Általános iskola felső tagozaton a nyárra feladott kötelező olvasmányt, hogy dolgozzák fel a gyereketek iskolájában?

"Megvettem mindig a kötelezők röviden című könyvet és ha volt belőle film akkor azt megnéztem."

Az én magyartanárommal rosszul jártál volna, mert ő direkt olyan részleteket kérdezett, ami a röviden kötetben nem volt benne.

11-es, és biztos, hogy ez a helyes hozzáállás? Szerintem nagyon nem!

Azt kéne megkérdezni, ami annak a történetnek a lényegi mondanivalójához tartozik.

Nem azt, hogy a 125. oldalon csirkecombot vagy csirkeszárnyat evett-e az egyik szereplő.

#12

Nem hiszem, mert azok a kérdések azon is kifogtak, akik olvasták. Nekem így sikerült a Rómeó és Júliából is 1-est írnom, úgy, hogy előtte napokban olvastam, és azt hinné az ember, egy ilyen közismert sztorinál még az is képben van, aki sosem olvasta.

Amúgy így 30 évesen bennem felmerül. Mi a mondanivalója a Pál utcai fiúknak, ami miatt érdemes kötelezőként elolvastatni?

A háború és békét, egri csillagokat, talán még a Rómeó és Júliát is értem, de mi értelme van a Pál utcai fiúknak?

14

Röviden: semmi.

Régen szórakoztató volt, sokan megvették, híres lett, s ennyi.

Mondjuk ez még a jobbik lehetőség. Az olyanok, mint a Fanni hagyományai vagy A nagyenyedi két fűzfa már kifejezetten károsak is.

Még élőben nem is találkoztam olyannal, akinek szerelmi bánata lett volna, érettségben még fényévekre voltam attól, hogy megértsem, hogy milyen súlyos dolog, de már volt egy nagy adag előítéletem a szerelmükért picsogók felé. Sőt, aki hasonló mentális szinten van, pont hogy a példát látja benne, hogy ez máshol is van, nem baj ha ilyen gondolataim vannak, stb. A kertben a veteményes közé gyerekkent én is bújtam el sírni, szerencsére pont nem akkor hagyták fel, mert még rá tett volna egy lapáttal... Semmi megoldást nem kínál, példát nem mutat, csak bemutatja, hogy bizony van ilyen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A légy jó mindhalálig dettó. A főszereplő egy betoji kis szarkupac, de úgy van beállítva, mintha ez lenne a követendő példa, mert annak még a vége is jó.

#14 ez jó kérdés. Emberfüggő, valaki szereti az olyan bemutatott értékek miatt mint pl. az önfeláldozás, társakért kiállás stb... Én utáltam. Az Egri csillagok bejött, azt rengetegszer elolvastam, mert hősiességről és olyan önfeláldozásról szólt, aminek van értelme. Ott legalább megállítják a törököt. Nemecsek viszont számomra egy nyomi kis kölyök, aki képes meghalni egy olyan célért, aminek semmi értelme, mert a végén beépítik az egész grundot, tehát végül is hiába halt meg. Nála nagyobb nyomi csak a Nyilas Misi a Légy jó mindhalálig című könyvben. Komolyan, az a gyerek bármit is csinál szarul sül el. Mindenki csak kihasználja, elveszik a cuccait, megeszik a kajáját, ellopják tőle a nyertes lottószelvényt és a végén még őt vádolják mindezekkel. Most komolyan azt akarja valaki, hogy a gyereke egy ekkora lúzer legyen? Én még életemben nem láttam olyat, aki ehhez a csődtömeghez akart volna hasonlítani.

A hármas számú utált kötelező a Kincskereső kisködmön volt. Elég régen voltam 10 éves, de már akkor se tudtam hova tenni azt a mérhetetlen nyomort, ami a könyvben megjelenik. A nyolcvanas években azért sokkal jobban éltünk, nem volt jellemző, hogy a kistesók meghalnak torokgyíkban, éhezni kell meg 10 évesen dolgozni menni. Egy mai gyereknek ez talán még kevesebbet mond. Mégis ezzel tömjük a fejüket, mert hát csak. Ezt így szoktuk. Már anyukámnak is ezek voltak a kötelezők, utána nekem, sőt a lányomnak is. Ahogy kinéz az oktatás, lehet, hogy az unokám is pont ezeket fogja olvasni. Pedig lenne egy csomó jó könyv, ami szintén értéket közvetít, de közelebb áll a mai gyerekekhez. Vagy ha nincsenek is benne fantasztikus nagy értékek legalább szórakoztató, tehát a gyerek el fogja olvasni és ez által sokat javulna az értő olvasása. De nem, mi ragaszkodunk a nyomor meg a depresszió bemutatásához évtizedek óta.

Ja és leszögezem, úgy ilyen a véleményem, hogy amúgy nagyon szeretek olvasni, 50-100 könyvet simán elolvasok egy évben. Csakhogy ha olvasok én inkább szórakozni szeretek, nem befordulni a sok nyomor leírásán.

"Én még életemben nem láttam olyat, aki ehhez a csődtömeghez akart volna hasonlítani."

Azt lenne érdemes belátni, hogy az olvasmányokban nem csak követendő, pozitív példákkal kell találkozni - hiszen a valóságban sem csak ilyen emberek vannak.