Milyen felsős gyermeked hozzáállása a tanuláshoz?

30-as, ebben tévedsz. Pont azért tudtad a rendszeres sportra is rászoktatni, mert a gyermeknek simulékony a természete. Egy bizonyos korig persze lehet a szülőnek erre ráhatása, de egy bizonyos kor után meg a gyerek eldönti, hogy nem csinálja és kész. A lányom osztályában is volt jópár ilyen gyerek, aki járt edzésre, amíg a szülei odavitték, de aztán 12 éves korában a gyerek eldöntötte, hogy utálja, nem akar járni, és így is lett. A szülei bármit is csináltak, nem járt el edzésre, és a tanulmányai sem érdekelték.

Amúgy a mi életünkben is van napirend, szóval nem tudom miért gondolod, hogy a többi család csak úgy van?! Nálunk is van követelmény a gyerek felé, tartson rendet a szobájában, pakoljon el maga után, etesse meg a macskát, és meghatározott időben feküdjön le aludni. Az életkori sajátosságokat, meg az iskolarendszer hibáit viszont nem tudjuk legyőzni.

Én csak azt nem értem, hogy egy ilyen kérdés alatt mit keresnek a kitűnő tanuló gyerekek szülei. Oké, hogy a fő kérdésre válaszolnak, de ha végigolvassátok a beszélgetést, látjátok, hogy most olyan gyűlnek itt össze, és olyanok próbálják egymást támogatni, akiknek nehézségeik vannak ezen a téren. Az olyan hozzászólások, mint az "én gyerekem kitűnő, és épp felvételire készül" semmit nem adnak hozzá a beszélgetéshez, csak azt éred el vele, hogy aki egy támogató közeget keres, az egy kapal szrnak érezze tőle magát. A "szr szülő" vagy típusú hozzászólásról meg ne is beszéljünk, az már annyira a legalja, hogy komolyan se lehet venni.

Lehet, hogy szuper szülők vagytok fantasztikus gyerekekkel, de ettől még empátiát lehet kifejleszteni azok felé is, akiknek ez nehezebben megy. Például úgy, hogy megpróbáltok ráérezni, mikor érdemesebb inkább csendben maradni. Egy ilyen dicsekvő, vagy pláne beszólogató hozzászólással lehet, hogy pillanatnyi örömet szereztek magatoknak, de közben a másik oldalon akarva-akaratlanul (ki így, ki úgy) belerúgtok másokba, aminek nem tudom, mi haszna van.

Vagy ti az életben is így kommunikáltok? Ha a barátnőtök elmeséli nektek, hogy mondjuk gond van a házasságával, akkor erre azt felelitek, hogy "Hát az én házasságom csodás"? Esetleg hozzá is teszitek, hogy "Úgy kell neked, nem kellett volna hozzámenned"?

Utolsó! Igen, hozzáteszem, ha korábban már felhívtam volna a figyelmét jó szándékkal, hogy milyennek látom az akkor még leendő férjét.

Itt a problémás szülők nem egymást támogatják, hanem önigazolást várnak, hogy ami történik az rajtuk kívül áll. Mindent ráhagynak a gyerekre, aztán meg panaszkodnak, hogy ilyen a kamaszkor, stb. Ők a hibásak nem a gyerek, az lesz a gyerekből, amivé nevelik.

33-as, ha menne a szövegértés, akkor nem írnál ilyeneket:

"Mindent ráhagynak a gyerekre, aztán meg panaszkodnak, hogy ilyen a kamaszkor, stb. Ők a hibásak nem a gyerek, az lesz a gyerekből, amivé nevelik."

Ebből tényleg azt látom, hogy egy végtelenül rátarti, és mellé még buta ember is vagy. Egyikőnk sem írta, hogy a gyerekre minden rá van hagyva. Sőt, azt írjuk, hogy mennyit küzdünk velük, hogy rábírjuk őket a tanulásra.

Én 2 adhd-s gyerek szülőjeként nagyon sokat olvastam a témáról, és hordtam a gyerekeket pszichológushoz, és még pedagógus diplomám is van.

És ezekből én azt szűrtem le, hogy a világon senki nem tudja, hogy mégis miért van az, hogy az egyik gyerek odaül, és csinálja, a másikkal meg megszakad a szülő, akkor sem csinálja.

Nem, ez nem azért van, mert te tökéletes anya vagy, és elmagyaráztad a gyereknek, hogy ez a dolga, és jó példát mutattál a gyerekednek, és rendszer van az életetekben. Ezek nálunk is mind megvannak, elhiheted.

Ez nagyon sok tényezős dolog. Ahogy már itt többen kifejtették:

1. A gyereknek van egy öröklött személyisége, ezen a szülő tud alakítani minimálisan, de megváltoztatni nem tudja.

2. Egyre több a tanulási zavarral rendelkező gyerek, ők teljesen magukra vannak hagyva a problémával.

3. A tanárok fásultak, alul vannak fizetve, és nem érdekli őket, hogy motiválják a gyerekeket. Az iskolában a gyerekeknek több a kudarcélményük, mint a sikerélmény.

4. Ehhez jönnek még a hormonok, amitől a legtöbb gyerek ennyi idős korában megbolondul.

5. A tananyag nem életkorra szabott, sok olyan dolgot kell megtanulniuk, aminek semmi haszna. Ezt ők is látják, és ezért lázadnak.

Stb, stb.

A dolog nagyon összetett, és ennek csak nagyon kicsi része az, hogy a szülő kéri, hogy tanuljon, meg milyen jutalom/szankció van, ha nem teszi.

Vegyél vissza, és próbálj több empátiát gyakorolni az itt jelenlévő szülők felé.

Én például azzal próbálom magam vigasztalni, hogy valószínűleg hármasokkal is felveszik egy szakgimibe. Nem lesz belőle orvos, ez teljesen egyértelmű, de attól még lehet boldog, sikeres ember. Sok szakmunkás jobban keres, mint a diplomások. Nyilván jobban örülnék, ha egy elitgimibe vennék fel maximális pontszámokkal, de ha nem ez fog történni, még nem dől össze a világ.

A lányom most 9. osztályos, és az volt a tapasztalat az ő osztályában tavaly, hogy azért a legtöbb gyerek valóban elkezdett aggódni a továbbtanulás miatt nyolcadikban. Én vele sokat gyakoroltam a felvételire, a fiam valószínűleg nem fog ideülni velem, hacsak valami hatalmas jellemváltozás nem történik. Viszont van az iskolában is felvételi felkészítő, meg majd beíratom egy tanfolyamra. Egy jól megírt felvételi sokat kompenzálja az év végi rossz jegyeket.