A gyereketek iskolájában mennyire jellemző, hogy csúfolják azt akik szegényebbek akiknek nincsen drága kütyüjük vagy nem kapnak ünnepekre drága ajándékokat?

Szia! 4.-es a fiam, őt totál nem érdekli, milyen ruha van rajta vagy bárki máson, azon kívül, hogy melegben megjegyzi, hogy rövidnadrágot szeretne felvenni, sose esik szó erről. Mondjuk én mindig „semleges” ruhákat vettem neki (vagy az örököltek közül azokat választottam ki), utálom pl. az óriási márkajelzéseket a ruhadarabokon, számomra egy fiú egy egyszínű pólóban és farmerban teljesen oké.

Viszont szülőtársaktól hallottam már olyat, hogy az egyszínű póló nem menő, mert ebben a korban a koponyás cuccok járják. Van olyan kissrác is az osztályban, akinek jól ismerem a szüleit, nem „sznobok”, a gyerek mégis sokszor mondja egy-egy ruhára, hogy azt nem akarja felvenni, mert kicsúfolták miatta, vagy csak simán, mert mások sosem járnak olyanban (pl. rá adnak néha inget, de a többi kissrác mindig pólóban van) – szóval innen tudom, hogy ez egy létező probléma már ilyen korban is, és nem csak attól függ, hogy a szülők mennyire foglalkoznak ezzel, hanem attól is, hogy a gyerek mennyire akar idomulni a többiekhez.

Úgy hallom egyébként, a kislányok között jobban megy az öltözködési „verseny”, de nem látok bele igazán, mert fiam van.

Az is igaz, hogy a mi környékünkön mindenféle népségnek van iskola, mindenki tudja, hogy a környékbeli „sznobok” melyik suliba járatják a gyereküket (ott még a vécéajtó is fotocellás :)), így homogén módon eloszlanak a különféle beállítottságú családokból érkező gyerekek, ezért is lehet kevesebb az ilyen jellegű konfliktus.

A kütyüzés még nem jellemző, egy-két gyereknek van csak mobilja (akik egyedül járnak a város másik feléről suliba), a számítógép, a játékok nyilván témák, de pl. nekünk nincs tévénk, és sose hallottam még a gyerekemtől, hogy „bezzeg a Pistikének még a szobájában is van tévé”, vagy hogy csúfolták volna ilyenért.

Mindazonáltal nem csodálnám, ha felsőben ezek a kérdések fontosabbá válnának, emlékszem, felsős voltam, mikor megnyílt Mo-on az első Adidas-bolt, és meg voltam őrülve, hogy kell egy olyan táska nekem – azelőtt nem rémlik, hogy foglalkoztatott volna ilyesmi, de akkor ez tömeghisztéria lett az osztályban. :)

Fiam 2.osztályos és elmondhatom, hogy megvan otthon mindene, amire úgy gondoljuk, hogy szüksége van. DE!!! Sosem élt ezzel vissza, sőt, a mai napig azt veszi fel, amit én kirakok neki, abszolút nem érdekli, hogy márkás ruha van-e rajta, lényeg, hogy neki kényelmes legyen. Ezért nem is törekszem arra, hogy drága ruhákban járjon (egyrészt mert felesleges, másrészt, mert sajnálom rá a pénzt).

Sose csúfolna senkit és szerencsére az osztályukban sem megy a csúfolódás azért, mert valaki nem engedhet meg a gyermekének valamit. Oviban se voltak ilyen gondok. Lehet, hogy szerencsések vagyunk és remélem, hogy nem is kell ilyen problémával szembesülnünk.

Csúfolódás ugyan nincs, de a 2.-os fiam így is kívülállónak érzi magát, mert nincs saját szobája (az öccsével van együtt), nincs külön tévéjük, nincs saját táblagépe, nincs x-boxunk, nem járunk síelni, meg repülővel a tengerpartra nyaralni, stb.

Pedig nem vagyunk szegények, jut mindenre, amire kell, simán tudunk venni új ruhát, cipőt, biciklit stb, de mégis ezeket a dolgokat hiányolja, mert az osztálytársai zömének ezek természetesek.

Hozzáteszem, sima állami iskoláról beszélünk, semmi kiemelkedő, a szülők sem néznek ki nagyon gazdagoknak, szimplán csak más dolgokra költenek.

Mi idén fizettük ki a hitelünket, most a kocsicsere és a házfelújítás viszi el a pénzt, havi 200e Ft-ot kell erre félretennünk, 100e pedig különböző előtakarékosságokra megy el (életbiztosítások, nyugdíjbiztosítások, lakástakarék, készpénz). Vagyis ebből a havi 300e Ft-ból elmehetnénk akár tengerpartra is, de a kocsicserét, a felújítást és a takarékosságot fontosabbnak tartjuk.

Amúgy nyaralni is járunk, csak Szép kártyával belföldre. 8 napra egy 4 csillagos szálloda négyünknek 250e Ft-nál kezdődik, de ez semmit sem jelent, mert Mo-on van...