Ezek a tanulási technikák a mostani közoktatásban segíthetnek a diákokon?

1, nem jó. Az előre tanuló diák óhatatlanul kevésbé figyel az órán, mert ezt már "olvasta", így kontraproduktív a módszer, mert pont a tanári magyarázatról marad le.

2, egyetemen se úszod meg jegyzetelés nélkül. A legjobb jegyzet pedig a saját jegyzet.

Nekünk bejön az előre tanulás, van érdeklődés a gyerekben, nem fogom kiölni a tudásvágyat a lassított tanulási zavarosokhoz igazodó tempóval.

Van “aha” élménye(csak nem órán, hanem amikor olvassa az anyagot). Ha valami kísérletet csinálunk(most vettem prizmàt), akkor hiába tudja mi fog történni, rácsodálkozik, hisz a tapasztalás más, mint az elméleti tudás. Nem lehet megunni annak, akit érdekel. Pl hiába tudja, hogy mennyi egy kiló, nagyon sokáig szórakoztatta a mérleg is. Annak, aki nehezen tanul és nem szeret tanulni, màr tökmindegy, mit tapasztal, nem nagyon fog odafigyelni, mert nem érdekli.

Szerintem a tanulási problémások egyetlen segítsége a magántanár, mert akkor a saját tempójában kap segítséget, magyarázást és sikerélménye van. Nem érzi lassúnak a társaihoz képest a dolgot. Amiben sikere van az embernek, azt csinálja szívesen.

Én nem tanultam elõre, de így is nagyrészt tudtam, mirõl van szó, mert érdeklõdõ gyerek voltam, rengeteget olvastam. Ettõl még nem volt unalmas az iskola, sõt, szerettem járni, mert folytonos siketélményem volt, hiszen jól tudtam, jól teljesítettem. És aha élményeim is voltak, hiszen a korábbi ismereteimet a tanár elmagyarázta egy más szemszögbôl, és volt, hogy így új összefüggésekre jöttem rá, vagy megtudtam valamit, ami korábban elkerülte a figyelmemet. Úgyhogy ha elõretanulás, akkor én inkább nem a megadott könyv elôreolvasását javasolnám, hanem egy másik könyv más megfogalmazású leírását a témáról, vagy valami netes összefoglaló. Így nem lesz szóról szóra ugyanaz, és kétféle magyarázattal tényleg könnyebb megérteni.

Amúgy saját tapasztalat: a harmadikos lányom utál tanulni, és az iskolában se teljesít jól, egy szenvedés az egész, pedig tanulunk vele. Nemrég kaptunk egy gyakorló könyvet matekból, ami nem az iskola rendszere alapján halad, és vannak benne olyan feladatok is, amit még nem vettek. Mindenesetre nyártól kezdve a gyakorlókönyvben sorban haladva oldunk meg feladatokat, elmagyarázva amit nem tud. Persze csinálni utálja, van szájhúzás, nyafogás. De azóta már többször jött haza az iskolából boldog mosollyal, hogy képzeld anya, ugyanolyan feladat volt az iskolában, amit a könyvben már csináltunk, és olyan könnyû volt, rögtön megoldottam! Szóval 3 év után elôször sikerélményei vannak az iskolában. És ehhez nem az kellett, hogy otthon csak lemaradást hozunk be, hiányt pótolunk mint eddig. Sokkal többet ért, hogy elébe megyünk a tananyagnak, otthon, nyugodtan, kettesben, hogy az iskola legyen inkább az ismétlés és hiánypótlás. És a gyerek jobban élvezi, hogy rájön, ezt más ismerem, tudom.

Amúgy nálunk sose osztályoztak órai jegyzetet. Szerintem ritka, hogy ilyet csinálnának.

Az előre tanulás nem jó, nem szeretik most sem.

A jegyzetelés egy érdekes kérdés. Általában még felnőtt korban is gondot okoz egyszerre figyelni és írni is.

Szerintem egy kisiskolás gyereknek ez nem is megy.

Én magam felnőttként azt nehéznek tartom, hogy lemásolom a tanár vázlatát a tábláról, miközben ő magyaráz. Akkor már inkább figyelek arra, amit mond, és abból leírom én magam, amit fontosnak tartok.

Pedig a gyerekeimnek a mai napig így tanítanak általánosban, de teljesen kontraproduktív. Gépiesen leírja a gyerek, ami a táblán van, de semmit nem ért belőle. Hiába magyarázta el a tanár, nem tudott rá figyelni. Inkább azt tartom jónak, ha kapnak egy vázlatot, és miközben együtt olvassák, a tanár értelmezi.