Anyukák akiknek most megy elsőbe a gyermekük, hogyan bírjátok?

Bocs, te írtad a kérdésedben, hogy félsz. Nekem is az jött le, hogy mintha te rettegnél ettől az iskolától, és ezt már átvette a fiad is. Mondogasd neki, hogy a tanítónéni ugyanúgy segíteni fog neki, mint az óvodában a nevelő, mert azért van ott. NE féljen, mert lesz barátja, az óvodában is lett neki. A legjobb barátjával meg találkozhatnak délutánonként, és elmesélhetik egymásnak az élményeiket.

Első sorban a te aggályaidat kellene megszűntetni, mert addig ő is érezni fogja, hogy valami nem oké.

Mondd neki, hogy te is segítesz majd neki a tanulásban. Te csak azért tartasz az egésztől, mert ő tart? Vagy ő fél tőle, mert látja, hogy te aggódsz?

Két fiam van,a nagyobb most lesz ötödikes,a kicsi elsős.

Az előző 4 év nagy tapasztalat volt,ezer dolgot csináltam rosszul,amiből sokat tanultam.

A kicsi sokkal talpraesettebb,szívesen szerepel.Szerencsénkre a sulis nyári napközibe már mehetett pár napot és pont ott volt a leendő tanító néni,akivel összebarátkoztak.Bevallom kicsit aggódtam,mert senkit nem ismerünk majd,de a fiam 1 másodperc alatt megnyugtatott "anya,ne aggódj,egy hét alatt mindenki a barátom lesz " :)!

A fiam nagy matekos,a táborban megnyerte 1-2 osztályosok között a memória versenyt,én csak az írás miatt aggódom picit,mert nem is rajzol szívesen.

Megnyugtatlak az én nagy fiam semmit nem tudott suli előtt ,nem is érdekelte,igaz egy későn észrevett szembaj miatt nem is tanul annyira sajnos jól,de mindenki meg fog tanulni írni-olvasni :)!

Bár nagyon fontos a jó tanító,mert nekünk az sem jutott .(!