Ha választhatnál legyen-e a gyermek évvesztes vagy sem, melyiket választanád?

Én júniusi vagyok, öcsém májusi, anyánk még választhatott, évvesztesek lettünk minden különösebb ok nélkül, szerintem csak előnye volt.

A lányaim ősziek, így mindketten gyárilag évvesztesek, érettek voltak, de nagyon elfáradtak első félévben így is, nem bántam az évvesztést. A fiam meg júniusi, és mivel oka is volt, így ő is évvesztes, így, hogy a nővérei is azok, kifejezetten örülök neki, mert minden szempontból éretlenebb náluk.

Szóval nálunk családilag bejött az évvesztés. De az egyik gyereknek van egy barátja, aki egy évvel fiatalabb nála majdnem, és simán vette az iskolát, kitűnő tanuló, szóval a 6 éves kezdés sem biztos, hogy hátrány.

Kisfiam február eleji, most 5 és fél éves. Mindenképp megy jövőre. Az agya mint egy szivacs, választékosan (bár némi kiejtési hibával) beszél, de a logopédus így is halàlba dícsérte milyen okos, már 2 éve nem alszik délután, igy az meg csak pluszban szenvedés neki. Közben mindenféle ráhatás vagy tanítgatás nélkül fejben számol, érdeklik a betűk, imádja a természetfilmeket. Alig várja a sulit. Legtöbb ovis csoporttársa vele egykorú, majd’ mind megy iskolába, nem is szakítanám ki a pajtásai közül. Én decemberi vagyok+ évvesztes. Őszintén: utáltam hogy már 19 elmultam mikor érettségiztem. Az iskola első 2 ève még amúgy is játékos tanulás, szerintem.

A kislànyom novemberi. Ö szerintem 7 évesen (majdnem) fog iskolàba menni, hacsak valamiért nem tartják vissza. De ha nem fogják èn fogom engedi. Jómagam nem hiszek a plusz egy év játékban, sokan már csak unatkoznak az oviban olyankor. A játékot én igyekszem biztosítani nekik délután, hétvégén, szünetekben. :)

Az adott gyerektől függ. No és persze a szakvéleményekre is hallgatnék, hogy szükséges-e.

Én januári születésű vagyok, nem voltam évvesztes, az ovit nem szerettem, az iskolát igen.

Ez nem ilyen egyszerű döntés.

Pl nálam visszatartottuk..

Több oka is volt.

Önmagában, ha szigorúan. Vesszük iskolaérett lett volna.

Viszont nem akkora város vagyunk, hogy több iskola kegyen.

Az osztálya pedig pont úgy jött ki, hogy az ovis csopprtjából senki nem ment volna, és majdnem 8 évesekkel járt volna.

Az átlagnál kisebb.

Maximalista is, nehezen tűri a kudarcot ( de még pont belefér a korának megfelelőbe)

Voltak morábban fejlesztései amiket behozott, obpvi an nem volt jele, de azért otthon megdolgoztunk..

Tehát egy kattintással nehêz eldönteni.

Általánosan azt mondom, hogy àrtalmasabb az, ha túl hamar megy valaki, mint amikor később.

Nem évvesztés, ha halaszt egy évet, hanem ÉVNYERÉS! A mai magyar iskola nagyon egészségtelen a 6 éves gyerekre. És nem hónapokon múlik, neki való-e vagy sem. Inkább az a kérdés, kibírja-e az első évet egészséges lélekkel. Én később engedném, ha lehetne.

Másik, sokkal JOBB MEGOLDÁS volna, ha az iskola végre rájönne, mi való a 6 éveseknek, és mi nem, és ahhoz alkalmazkodna. Igen, az ISKOLÁNAK kellene érettnek lenni a gyerekre, nem a gyereknek erre az iskolára. Nem agymenés, nyugaton már régen így van, 5 évesen iskolát kezdenek, de az az iskola olyan, mint nálunk az óvoda. (Nem az elnevezés a lényeg - így tekintsünk a nyugati iskolarendszerekre!)

Azt mondjátok később kezdődnek a gondjai... De mi van, ha pont az okozza a gondot, hogy egy évvel később kezd el dolgozni?

Pont az utóbbi években számított 1 év nagyon sokat, a lakásárak olyan ütemben drágultak, hogy az, hogy valaki 1 évvel később kezdte az iskolát, egy évvel később kezdett dolgozni, 1 évvel később lenne meg az önereje egy lakáshoz pont oda vezet, hogy lehetséges, hogy egyáltalán nem tud lakást venni az elszállt árak miatt.

Vagy a 2022-ben volt egy rakás támogatás gyerekeseknek, adóvisszatérítés, felújítási támogatás... Amik csak egyszer voltak és soha többet, ha valaki 1 évvel később jutott el oda, hogy családot alapítson mindtől elesett.

Júliusi vagyok, persze biztos tök jó volt az a plusz 1 év az óvodában, amiből nem sok mindenre emlékszek, de felnőttként én személy szerint jobban hiányolom azt az egy évet a felnőtt életemből, mint amennyire hiányozna a gyerekkoromból. Lehet azt mondani, hogy nem lehet pénzben mérni azt az 1 évet, mert felbecsülhetetlen, de nekem így utólag kB. 11 millió forintomba került az, hogy 1999 helyett 2000-ben kezdtem az első osztályt.

Nekem egy picit ijesztő ez a "hadd legyen még gyerek" érv.

Sajnos úgy látom, hogy a jelenlegi oktatási válság erre ad alapot, így megértem azt, aki így gondolja, de maga a gondolatmenet olyan értelemben nem helyes, hogy egy felnőtt szemével nézi a gyerekeket.

Egy babának feladat megtanulni mászni is, megismerni a világot, minden nap egy kihívás, stressz is, siker is.

Egy kiscsoportosnak az hogy beilleszkedjen az óviba, egy nagyon komoly munkahelyi feladat, az hogy szociálisan eligazoldjanak, hogy részt vegyen a foglalkozáson, figyeljen a szükségleteire.

Az idősebb gyerekeknek már van az óviban iskolaelőkészítés, naposság, úszás, hittan, logopédia, keszülnek a szereplésekre pl az ünnepeken, lerajzoljak az elhangzott mesét. Lehetnek kortárs konfliktusok, azokban helyt kell állni stb.

Szóval van egyfajta kihívás növelés, és azért ennek szerintem van egy optimuma.

Nyilván az sem jó ha túl korán termelődik túl, de ha "leül" a sztori, tehát már az életkora és q kepességei alapján nagyobb feladatokra szorulna, mégis ott teng-leng, az nem jó már, ellustul mentálisan, elszokik a normális terheléstől és később rosszabb lesz szerintem.

Meg az hogy az iskolára ilyen rosszként tekinteni, miközben az kb az élet kezdete, akkor kerül a társadalomba, tanulhat azért, hogy majd a társadalom hasznos tagja legyen, hogy megvalósítása magát stb.

Nagyon nagy kár, ha ma ennyire élvezhetetlenek az iskolák, egy tragédia. A mi korunkban ('86-os vagyok), azért nem volt egy borzalmas, irreális terhelés, az élet vége egy átlag gyereknek egy átlag iskolát elvégezni.