Kötelező olvasmány?

Szia! Én nem vagyok felnőtt, viszont szerintem egy gyerek sokkal szívesebben elolvasná a kötelező olvasmányokat, ha nem lennének kötelezőek. Mivel így egy feladatnak fogja fel az egészet és igazából nem is érdekli a könyv, csak az, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.

Rengeteg gyerek nem szeret olvasni, mert ott vannak az elektronikai eszközök vagy, mert az szimplán "nem menő".

Ha egy gyereknek a szülei is olvasnak és ezt látja, akkor magától értetendő lesz neki és elkezd ő is olvasni. Természetesen a mostani gyerekeket, kamaszokat inkább az ifjúsági regények érdeklik, de ha sokat olvas talán azokat is szívesebben elolvassa, amiket a pedagógus kér.

A tanár kérdésre sajnos nem tudok választ adni.

Tanárfüggő. Alsóban több olyan tanító is van, aki együtt dolgozza fel a gyerekekkel és ennek során együtt olvassák el. Felsőben erre sem idő sem lehetőség. A tanár nem azért osztja az egyeseket mert utálja a gyerekedet, hanem mert ez a kötelező tananyag amivel órákon keresztül foglalkoznak. Ha a gyerek nem olvassa el akkor nem is fog tudni hozzászólni és nyilván a dolgozatot sem fogja tudni megírni. Ez meg bocs, de nem a tanár hibája.

Nekünk nem kell nagyon átvészelni a gyerek szeret olvasni és tudja, hogy kötelező, tehát elolvassa, nem nyafog neki. Volt pár amit szeretett, pl. Pál utcai fiúk és pár amit nagyon nem pl. a Kincskereső kisködmön vagy tavaly a Semmi (ez már középiskolás, de elég undorító)

Mi mindketten szeretünk olvasni, állandóan olvasunk ő meg kicsi kora óra ezt látja, valószínűleg ezért szeret ő is.

Ha végleg nem megy, a klasszikus kötelezők jó része elérhető hangoskönyv formátumban, próbáljátok meg úgy. A kincskeresőnél mi is ezt csináltuk, az tényleg egy szenvedés volt. A többi utána már könnyebben ment.

Én egyetemre járok, és mindig szívesen olvastam, az ajánlottakat is. Volt olyan, ami nem tetszett, de többnyire úgy voltam vele, hogy el lehetett olvasni és olyan is volt, amelyik egyik kedvencem lett. Én a Vukkot nem tudtam elolvasni....és alsó osztályban végig feljött, mindig voltak belőle sosem fogom megtudni miért órán elkészítendő bónuszfeladatok, és ilyenkor lebukott néha 1-1 ember, hogy nem olvasta, és volt irgum-burgum. Szerencsére, én sose voltam felszólítva ilyenkor. Később elolvastam mindent, a Bánk bánt meg A tót atyafiak, A jó palócok könyvet meg hangoskönyvben hallgattam. Nagyon jó volt a szinkronszínész, nagyon tetszettek. Lefekvés előtt hallgattam őket, most is jól emlékszem a történetre, bár a Bánk bánra kevésbé, de abból csak részleteket hallgattam, ott túl szomorú volt nekem a történet, most már nem lenne bajom vele, de a sztori összességében megvan. Az Egi csillagokból lapoztam át úgy a felét, az Iszony pedig olyan volt, hogy elolvastam, de sokszor nagyon szenvedtem vele, viszont nem bántam meg (ellenben Gárdonyi Gézával). Nekem szerencsére az utolsó 3 évben olyan magyar tanárom volt, aki ugyan íratott a könyvből dolgozatot, de előtte kellően átbeszéltük és ő maga elég részletesen elmesélte a könyvet, így aki nem olvasott soha semmit el, az is tudott akár ötöst írni. De előtte volt olyan tanárom is, akivel csak a doga után beszéltük át, és kifejezetten olyan kérdéseket tett fel, amit csak akkor tudott valaki megválaszolni, ha figyelmesen olvasta a könyvet. Nála az Abigéllel jártam amúgy (ami egyébként nagyon tetszett), hogy olyan kérdések voltak részben, hogy ennél meg annál az étkezésnél, stb a Bibliából melyik passzus hangzott el. Tehát, olyan kérdéseket rakott fel, amiket tényleg csak könyv alapján lehet tudni, mert a rövidített összefoglalók se azért ezekre helyezik a hangsúlyt... :D :D Ráadásul a család nagypon szereti az Abigélt filmben, és akkor a könyv után megnéztem, de sokszor más volt, és úgy elkezdtem össze-vissza kavarni az egészet...

Szívesen olvastam amúgy ifjúsági regényeket is, de 16 éves koromig csak klasszikusra volt valahogy igényem, talán azért, mert akkor olvastam igazán olyan modern regényt, ami tényleg tetszett. Én mondjuk egyedi eset vagyok szerintem, volt olyan nyár, hogy 22 könyvet olvastam el, és egy ismerősöm, osztálytársam sem volt soha ennyire könyvmoly :D

Középiskolás vagyok, nálunk mindig ilyen olvast-nem olvasta dolgozatok szoktak lenni. Kilencedikben ugye Antigoné, tizedikben Rómeó és Júlia, tizenegyedikben Csongor és Tünde + Bánk bán. Egyet sem olvastam el, a tanár meg jól ki is akadt (csak mert jó tanuló vagyok, meg hobbiból írok, szeretek olvasni és többet várt volna tőlem).

Elég szigorúan is veszi az ilyesmit, egyenesen olyan, mintha bűncselekménynek tartaná, ha nem olvassuk el őket. Múltkor kiderült, hogy egy emberen kívül senki sem olvasta el a Bánk bánt, ezért mérgében kiosztott nekünk vagy öt kötelező olvasmányt, amiből persze csak a Csongor és Tünde maradt meg (mert a többit szokásához híven elfelejtette...). Egyébként nagyon feledékeny tanárról van szó, mikor a Bánk bánt feladta, nem mondta meg meddigre olvassuk el, hanem egyszer csak a töritanár óra elején megkérdezte, hogy "xy (magyartanár) azt üzeni, hogy ugye készültök a mai dolgozatra?". Hát kösz... utána meg még hetekig hallgattuk, hogy "bezzeg ha elolvastátok volna..."

Egyébként ha rendes regények lennének kicsit modernebb nyelvezettel, semmi gondom nem lenne velük, mert pl. mikor nyolcadikban feladták az Árvácskát, magamtól leültem és néhány nap alatt befaltam, annyira tetszett. De egy ilyen Antigonét aminek a felét se értem, meg Bánk bánt ami rohadtul nem érdekel, nem fogok leülni és végigszenvedni, főleg, ha még utána le is írjuk a cselekményvázlatát meg a komplett érettségi tételt a füzetbe.

Én színötös voltam magyarból, pedig egyáltalán nem vettem kézbe a kötelezőket - tényleg csak leleményesnek kell lenni, ha csak nem akarja elolvasni a könyveket a gyerek. Rövidített olvasmányok, összefoglalók tömkelege van fent a neten, amik mind megemlítik az olyan részleteket, amelyekre a tanárok rá szoktak kérdezni az ilyen "elolvastad-e vagy sem" dolgozatoknál.

Én személy szerint borzasztónak tartom a kötelezőket, mert még azzal is megutáltatják az olvasást, aki más esetben szerette volna; csak aztán a kezébe nyomnak egy őskövületet, és ezután már inkább a Dunába veti magát az ember, mint hogy szórakozásból leüljön olvasni. Kár, mert annyi féle könyv van, hogy bárki megtalálhatná a neki valót, csak közben meg azt hiszi, hogy az összes ugyanolyan fájdalmas, mint a Kőszívű ember fiai vagy Goriot apó.

Az Egri csillagok volt az utolsó, amit olvastam. Elmondom miért: nem szerettem sose olvasni, az erőltetés nem tett jót pláne, majd 5. előtt csomó időt eltöltöttem azzal, h olvasom, majd csak májusban vettük, nyilván nem emlékeztem semmire, lai szinte. Na, akkor azt mondtam, hogy ebből ennyi elég is volt.

Később pár rövidítettbe beleolvastam, illetve elolvastam a könyveben az elemzéseket, és azokat tanulgattam. Én inkább filmes voltam mindig is, illetve, ami érdekel cikk, tudományos, technikai dolgok, azoknak utánaolvasok.

Ettől függetlenül nagyon jól tudok fogalmazni, (szemben a húgommal, aki kiskora óta falja a könyveket....)

nekem a Pál utcai fiúk volt az egyetlen amit elolvastam, na azt nem bántam meg, viszont az egri csillagokból a 23. oldalig ha jutottam? :D

minket a tanár fenyegetett ilyen-olyan dogákkal meg hogy majd kapunk tőle, ha nem olvassuk el de semmit nem váltott be, szoval minek törni magunkat alapon utana se olvastam el egyiket se xdd