Konfliktus két anya közt a gyerekek iskolai viselkedése miatt - ti hogy oldanátok meg?
Tehát van két anya, A és B, első osztályos gyerekekkel. A-nak van egy kislánya, B-nek egy kisfia. A kisfiú majdnem minden nap bántotta a lányt, elvette a radírját, kitördelte a ceruzahegyeit, eltépte a kabátját, lökdöste a sorakozóban, nekilökte a padnak, kizárta az osztályteremből, egyszer behúzott neki, mert a kislány szünetben a helyére ült. Más gyerekeket is bántott, pl. egy másik kislányt úgy megkarmolt, hogy napokig sebes volt a karja és már óvodában is rendszeresen behívták a szüleit a magatartása miatt.
'A' anyuka egyszer beszélt B-vel, utána többször is beszélt B fiával, eleinte kedvesen, haverkodósan, a gyerek szintjén elmagyarázva, hogy miért rossz, az amit csinál, beszélt az osztályfőnökkel, hogy figyeljen oda a gyerekekre, ne bántsák egymást, ő ezt pár fekete ponttal elintézte, de újra és újra sírva ment haza a kislány iskolából. 'A' anyuka aztán azt mondta a kisfiúnak, hogy még egyszer ne hallja meg, hogy bántja a gyermekét, különben a kislány apukája fog bemenni, aki nagy és félelmetes és akkor nagy bajok lesznek.
Másnap B anyuja ordított az iskolaudvar előtt A anyukával, hogy hogyan képzeli, hogy fenyegeti az ő gyerekét, miatta kap folyton fekete pontot a gyerek és hogy nem véletlen, hogy a kislányt megverik, és hogy biztosan a kislány is verekszik stb.
Tehát, ti hogyan oldanátok meg ezt a szituációt? A követező lépés valószínűleg az o.főnök lesz, de inkompetensnek bizonyul, hiszen majdnem mindennapos az osztályában ez a fajta agresszió gyerekek között. Utána az igazgató következik, csak az a baj, hogy addig folyton A gyereke szenved, aki ártatlan?
Kíváncsi vagyok, ti hogyan oldanátok ezt meg, miként járnátok el? B anyukával, mint kiderült nem lehet értelmesen, higgadtan beszélni, elvakultan védi a gyerekét, bármit is csinál az.
Köszönöm a válaszokat.
válasza:Csókoltatom Benjamin Spockot! Az ő anyukáját kellett volna ilyen helyzetbe állítani, ha már megszülte a hülye gyerekét, ahelyett, hogy lenyelte volna.
Valamikor a szülők és a tanár egy csapatban játszottak, mára tanár kezében semmilyen fegyelmező eszköz sem maradt. Bármilyen konfliktus esetén kizárt, hogy ne ő húzná a rövidebbet. Csodálom, hogy van még fiatal, aki a pedagógusi pályát választja.
válasza:Bennem további kérdések merültek fel:
Ha a szülők összefognak és "kirakatják" a kisfiút a suliból, mi lesz a következő suliban? Vagy ez már nem érdekes? Mert szerintem nagyon is az! Valószínűleg ott még jobban előjön ez a viselkedés, onnan is elküldik, és így tovább... Pusztán azt tanulná meg a kisgyerek, hogy ő rossz, nem kell senkinek. Egy idő után már barátai sem lennének, mert úgy érezné minek, ha úgyis nemsokára el kell hagynia őket.
Ez nem megoldás.
Az iskola felelőssége lenne jelezni a helyzetet a nevelési tanácsadóban, ahol kivizsgálnák a gyereket, és terápiát kezdenének, valamint tanácsokat adnának vele kapcsolatban. Hiszen valószínűleg valamilyen viselkedési zavar van a háttérben, esélyes, hogy beteg az a gyerek.
De a szülők is sokat tehetnének. Össze kellene jönniük, persze a kisfiú anyukájával együtt, és azon lenni, hogy ez a kisgyerek be tudjon illeszkedni a többiek közé.
Mindezt saját tapasztalatból írom. Legnagyobb gyerekem olyan volt, mint ez a kisfiú. A diagnózisa beilleszkedési zavar, magatartászavar, hiperaktivitás.
Az első iskolájában már mindenért ő volt a felelős, még azt is ráfogták a gyerekek, amihez semmi köze nem volt. A tanárnő elverte, a szülők terrorizálták. Egyre romlott a helyzet, végül megvolt az aláírásgyűjtés, a szülők meg sorfalat álltak, hogy ne tudjon bemenni a suliba.
Magántanulói státusz, új iskola. Ott már FAKANÁLLAL verték el. Egyre rosszabb állapotban került. Terápiára jártunk, gyógyszert kapott, újra magántanuló lett.
Végül elköltöztünk. Az új suliban is elmondtam, mi a helyzet, az igazgató megértő volt, beszélt a tanárokkal is.
Csoda történt. A tanárok támogatták, erősítették az önbizalmát, beszéltek róla a szülőknek, gyerekeknek. A szülők sem zárkóztak el, bátorították a gyerekeiket hogy barátkozzanak a fiammal, hívják el magukhoz.
Befogadták, és enyhültek a gondok. Nem mondom, hogy onnantól nem volt gond, de mindig át tudott rajta lendülni az iskola, és mi is. Mire középsuliba ment, komoly baráti köre volt, és nagyon szerették a furcsaságai ellenére is. Ugyanis van egy nagyon fontos tulajdonsága: aki szereti és elfogadja, azért a tűzbe is képes bemenni a mai napig.
Utolsó, köszönöm a válaszod. Az általam felvázolt helyzetben a kisfiú viselkedése az otthonában átélt, történő dolgok miatt alakult ki és amíg apuka veri anyukát, meg a rendőrség a saját házában keresi aput, addig hiába a nevelési tanácsadás stb., főleg úgy, hogy miután beszélnek az anyjával, az ordít és kikéri magának. Képes volt azt mondani, hogy biztosan jó oka van a gyerekének verekedni és biztos benne, hogy a kislány is verekszik.
Az osztályfőnökkel már beszélt azóta a lány anyukája, de ő nem foglalkozik a helyzettel, ugyanis szerinte ez csupán gyerekes csínytevés és amúgy is, a fiúk már csak ilyenek. Tehát a következő bántalmazás után az igazgazó jön, majd a gyermekvédelmi, majd a gyermekjóléti. Jobbat nem tudunk egyelőre.
válasza:Kedves Kérdező!
Annyiban látod rosszul a dolgot, hogy a kissrác szempontjából mindegy, hogy mi okozza a viselkedését, neki így is, úgy is segítségre van szüksége. Amihez nem is kell feltétlenül az anyukája aktív részvétele, bár nyilván sokat lendítene a helyzeten.
Elég lenne az iskola összefogása a nevelési tanácsadóval, és veletek, többi szülővel.
Sajnálom, de mérhetetlenül fáj a szívem ezekért a kitaszított gyerekekért, mert nem ők a hibásak.
Én is sajnálom a kisfiút az otthoniak miatt és sajnálom a kislányt is, hiszen családtag és ő szenvedi el a kisfiú agresszióját.
Azért a kissrác nem kitaszított, vannak barátai, van egy cinkostársa is, bár ő fele annyira sem elvetemült.
válasza:Figyelj, én nem próbálom megváltani a világot, csak arra akartam rávilágítani, hogy érdemes egy kicsit B kisfiú oldaláról is nézni a dolgot, és esetleg olyan megoldást keresni, ami bár több energiát igényel, de nem egy másik helyre irányítja a problémát (iskolaváltás B-nek), hanem megoldja azt.
Az én fiamnál pl. egy kislány által hozott szeletke csoki volt az első áttörés, és nagyon nagy változást hozott, amikor meghívták az első szülinapi zsúrra.
Kívánom nektek, hogy a kislány és a kisfiú nehézségei is megoldódjanak!!!
válasza: válasza: válasza:utolsó, de aranyos sztori :)
én is beíratom aikidozni a fiam:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!