Egy általános iskolás gyermekkel tényleg napi szinten le kell ülni tanulni?

Előzőnek: Az igaz, hogy a szülőnek is kell a gyereket tanítani. De annak idején sok osztálytársam anyukája háztartásbeli volt, apám tanárként délután otthon volt. És megéltünk, de ők sem voltak kifacsarva. Ma meg sok szülő úgy megy haza, mint egy mosogatórongy, és az utolsó amire vágyik, hogy a gyereknek a háromjegyű szám osztását magyarázza kétjegyűvel. Én amúgy pénzügyes vagyok, de múltkor amikor ellenőriztem a nagyobb gyerekem matek leckéjét, akkor többet el is számoltam, napi 9 óra munka után a 2+2-től is lefagy az agyam.

"az ötvenszeres gyakorlásra a suliban nincs idő, de vacsorakészítés közben is kikérdezheted tőle. "

Persze, ezt mondja nekünk is a tanár. De amikor van egy órám a háztartásra+főzésre+teregetésre (és még a gyerekek is rendet raknak a szobájukban, az egyik kint port töröl, a másik porszívózik gyorsan), a konyhánk meg nagyon pici, én hulla vagyok és örülök ha a só helyett nem a cukrot borítom bele a levesbe, akkor közben nem leckét akarok kikérdezni. Hanem vagy csinálni gyorsan a dolgomat, vagy esetleg beszélgetni a gyerekkel, hogy mi történt vele, kibe szerelmes, stb.

Én nem érzem normálisnak ezt a nyomást, amit az iskola tol a szülőkre, közben meg olyan felméréseket lehet olvasni, hogy egy átlag szülő napi 8 percet beszélget a gyerekével. Szeretnék én többet is, csak állandóan rohanunk.

Szerintem fontos a gyerekkel együtt tanulás. Ha nem is minden nap, de hétvégén biztos van egy-két óra, amikor át lehet nézni, beszélni hogy mi volt a héten.

A hétközbeni tanulásra elég szerintem napi 20 perc (annak akinek napközis a gyermeke), ennyi időt meg azért csak ki lehet sajtolni. Ehhez a szülőnek is rugalmasabbnak kell lennie, lemondani egy-két dologról. Pl ha hétközben mindenki oda van napközben, akkor nyilván eszik is főtt ételt napközben így felesleges naponta otthon még este főzőcskézni. Ugyanígy a takarítást is le lehet redukálni, hisz ki csinál piszkot, ha nem is vagyunk otthon?

4-es vagyok, melyik észlény pontozott le?

Én jó iskolába jártam általánosba, és ott direkt mondták még alsóban a tanítók a szülőknek, hogy nehogy iskola után még leüljenek velünk tanulni, mert ott mindent megtanulunk. Így is volt. Öcsém meg egy nagyon rossz "iskolába" jár áltiba, és itthon mindent el kell neki magyarázni.

Szia!

Nekem ugyan egyelőre csak saját magamról, illetve elsős gyerekemről van tapasztalatom, de azért megosztom.

Velem nem ültek le anno, mondjuk én a tipikus eminens kislány voltam, így tanultam magamtól épp eleget (talán az lett volna jobb, ha néha kizavarnak a jó levegőre :).

A fiam elsős, és iskolaotthonos suliba jár, ahol nem is hozzuk haza a könyveit egész héten, csak pénteken. Ez a rendszer abban különbözik a sima napközitől, hogy itt két tanítójuk van, és egyszer az egyik, egyszer a másik van velük délután, ami azért jó, mert elvileg jól ismerik a gyerekeket, illetve egymással is kommunikálva tudják, kinek mi nem megy jól, mire kell odafigyelni, ilyesmi.

Nem tudom, a „sima” napközis tanítók milyenek manapság, nálunk még olyan gyerekmegőrző jelleggel ment a napközi, volt leckeírás, de nem foglalkoztak vele. Az iskolaotthonos rendszerben ezzel szemben mindent megcsinálnak a suliban, nincs házi feladat otthonra.

Persze ez borul, ha a gyereknek mondjuk du. 4 előtt van különórája vagy valami másért nincs bent 4-ig, akkor itthon kell házit írni.

Mondom, még nincs sok tapasztalatom, de én egyelőre azt csinálom, hogy pénteken felnyalábolom az összes könyvét/füzetét, és hétvégén megnézem, mivel foglalkoztak a héten. Ha olyan feladatot látok, ami esetleg nincs befejezve, megcsináltatom a sráccal, illetve beszélgetek vele arról, amit vettek.

Szia!

Én leülök a 2.-os fiammal minden nap tanulni,mert meg tudná csinálni egyedül is a leckét,de várja a megerősítést,és kicsit szétszórt.Verset még nem tanul egyedül,így az külön öröm,ha együtt tanuljuk,mert szeretem a verseket:).

Ő olyan suliba jár,hogy semmi leckét nem csinálnak meg délután,mert egész nap van tanítás.

12. válaszoló vagyok.

Ami miatt nekem még nem tetszik ez a szülőre hárítós dolog, hogy azt látom, hogy aki nem foglalkozik a gyerekével, az a kötelező házikat sem csináltatja meg vele, nem nézi át a leckéket, nem figyel arra, hogy halad a gyerek az iskolában. Nekik tök fölösleges bármit is otthonra kiadni, úgysem csinálják meg.

Aki viszont foglalkozna a gyerekével, mint pl én és az ismerősi körömben sokan, azokat meg ellehetetleníti az iskola, mert nem ad nekünk időt arra, hogy azzal foglalkozzunk, amit mi fontosnak tartunk. Pl az egyik gyerekemnek baromira nem megy a mértékegység váltás, én azt gyakorolnám vele, pedig a tananyagban máshol tartanak. Az iskolai gyakorlás neki kevés volt, amit most tanulnak, az azért megyeget neki. Aztán csinálok pici terepasztalt, szeretném velük gyakorolni a földrajzot, pl. öböl, torkolat stb, megnevezésekkel, na meg lesznek rajta hegyek, folyók, dombok, sivatagos rész. Nem nagy, A3 méretben... de azt is szeretném, ha erről a terepasztalról rajzolnának térképet (a megfelelő színezést használva). Nem tananyag egyáltalán, de szerintem élveznék és sokat tanulnának belőle. De ezzel rohadtul nem haladok, mert a napi feladatok elborítanak.

Más szülő is panaszkodik, hogy ezt meg azt csinálná a gyerekkel -van aki nyelvet taníttatna, van aki zongorára járatná mert tehetséges a gyerek, stb - de úgy le vagyunk terhelve, hogy minden nem megy.

15:"4-es vagyok, melyik észlény pontozott le? "

Á, ezzel nem kell foglalkozni, a legtöbb kérdésre beszabadul valaki és össze-vissza értékelgetnek. Az én hozzászólásom most itt 100%, de egy másikhoz beírtam a konkrét jogszabályt és már 22%-nál tartok, mert valaki(k)nek nagyon nem tetszik...