Hogyan ösztönzitek felsős gyermeketeket a tanulásra?
Mik a házi szabályaitok annak érdekében, hogy mindig elkészítse a feladatait és megtanulja a tanulnivalót? És ne csak összecsapja, hanem komolyan vegye.
Milyen büntetést kap, ha nem tartja be a megbeszélt szabályokat?
Sehogy, mire ilyen idösek lettek, addigra vannak annyira értelmesek, hogy megcsinálják maguktól.
Felsös korban soha nem ellenöriztem öket tanulás terén, midn a négy közel kitünöre érettségizett (egy-egy négyes elöfordult, de nem több és nem rosszabb jegy), mindegyiknek normális diplomája és megfelelöen honorált állása van.
Nem tudom, igazából csak azért válaszolok, hogy lásd, nem vagy egyedül a problémával. :)
A fiam most kezdte az ötödiket. Alsóban semmi, de tényleg a világon semmi gond nem volt vele, szinte teljesen önállóan intézte a leckéjét, legfeljebb dolgozatok előtt kérdeztem ki. Na, idénre ezt a képességét elfelejtette, nem érdekli semmi. Vagyis de, nagyon attól függ, milyen a viszonya az adott tárgyhoz és a tanárhoz, a matekot és a törit szereti, azokat megcsinálja szépen, az irodalmat utálja, azzal meg mindig megy a harc.
Amennyire vissza tudok emlékezni, az öcsémmel is ez volt annak idején, szegény anyukám rengeteget küzdött vele. Aztán mégis rendes ember lett, még le is diplomázott. Úgyhogy én abban reménykedem, hogy majd az idő segít.
Büntetni nem szoktuk.
Igazából a büntetés tényleg nem jó irány, lehet csak rosszabb lenne utána.
Engem az bánt, hogy tudom jól, hogy nem a képességeivel van a gond, hanem azzal, hogy egyszerűen nincs kedve hozzá és nem adja bele a maximumot. Csak úgy nagyjából megtanulgatja pl. a szóbeli tanulnivalót, de mondjuk ha 5 perccel tovább foglalkozik vele, akkor máris akár hibátlanul menne neki. Olyan, mintha nem lenne türelme saját magához.
1-es nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen gyerekeid vannak, de el kell mondjam, hogy ez nem a te érdemed! Vannak ilyen gyerekek, és vannak olyanok. Ezért lettél lepontozva.
Én is tanultam egyedül, de pl. a bátyám nem, és anyám pont ugyanúgy belesz.art az ő tanulmányaiba is, mint az enyémbe.
Nekem a lányom adhd-s, és alsóban mindig sírt a lecke fölött. 5.-ben meg kijelentette, hogy hagyjál békén, és soha nem engedte, hogy segítsek. 3,4 tanuló volt, hát most mit mondjak. Nem volt kedvem veszekedni vele, megbukni nem fog. 7.-re beérett a feje lágya, év végén 4,75 volt. Most tanul egyedül, és kiakad, ha nem 5-öst kap. Persze most már jön a továbbtanulás, számít. Csak éppen egy olyan sulit nézett ki, amelyik 5.-től nézi a jegyeket, szóval most már bánja, hogy korábban belesz.art. Ez van.
A fiam most ötödikes. De valami rém önállótlan, neki sem áll, ha nem mondom neki. Amúgy jó jegyeket kap, de nagyon elvárja, hogy segítsek (sokszor csak álljak ott mellette, mert egyébként tudja.) Őszintén ez kiakaszt, én már nagyon mondom neki, hogy értem én, hogy felsős, és ez most nehezebb, de lassan jó lenne, ha tudna egyedül is tanulni.
Na, de az a lényeg, hogy nem játszhat egyik sem a számítógéppel hét közben egyáltalán, csak hétvégén, mert ha odaül, akkor órákig észre sem veszi magát. Szerintem ez a fontos manapság.
Az 1-es vagyok újra: szerintem meg az én érdemem, mert már egész kicsinek megtanulták, hogy tudni jó, tanulni jó és ez szórakozás, nem kényszer, amit muszáj megcsinálni. EZÉRT nem volt velük probléma, ezért tanulnak még most, felnöttként is, szórakozásból.
Ez természetesen csak az egészséges gyerekekre vonatkozik, az ADHD más téma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!