Miért nem mehetnek be a szülők az iskolába?

Lehet lehurrogni a kérdezőt, de valahol igaza van.

Ha egy gyerek speciális igényű, ki van vizsgálva, és integrálhatónak találták, és ezt az iskolát jelölték ki neki, akkor ott az iskolának bizonyos dolgokat teljesíteni kell.

Nekem mindkét gyerekem adhd-s, én is végigjártam ezt, sőt, most is benne vagyok.

Az ilyen speciális igényű gyerekeknél nem működik az, hogy reggel berakom a gyereket a suliba, délután meg megyek érte. Több kommunikáció kéne, de a tanárok általában nem hajlandóak rá. Igen, az a válasz, hogy tanít 200 gyereket, és nem lehet mind a kétszáz szülővel minden nap beszélgetni. Nyilván erre nincs is szükség. De ha azt szeretnék, hogy a gyereket be lehessen integrálni, akkor kéne a kommunikáció, ez közös érdek. De a tanároknak általában nem érdeke a sikeres integráció, ők inkább csak megszabadulni akarnak az ilyen gyerekektől.

Aki azt írja, hogyha speciális igénye van a gyereknek, vigye speciális intézménybe, hát az szégyellje el magát, de nagyon. Egy normál IQ-jú autistának jelenleg nem nagyon van iskola, nem véletlenül erőltetik az integrációt. Ha nincs információja a témáról, akkor ne okoskodjon bele.

Az adhd-s gyerekek meg sokan gyógyszert szednek a figyelemzavarra, amihez a pedagógusok aktív közreműködése kell, tehát nem lehet azt, hogy kizárom a szülőt az iskolából.

A fiam első iskolájában ez volt. Reggel vittem, délután mentem érte, be sem engedtek az iskolába. Első félévben volt 1 óra fogadóóra az egész osztálynak, 10 percet voltam bent a tanítónőnél, de a többiek már dörömböltek az ajtón, és meg is kaptam, hogy miattam csúszás van. 2 perc/szülő? Mit lehet megbeszélni? Aztán amikor minden nap sírva ment a gyerekem az iskolába, akkor beírtam az ellenőrzőbe, hogy szeretnék fogadóórát, az ofő aláírta, és ennyi. Semmi válasz. 1 hónap múlva kaptam fogadóórát, amikor már ott ült az összes tanár, és annyit közöltek, hogy keressek neki másik iskolát, mert kezelhetetlen. Ez az egész megelőzhető lett volna, ha hajlandóak kommunikálni velem. De persze ezt ne várjam el, mert a tanárnak az több idő, több munka, és ők erre nem érnek rá. Többször próbáltam beszélni a tanítónővel, de mindig lerázott "nekem nem kell ezt elmagyarázni, nekem ebből van diplomám." Aztán amikor nem sikerült az integráció, akkor meg én voltam a hibás, na gratulálok.

A következő iskola egy kis falusi iskola, itt is elvileg az a házirend, hogy a szülő nem mehet be az iskolába, de azért itt általában az udvaron tudtam beszélgetni a tanárokkal. Egyből elmondták, ha volt valami gond a gyerekkel, rögtön meg tudtam vele beszélni. Most felsőben már nem beszélek minden nap a tanárokkal (én sem érek erre rá), de többször voltam fogadóórán. Egyébként egyik tanára sem tudott a tanulási zavarról, ami szégyen gyalázat, és nem engem minősít, hanem őket. Tudom, hogy nagyon utálnak egyébként, hogy bemászkálok az iskolába, de nem igazán érdekel. És nem megy be mindenki, mert az osztályban 2-3 szülő van, aki szokott fogadóórára menni, szóval ennyit igazán kibírnak.

Volt egyébként nálunk is hőbölgés, volt olyan szülő, aki minden nap bement és kiosztotta a tanárt, szóval én értem valahol, hogy miért nem tetszik ez nekik. De a "papíros" gyerekek szüleivel jobban együtt kéne működni, mert másképp nem lehet őket integrálni, ami viszont közös cél lenne.

Le lehet pontozni, nem érdekel.

Az a baj hogy felvagytok háborodva olyan dolgokon amikről közel sem a tanárok tehetnek. Nincs elég speciális intézmény stb. A gyerekeitekről eldöntötték h integrálhatóak. A tanárnak meg úgy kell őket kezelnie mint a többieket (a szüleiket is)

Sem képesítésük, sem tapasztalatuk nincs hozzájuk. A feltételeik sem adottak.Nem fogjátok fel hogy ha te bemehetsz akkor ezt a többi szülőnek is meg kell engednie.

Nem kivételezhet.

Azt meg egyáltalán nem csodálom h a tanárok szabadulni akarnak az ilyen gyerekektől.

Nekem volt ilyen osztálytársam (szerencsére csak középiskolában) Ő tényleg zavaró volt. Nem lehetett haladni miatta, magatartás problémái is voltak.

Baromi bosszantó volt hogy azzal telt el az órák fele hogy őt fegyelmezik, vagy lemaradt a jegyzetelésben, meg kell várni stb.

Erre sem a tanárok, sem a diákok nincsenek felkészülve.

Tudom hogy most én vagyok a szívtelen, gonosz. De egyáltalán nem értem meg hogy milyen alapon várjátok el nektek lehessen, a többiek meg tűrjék?

Egyébként a te eseted is más mint a kérdezőé. Hiszen te vetted a fáradtságot és utána mentél a dolgoknak. Neki pedig erre sem volt hajlandósága, csak várja h történjen a csoda

"Az a baj hogy fel vagytok háborodva olyan dolgokon amikről közel sem a tanárok tehetnek. "

Az a baj, hogy fel vagytok háborodva olyan dolgokon, amikről közel sem a szülők tehetnek.

A szülő tehet róla, hogy nincs speciális iskola? Hogy minden iskola alapító okiratába beleírják, hogy fogadnak sni-s gyerekeket, közben meg a tanárképzésen nincs olyan kurzus, a hol megtanítanák a pedagógusnak, hogy mit is kezdjenek ezekkel a gyerekekkel? A szülő tehet róla, hogy az intézményekben nincs gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens? A közoktatás állami feladat, és nem a szülők dolga!

Persze sokkal könnyebb a szülőket terrorizálni, hogy vigye el a gyereket (az persze senkit nem érdekel, hogy nincs hova, csak ne itt legyen) mint felfelé az Állam felé nyomást gyakorolni, hogy keressenek megoldást ezekre a dolgokra. Viszont a gyermek tanköteles, és ha a kijelölt iskolába jár, nem a szülőnek lenne a dolga ezeket a problémákat megoldani.

Nem csak azt várom el, hogy velem foglalkozzanak, hanem azt is elvárom, hogy az összes olyan gyerekkel legyen foglalkozva, akivel gond van. Soha nem volt ellene semmi kifogásom, hogyha az osztályban gond volt egy gyerekkel, akkor fogadóórára hívták a szülőket. A gond az lenne, ha nem tennék meg.

Autista gyerekem van, tökéletesen problémamentes a suliban, engem is érdekelne mi van bent, mert én sem tudom!

Rohadtul nem érdekel, hogy van e mikró, mert naponta küldök be kaját és be is van fizetve(biztos ami biztos alapon), de egyszerűen kíváncsi vagyok rá! A termére, a szekrényeire, a mosdóra, arra hogy milyen a “tornaszoba”—náluk nincs tornaterem!, hogy melyik akasztóra akasztja a dolgait, hogyan lehetne szépen rendszerezni a padját, hol tartja a benticipőjét, meg ilyenek.

Legalább látni! Azt hogy melyik nap én ki kit vág fejbe, azt is megnézném, és megérdeklődném a tanártól, meg hogy milyenek az osztálytársai, akikről annyit mesél, kivel lóg, ki a balhés gyerek, meg hogyan játszanak az udvaron. A mieinknél sincs váró, a suli ajtajánál lézengenek, csak szülő viheti ki.

Teljesen természetes igény. Viszont nálunk olyan balhésak és olyan sok a lopás, hogy nemhogy a szülőket nem engedik be, de a gyerekeket sem engedik vissza, ha elfelejtett mosdóba menni, akkor hazáig tartani kell.

Illetve szülőin láttam olyan szülőket, akikkel jobb is a tanárnak, ha nem kell beszélgetnie, csak úgy ömlik belőlük a szó. Szerintem minden normális embert érdekel hol, hogyan, milyen körülmények közt van a gyereke és mi történik vele nap, mint nap. Akkor is, ha a gyerek nem hagyja bent a cuccait és jól érzi bent magát, problémamentes. egyszerűen alap emberi igény a gyerekünk környezetének/életének ismerete!

Viszont van ismerős kissrác, aki problémás és úgy eltűnteti a dolgait, hogy suli után nincs energiája senkinek megkeresni, ez nem a suli felelőssége. Olyan rendszert kell kialakitani, hogy legyen mindennek helye, felmatricázva, és otthon gyakorolni vele, mi hova való, pl matek mappa 2 könyv, 1 füzet. Tornazsák 1 póló 1 nadrág 1 pár cipő. Otthon gyakoroltatni. Nem a tanár/suli felelőssége.. a speciális igényt nem önellátásra adják, hanem oktatásra, korrepetálják majd, ha kell, de az orrát nem törlik meg és nem tartják a kabátot, amíg belebújik…

Hm, azért tényleg lehetne rugalmasabb az iskola is.

Leírom, nálunk hogyan van. Nem állami iskola, hanem viszonylag kicsi, családias hangulatú magániskola.

Szülő nálunk sem mehet be alapesetben. De ez nem azt jelenti, hogy felakasztják a szülőt, ha bent találják (covid alatt persze szigorúan betartatták). Múltkor az történt, hogy a tornazsákját nem találta a harmadikas kisfiam. Már kétségbeesetten jött le a tanító nénivel, hogy nem találja, és maga a tanító néni kérte, hogy menjek be és segítsek előkeríteni neki. Be is mentem, amint végignéztük a szokásos helyét, máris eszébe jutott, hol hagyta és miért nem találja a szokott helyén. :-) Pedig ő nem autista, csak ábrándos lelkületű. :-)

Nálunk vannak nyílt napok. Engem az döbbentett meg legjobban, hogy a kérdezőnél nincsenek. A covid alatt nálunk sem volt, sajnáltam is nagyon, de ebben a tanévben legalább háromszor volt már 8-11 óra között. Akkor értelemszerűen láthattam a tantermét is, sőt szünetben módom volt pár szót váltani a tanító nénivel is.

A fogadó órák covid alatt telefonon zajlottak, most az iskola épületében személyesen. Ilyenkor is a tanteremben vagyunk, ill. aki várakozik, az előtte a zsibongóban van, tehát azt is szemügyre vehettem.

Évente egyszer (késő tavasszal) van egy családi délelőtt egyik szombaton. Akkor az iskola udvarán és épületében vannak mindenféle foglalkozások, tehát az udvart és az épületet akkor is láthatjuk. Évnyitón és évzárón láthatjuk az iskola vezetését ill. az iskola udvarát is.

Az osztályfőnök megadta a saját számát (ez lehet, hogy az ő privát kedvessége), én este 6 óra után sose hívtam, de volt, hogy nagyon jól jött, hogy elérhető. Oké, ezt megértem, ha nem adja meg a tanár, mert ezzel vissza tudnak élni idióta szülők (késő esti, hétvégi zaklatások stb.) Viszont van saját FB-csoportja az osztálynak (az osztályfőnök hozta létre), az ott küldött üzenetekre hétköznap délután gyakorlatilag perceken belül reagál az osztályfőnök, ha hozzá irányul a kérdés. Sokszor ott ír meg fontos infókat az ofő, ill. elsőben oda írta ki a házi feladatot is.

Szerintem egy ilyen gyors reagálású üzenő felület a kérdezőéknél is elvárható lenne, ha a telefonszámát nem adja meg az osztályfőnök.

Munkahelyi e-mail címére is írhatunk, de oda inkább csak személyes és nem azonnali reagálást kívánó dolgokat írunk, azt állítólag nem nézi minden nap.

Hozzáteszem: "normál" gyerekünk van, akinél csak a "szokásos" elfelejtések, tévesztések történnek, néha épp elég az is. :-)

"Egyfelől honnan tudod, hogy én minek mentem utána és minek nem? Annyit tudsz, amit írtam és abból összeraktál egy történetet. Pedig sokszor leírtam, hogy nem ez a lényeg."

Elnézést hogy nem vagyok gondolatolvasó/látnok.

"És igen, ha beszélni akar a tanárral egy szülő, akkor hagy beszéljen."

Biztos vagyok benne hogy tud is vele beszélni. De ez nem úgy működik hogy random odamegyek.

Nálunk is van Facebook csoport az osztálynak, illetve a tanárnő email címe is megvan. Messenger üzire is válaszol.

"

Ők biztos hogy akkor sem terhelnék a tanárt felesleges információcserével, ha lehetne. Szóval továbbra sem kellene 20 szülővel beszélni"

Nálunk meg pl lehet látni az oviban hogy mekkora kavarodás, tülekedés van délután az ajtóban, ebből a csak egy pár szót váltok óvónénivel-ből

Semmi gond azzal hogy látni akarod h hol van a gyereked az ideje nagy részében.

Nálatok nem tudom hogy hogy zajlanak a szülőik, nálunk pl. olyankor lehet kicsit körülnézni.

Valóban az étkező konyha részre nem lehet bemenni, de azon nem is értem mi látni való lenne.

Van e mikró? Hát megkérdezed!

A fent leírt történet pedig elég gyakori. Ált ilyenkor nem a szó szoros értelmében lop a gyerek. pl Elfelejti visszaadni.

Valóban nem szoktak 1 ilyen alkalom után szülőket becitálni, mert az esetek többségében szükségtelen.

Szerintem azért is van ez eltúlozva, hogy a tanárnak erre nincs ideje, mert ahogy írod a legtöbb szülő nem is igazán foglalkozik vele, hogy mi van a gyerekkel az iskolában.

Azok közül, akik foglalkoznának vele, vannak a zakkantak, akik meg akarják mondani a tanárnak, hogy hogy dolgozzon, meg vannak azok, akik aggódnak, mert van valami probléma a gyerekkel.

A zakkantak miatt megértem a tanárokat, de leginkább itt arról van szó, hogy nekik ez plusz teher, és nem akarnak foglalkozni semmivel.

Én csak azt nem értem, ha melóból mész el a gyerekért az iskolához, hogy kerül hozzád a fél éves kicsi? Ott van veled a munkahelyen?

"Aztán próbálom telepátiával megüzenni a tanárnak, hogy itt várok kint a fél éves kicsivel".

Utána meg mindkét gyerekkel mész vissza dolgozni?

" Én munkából megyek érte, konkrétan az ebédszünetem csúsztatom el, hogy el tudjam hozni. Mert nekik is így a jobb és a gyereknek is. Ha nem érek vissza, azt le kell dolgoznom "