljátszottam a hülyét, pontosabban eljátszottam, hogy olyan vagyok mint a többiek. Egy idő után leszoktam, hogy odafigyeljek a tanárokra, másokra... vagy, hogy kinyissam a könyveimet. Ennyi elég volt, hogy mindent hármasra vagy négyesre írjak úgy, hogy rájuk sem hederítettem.

Mikor elkezdődtek a felvételi vizsgák nyolcadikban, egy hét alatt felkészültem négy évből. Vegyészmérnök akartam lenni. Fel is vettek, csak a faterom nem engedett vegyipariba és rám erőltetett egy olyan gimnáziumot, amit gyűlöltem... s ahova beilleszkedni sem tudtam, így a depressziómra sem volt jó hatással, amibe meg kis híján belehaltam.

Számomra az eszem, áldás és átok is volt, s még ma is az.

Mikor már nem szólhatott bele senki, hogy mit tanuljak, az maga volt az ajándék. Így van néhány diplomám, néhány nyelven beszélek. Angol, japán, latin.

Most tanulok koreaiul, arabul és újra oroszul, és jelentkeztem egy amerikai egyetem, szakpárjára.

Mindemellett dolgozom is.

A tanulság az, hogy ha egy gyerekben megvan a tehetség, az intelligencia, akkor egy szülő se alkudjon meg. Keresse meg neki a legmegfelelőbb iskolát, oktatást és sz*rjon le mindenki mást, aki ezt nehezményezi. Ők csak irigyek, mert van egy gyerek, aki okosabb az övékénél és hogy intelligenciaszintjük a korosztályos átlagnak megfelelő.

Ha valaki arrogánsnak és nagyzolónak érzi amit írtam, lesz*rom. Eleget bántottak az emberek emiatt. Szerintem sérelmeim érthetőek s jogosnak érzem dühömet.

Zseni a fiad? Akkor azt ajánlom, hogy fogd a gyermeked és írasd át egy olyan iskolába, ahová olyanok járnak mint Ő. Még barátai is lesznek, akik előtt soha nem kell eljátszania a hülyét, mert sérti a többi gyerek és szüleik önérzetét.