Mit lehet tenni, ha káros, alkalmatlan pedagógus az osztályfőnök 1-4. osztályban?

Jelenleg tanárhiány van. Az igazgató nagy valószínűséggel örült, hogy egyáltalán talált tanítót a gyerekd osztályába.

1. lépés: Beszélnék a tanítóval, mert lehet hogy bel minden úgy van ahogyan az éltanuló gyereked meséli.

2. Lépés: ha mégis valós a probléma akkor azt érintett szülőkkel összefogva keressétek fel az igazgatót.

Tanév közben nem hiszem hogy tanárváltás lesz.

Szerintem éppen hogy KELL beszélni azzal a tanítóval. Sokszor, és a többi szülőnek is, akiknek a gyerekével rosszul bánik. Azt nem remélhetitek, hogy egyből lecserélik, hogy kaptok helyette jobbat - de legalább próbáljátok finoman elmondani, mi a baj vele, mit várnátok, hogyan kellene viselkednie. Vagy nem lesz semmi hatása, vagy picit próbál elgondolkodni.

Ha viszont megsértődik, bekeményít, romlik a helyzet, akkor már határozottan érdemes az igazgatóhoz fordulni.

Jó esetben kicsit óvatosabb lesz, jobban igyekszik majd. Ez már siker!

Azért tanítóból akkora hiány nincs, mindig vannak jelentkezők, ha meghirdetnek egy állást. Felsős reálszakos tanár már rosszabb.

Viszont nem hinném, hogyha panaszt is tesztek bármi fog történni. Valószínűleg ő egy ilyen negatív személyiség, és talán tudatában sincs, hogy mit művel a gyerekekkel. Ha egyébként megtartja az órákat, és haladnak a tananyaggal, a főnöke semmit nem fog vele tenni.

Nagyon sok gonosz, alkalmatlan tanár van az iskolákban, és általában ez nem nagyon érdekel senkit. Hacsak az igazgatóval össze nem vesznek valamin, nagyjából kikezdhetetlenek.

Ha nagyon zavar, váltsatok iskolát. Ha meg nem, akkor el kell beszélgetni a gyerekkel, hogy hát a tanárok sem szentek, kezelje kritikával, amit mond, de azért továbbra se legyen vele tiszteletlen, szemtelen. Voltaképpen még mázli, hogy a te gyerekedre nem szállt rá. De nagyon szépen neveled, hogy feltűnt neki, hogy a tanítónő ilyen igazságtalanul bánik a többiekkel.

Én emlékszem, amikor iskolába kerültem, nagyon vártam, és úgy néztem a tanítónőre, mint egyfajta istenségre. Aztán első nap megutált, mert letegeztem. Be is hívta a szüleimet, hogy ez micsoda oltári neveletlenség, és onnantól kezdve megszégyenített, felállított az osztály elé, hogy szerinte pl. csúnyán nézek rá, meg ilyesmik. Komolyan szorongtam, rosszul voltam, ha iskolába kellett menni. Az a nő a mai napig ott tanít. Voltak kedvenckéi, akiket nagyon szeretett. Én otthon nem is meséltem el, mert azt hittem, velem van a gond, hiszen én letegeztem őt. De osztálytalálkozón mások is mondták, hogy mekkora tragédia volt az a nő. Aztán gimiben is volt pár rémes tanárom, de ott sem csináltak semmit a szülők, már híre volt némelyiknek a városban, de akkor sem történt semmi. Az iskola az életre nevel, sajnos. Olyan értelemben, hogy a gyerek megtanulja, hogy oda nem illő, alja emberek a főnökök, és mindig nekik van igazuk. Alkalmazkodni kell hozzájuk, mert nem tudsz mást tenni.

Amúgy én nagyon tanítottam a gyerekeimnek az óvodában a magázódást, de ma már senkit sem érdekel, egész alsóban tegezték a tanítónőt.