Ha egy hiperaktiv gyermek súlyos figyelemzavarára a pszichiáter gyógyszert adna, viszont tanítónénije nem szeretné a gyógyszerelést, akkor mi a helyes?

Ha a tanárnő elismeri, hogy figyelemzavaros a gyerkőcöd, akkor lényegében a gyógyszeres kezelést is elismeri.

Lehet, hogy végig tud ülni majd későbbiekben 40-60 percet is a tanórákon, de mint oly sokan mondták már neked (nem csak itt, hanem máshol is), lefog maradni a tanulásban. Ezt te sem szeretnéd, lerí rólad..

Gondolom sportol is a gyermeked, az is egy jó dolog már csak a koncentráció területén! Nem beszélve a fegyelemről, stb.

a 8-as jól leírta a dolgokat. én sem tenném gyógyszerfüggővé a gyereket,ez biztos. az más kérdés, hogy a pszichiáter persze nem lát más megoldást, hiszen ez a területe, X jelenségre X bogyó és kész. ezért említettem a pszichológust.

a fejlesztő pedagógus ... hát na, nem minősítem, meg lehet hogy ártani nem árt, de szal nem az lesz a megoldás, ez is biztos.

mit értesz pontosan "idegrendszeri" probléma alatt? tehát a végén kiderül h vmi neurológiai jelenség van itt??

ayay csak ahogy olvasom, itt a figyelemzavar lesz a legkisebb probléma akkor :(

ezekkel a dühkitörésekkel meg vigyázzatok, mert aztán nagyon hamar közveszélyesnek minősítik és onnantól kampec van a gyereknek örökre. továbbra is PSZICHOLÓGUST javaslok, hidd el, egy klinikus felfedezi a problémákat ill a gyökereket, na meg azt is, ha tényleg nem rá tartozik egy cseppet se (bár ezt kétlem).

Mindenesetre annak semmi értelem h a gyereket nagyon durva gyógyszerekkel megtömjük, és nem kell 1 év ahhoz h komplett zombi legyen. Én nem tenném semmiképp!

(és szakember vagyok, csak megelőzésképpen írom, mielőtt vki nekem támad itt ... )

oké, csak amiket meg most leírtál, azok egyáltalán nem túl nagy problémák. beszélgetett órán? na puff ... most ettől nem lesz ő egy különleges pszichiátriai eset, de még hyperaktív se.

Értelek a pszichológusokkal kapcsolatban, de nézd, a nevelési tanácsadóban ugye tudod, mennyire ell rájuk hallgatni. Én azt szoktam mondani, max amennyire kötelezővé teszik esetleg, aztán meg természetesen irány a magánpszichológus. Most az egy dolog, hogy én nagyon gyógyszer-ellenes vagyok pszichés téren, hiszen az csak egy jelenség szőnyeg alá söprése, de nem megoldás semmire, sőt, vszínűleg csak tetézi a bajt idővel.

Viszont csakis őszintén, nyíltan beszéljetek vele, mert ha még otthon is azt érzi, hogy "áskálódnak ellene" (ez alatt értem esetleg a pszichiáter-témát is), akkor naná nem fog otthon se elmondani semmit. és ez senkinek nem célja, hiszen pont nagyon igényelni a megérettséget kifejezetten tőletek. Én azt javaslom, minél őszintébben és tabumentesen beszéljétek meg, mi volt a suliban, miért nem bírta ki ezt meg azt, mit gondol, de nem támadó jelleggel, hanem mert kíváncsiak vagytok. ha ő azt érzi, hogy "tényleg defektes vagyok", na abból nagy gondok lesznek. de ha mellette álltok, bennetek 100%-ra megbízhat, és így kerestek neki egy jó klinkai szakpszichológust, sztem annál jobbat nem tudtok tenni. Értem én, hogy "szerinte is gyógyszer kell", de egyet nem értek vele. Tudod ez amolyan elég könnyű lerázása a problémának, pár antipszichotikummal le lehet nyugtatni agyereet, aztán tünetileg persze nem lesz túl aktív, csak aztán kérdés, érdemes-e, mert ez át fog billenni egy teljes érdektelenségbe, közönybe, arról nem is beszélve h ő is megbélyegezve érzi magát, mint "pszichiátriai beteg", és hidd el, nagyon sokat számít,hogy a társai így állnak-e hozzá vagy sem.

Tökéletes megoldás úgysincs, de én úgy gondolom, a legjobb még mindig a pszichológus (most az ne tántorítson el titeket, ha netán csak a 6-7-dik lesz, akiben a gyerek is megbízik, ez ilyen ...), és még simáén adnék esélyt én azért annak is, hogy bizony ki fogja ezt nőni. Röviden: sokkal de sokkal nagyobb kockázatát látom a gyógyszerezésnek hosszú távon, mint annak, ha hyperaktív. És ezzel el is döntve a kérdés sztem ... Nyilván ti döntötök, de én biztos nem tenném.