Túl okos a gyerek! Mi a megoldás, ha zavarja az órát és a tanító nem tud/akar vele mit kezdeni?

Szia! Két ilyen kisfiú van a környezetemben, mindketten maguktól tanultak már iskola előtt, egyikük már 3 évesen olvasott, a másikuk „csak” öt volt, és ő számokra is nagyon gerjed, szóval igen, nincs igazuk azoknak, akik leszóltak, mert léteznek ilyen érdeklődő gyerekek.

„…a legfőbb problémája, hogy túl okos, és mindig még többet és még többet szeretne tudni.”

Hát erról rögvest beugrott, hogy ne aggódj, az iskolában pár év alatt meg fog oldódni a „problémája”, mert tapasztalataim szerint csudálatos érzékkel tudják elvenni a gyerekek kedvét a tanulástól.

De komolyra fordítva a szót, szerintem is röhej, hogy egy tanítónő nem tud ennyire sem differenciálni. Nemrég beszélgettem nagyapámmal, aki elmesélte, hogy ők 46-an voltak a falusi iskolában, ráadásul nem egy korosztály, így a tanítónak folyamatosan nagyon ott kellett lennie, hogy ki épp hol tart – és érdekes módon meg tudta oldani, hogy mindenkinek képessége szerint osztotta a feladatokat.

Tisztelet a kivételnek, de az a véleményem, hogy a mai tanítónők (mert sajnos a legtöbb nő) nincsenek a pedagógia csúcsán. Volt „szerencsém” részt venni pár konferencián velük, és azt gondolom, hogy a legtöbbjük az órai felkészüléséhez is kívülről (lásd tankönyvkiadó) várja a segítséget, és egy felmérőt sem képes összeállítani egy elsős osztálynak – mit várunk akkor, hogyan tudna kezelni egy olyan helyzetet, amikor nem 30 csendes-rendes, szőke kislány néz vissza rá a padból ámulattal? :)

Hasonló gyerek voltam. Az első osztály végigunatkoztam, nagyjából az alsót végigvittem tanulás nélkül. Még felsőben sem voltak gondok, ráadásul addigra rengetegszer hallottam, hogy milyen okos vagyok. Azt soha, hogy milyen szorgalmas.

Jött a gimnázium, ahol már oda kellett volna tennem magam, ott már kezdett mélyrepülésbe váltani a dolog. Leromlottak a jegyeim, mert már nem éltem meg abból, amit "amúgy is tudtam", itt plusz energiát is bele kellett volna fektetni. Szóval ott voltam okos, de hót lusta gimnazistának. Olyannyira, hogy harmadikban bukásra álltam történelemből, mert tojtam tanulni rá, vagy odafigyelni órán.

Végül egy nagy családi balhé, majd a tanár szülői felkérése, hogy hadd feleljek minden órán - a kényszer hatott: négyesre felhúztam az év végi jegyemet egy hónap alatt.

Viszont utána a főiskola is ugyanilyen döcögve ment. Nem jártam be, nem tanultam. Sok vizsgán így is átmentem azzal, hogy kidumáltam magam. De egy számvitel vagy matek szigorlaton ez nem működött, ott egy konkrét jó válasz volt csak. Jóval tovább tartott elvégeznem a főiskolát, mint "illik". Államvizsga előtt döbbentem rá, hogy halványlilám sincs a teljes anyagról: akkor sok stresszel, kávéval és nagy hajrával két hét alatt benyaltam az anyagot és ötös is lett.

Tanulság? Nem baj, ha okos a gyerek, de a szorgalom fontosabb. Ha elkönyveli magát okosnak, akkor hátra fog dőlni és amint emelkednek a követelmények, elhúz mellette a tananyag.

Ne essetek abba a hibába, amibe anno a szüleim: ne (csak) az eszét dicsérjétek, hanem a szorgalmát is motiváljátok. Anélkül keserves lesz később.

Montessori iskolák

[link]

Szia!

Lányom is jóval a kortársai előtt járt, ezért választottunk olyan tanítót, aki tud differenciálni felfelé is. Ajánlom a kooperatív csoportmunkával dolgozó osztálytanítókat, nézz utána. Ez a te gyerekednek és a többi gyereknek is hasznára válik.

Ne nehezebb feladatot kérj a tanítótól akkor, ha nem ad semmit, hanem mennyiségre többet, és esetleg beszéld meg vele, hogy ha kész van a gyerek, csinálhasson olyat amit te állítasz össze neki. Vagy adjon szorgalmit.