Köteles vagyok elvinni vizsgálatra a gyerekem?

Ennyire nincs képben senki? De, igen, ha az iskola kéri, köteles vagy együttműködni a tanárokkal. És ha azt mondanák, szerintük nem látja jól a táblát, akkor sem vinnéd el szemészetre? Ez gyermekveszélyeztetés.

Semmi baja nem lesz tőle, ha kivizsgálják. Max. kap egy kis fejlesztést.

Na, én látom 3 oldalról a szitut :D

Tanodában dolgozom, látom, hogy milyen módszerekkel próbálják megtanítani a gyerekeket. Most pl az írásbeli szorzást. Olyan szinten van kiforgatva nekik (de az osztás is), hogy mi felnőttek is vért izzadtunk, mire rájöttünk, hogy mit akart a tanár (igen, a gyerekek is hiányosan-hibásan írták fel a példákat, na de hogy írásban az osztást úgy csinálják, hogy pl. az 538-ban az 5, azt felírják külön, 500:5 meg 38:5 és összeadják az eredményt... miért? )

Na szóval, a tananyag tematikája is sokkal rosszabb mint régebben, a mi időnkben. Aztán ahogy én elmagyarázom megértik 5p alatt, de ugye a suliban nem az kell....

Aztán szülői szemmel megértem a bajod, de én elvinném, vagy igazoljon engem a vizsgálat, vagy kapja meg a segítséget, egyik sem rossz dolog. Nem lesz diszes, ha te nem akarod, ugyanis megkérdezik, hogy egyetértesz-e vele...

Harmadik szempont meg a gyámhivatali, ebben a szegmensben dolgozom főállásként. Ha a suli kéri, és nem viszed el, valóban jelezhet a hatóságok felé, és ha szembemész velük, akkor "gátolod a gyermeked testi, lelki, szellemi fejlődését" ami a veszélyeztetettség egyik alapja (nyilván nálatok a szellemi játszik), ami alapellátást, esetleg védelembe vételt legsúlyosobb esetben kiemelést von maga után - de nyugi, nálatok akkor se menne el idáig a sztori, ha dafke se viszed el, mert ez nem olyan fajsúlyos dolog (sajnos sokkkkkkal nagyobb bajok vannak)

na, egy újabb mélyértelmiségi, aki szerint az ő gyerekének semmi baja, csak kicsit lassú, hiszen a tökéletes, háromgenerációs diplomás génekből hogy is lehetne hibás gyerek? miközben a gyereknek segítség, támogatás kéne, de helyette csak kapja a nyomást, hgoy de csak egy kicsit lassú, meg merne is em tökéletes lenni, olyan elő se fordulhat!

anyám korepetáló tanár, ha tudnád hány ilyen "kicsit lassú" őfődoktoráltságának legkisebb fiát láttam a nappalinkban elsírni magát a megkönnyebbüléstől, amikor anyám azt mondja neki, hogy semmi baj, nem az ő hibája, egyszerűen neki teljesen másra lenne szüksége a sikeresen megoldható feladathoz... amit persze nem kaphat meg, hiszen egy főjogász anyucit nem szabad ám ilyen vádakkal megszégyeníteni.

"pl. az 538-ban az 5, azt felírják külön, 500:5 meg 38:5 és összeadják az eredményt... miért? )"

Miért, miért... Mert nem az lenne a cél, hogy megértés nélkül megtanulja a metódust.

Hanem hogy értse, hogy az 5-ben megvan egyszer, az valójában 500-ban megvan 100-szor.

Az összeadásos trükk pedig képessé tehetné arra, hogy fejben is tudjon osztani, ne csak papíron, mint a felnőttek 90 %-a.

Nekem pl: csak írásban tanították, mégis 35+ éve így osztok villámgyorsan fejben. Előrelépés, hogy ma már ezt is tanítják.

Köteles vagy, de ne félj,vidd el.

Minket is küldtek más miatt, de nem adtak kódot, nem értett egyet a szakszolgálat a pedagógusokkal. Fejlesztést kap kód nélkül.Lehet nálatok is ez lesz. Ha meg mévis diszkalkuláliás, csak előnyt jelent ha kiderül és kap könnyítést.

"Inkább örülnél, hogy nem az van mint rég, hogy ha a gyerek nem tudja, akkor biztos hülye és ennyivel elintézték a dolgot, meg se próbáltak segíteni."

Nem ellentmondani szeretnék neked, csak egy picit árnyalni a képet. Én pont azt látom a mostani, és az előző munkahelyemen is, hogy mióta ilyen sok gyerek kap mindenféle besorolást, szakértői véleményt, azóta pont, hogy kevesebb hangsúly van a segítségen, fejlesztésen, mert sok kolléga elintézi annyival, hogy hát XY-nak felmentése van, akkor neki azzal a résszel nem kell foglalkoznia. Így pedig esélye sem lesz a fejlődésre. Sok esetben kb. megvédjük a gyereket egy kis nehézségtől, de így nem is fog javulni az adott területen, ahhoz bizony kemény munkára lenne szükség részéről is, ami viszont így nem lesz meg.

Szerintem vidd el, de ne pánikolj semmiképpen.

Kilencedik osztályban kaptam egy matektanárnőt, soha egy büdös szót nem értettem abból, amit magyarázott. Mindig egyeseket kaptam, ha kettest kaptam az valami csoda volt.

A fizikát is ugyanez a nő tartotta, ott átcsúsztam egy kettessel, de éppenhogy.

Több tantárggyal is gondom volt amúgy. A kémiát sosem értettem, megbuktam, a törit hiába magoltam, megbuktam.

Már a szüleim idegesek voltak, hogy mi lesz így belőlem.

Négy tantárgyból megbuktam, megismételtem a kilencediket, átmentem egy másik iskolába. Azt az új tanévet pl négyes matekkal zártam.

Ezekután a gimis éveimben a kémia nekem dícséretes ötös volt mindig, a töri ötös volt a kezdetekben a végére négyes, a fizika és a matek négyes volt a kezdetekben, a végére hármas.

A családom ekkor már nyugodt volt, tudták, hogy nem vagyok matekzseni és sosem lesz belőlem fizikus, de például nagyon jó nyelvérzékem volt, érdekelt a biológia, a kémia, a töri és szerettem írni.

Azt még hozzáteszem, hogy nem egy gyenge iskolába mentem át.

Érettségi után egy nagyon jó egyetemre bekerültem, most van egy állásom amit nagyon szeretek. Tehát nem váltam az az érettségi és munkanélküli emberré, akivé kilencedikes koromban hitték a szüleim, hogy válni fogok.