Normális az manapság, hogy egy iskolában szinte minden felsős gyereknek magántanárhoz kell járnia?
Az ismerőseim, akiknek felsős a gyereke egy suliban, mind azt mondják, hogy magántanárt kell fogadni a gyerek mellé, mert bizonyos tanárok nem magyarázzák rendesen az anyagot, nem értik a gyerekek. Mivel olyan gyerekekről van szó, akiknek alsóban (ugyanebben a suliban) semmi gondjuk nem volt, 4-es, 5-ös tanulók voltak, kicsit elrettentem, és nem értem, ez normális-e.
Vagy mindenhol ekkora váltás az alsóból felsőbe kerülés, és minden gyerek lerontja a jegyeit, mert a felsős tanárok már alapból nem magyarázzák a dolgokat? Igaz, jó rég jártam már suliba, de úgy emlékszem, nálunk nem volt ez így. Vagy tényleg ennyivel keményebb ma a tananyag? Vagy lehet, hogy csak a szülők parázzák túl, és hagyni kéne, hogy az addig jó tanulókból 2-es, 3-as legyen, hiszen nem lehet mindenki kitűnő?
Több kérdés merült fel bennem a válasz miatt:
– Olyan sulit kéne keresni, ahol jók a tanárok, és a gyerekek jól neveltek? De honnan lehet ezt tudni?
– Vajon nem az van-e, hogy a „jobb képességű” tanárokat és gyerekeket elszipkázzák a 8 és 6 évfolyamos középiskolák, ezért sok általános iskolában csak a „resztli” marad? (Nálunk is felsőben 20 alatti osztálylétszámok vannak.)
– Azt is mondják, hogy 5.-ben és 6.-ban direkt rontják le a gyerekek jegyeit, hogy ne tudjanak elmenni 6 évfolyamos suliba… de nem tudom, ez mennyire városi legenda csupán.
1. Erre sehol nincs garancia. :) Felsőoktatással is megjártam.
2. Elképzelhetőnek tartom, bár nálunk a jó hírű városi 6-8 évfolyamos gimnáziumban is az volt a helyzet,hogy inkább jobb osztályzatot adtak a gyerekeknek, csak hogy a gimnázium jó híre és a magas tanulmányi átlagok fennmaradhassanak. Képmutatás és színjátszás volt az egész.
3. Ilyesmiről még nem hallottam, sőt most 16.éve tanulok folyamatosan, de soha nem találkoztam még szándékosan rosszindulatú tanárral, aki direkt rontott volna le bárkit.
Összességében azt tudom mondani, hogy minden az egyénen múlik. Ha rossz a tanár, igen keresni kell magánutat és úgy a legjobbat kihozni. És tudom, hogy nem olcsó és nem mindenki teheti meg.....de nálunk sajnos ez van. Pont most említette egyik oktatóm, hogy először tanít Mo-on középiskolában és elrettenti, amit itthon oktatás címén művelni kell. (ő eddig külföldön tanított.)
A gyerekek alig mernek megszólalni, minden a magolásról szól, csoportos munka, ami fejleszti az alkalmazkodó képességet, önbizalmat miegymást soha nincs....Az van, amivel a tanárnak legkevesebb munkája van.
Igen, alapvető gondok vannak szerintem is. „Hallgatókat” nevelünk, akik majd a felsőoktatásban is csak néznek bambán, nem gondolkodó embereket.
A 2. pontban írttal egyetértek, én is „elitgiimibe” jártam, ahonnan már elsőben kirúgták azt, aki lehúzta volna az átlagot, és az érettségin is csaltak, ahogy tudtak (a tanárok!). Az mondjuk tény, hogy a gyerekek számára viszont érték volt a tanulás, nem volt menő, ha valaki nem tanul.
A 3. pontban írtat több helyről hallottam már, persze lehet, hogy ez is csak a csalódott szülők agyszüleménye, bár sajnos találkoztam már olyan tanárokkal, akikről simán elképzelek ilyesmit is.
Egyben nem értünk egyet: szerintem nem csak az egyénen (mármint a gyereken) múlik a dolog. Gyönyörűen el lehet venni egy tehetséges, érdeklődő gyerek kedvét a tanulástól azzal, ha egy tanár igazán rosszul végzi a munkáját – ahogy szárnyakat is lehet adni egy kevésbé tehetségesnek, ha a tanár élvezi, amit csinál, és normálisan fordul a gyerekekhez.
Persze lehet, hogy a legegyszerűbb megoldás valami alternatív iskolát keresni… végülis, ha összeszámoljuk, mennyit költ az ember egy általános iskolára – a magántanárral együtt pláne –, akkor már lehet, hogy nem is tűnik olyan borzalmasnak az összeg, amibe kerülnek ezek. És talán ott legalább a tanárokat is megfizetik, és nem fásulnak bele a kilátástalanságba.
nem normális szerintem sem fiamnak nem kell külön tanárhoz semmi miat járnia.
de viszont szó szerint vanak olyan tanárok akik szándékosan nem adnak jó jegyet a gyereknek vagy meg is buktatják,pont nyáron mesélte az ismerösöm hogy lányával ezt csinálták.
Ez azért nem így működik. Lehet pl. kérni a független vizsgáztató bizottság jelenlétét. Így a buktató tanár ott sem lesz a pótvizsgán. A szülők szeretik a tanárt hibáztatni. Érdekes, én mindig tudásomnak megfelelően készültem fel, és aszerint is osztályoztak.
De egyszer volt egy ilyen vicces eset a középiskolánkba n, hogy egy srác 2-esre írta meg az egyik érettségit, mire a szülők bejöttek, hogy ők legalább négyest szeretnének neki, mert az kell a továbbtanuláshoz. Aztán megmagyarázták nekik, hogy ez hibátlan szóbelivel sem jön ki matematikailag sehogy. Persze utána könnyebb volt elhíresztelni, hogy a tanár egy szemét, mint azt belátni, hogy a fiacskájuk nem készült fel tisztességesen.
Nem nem normális. Az egész magyar oktatás nem az. Sajnos a jelenség egy része abból is adódik, hogy a tananyagot -szerintem tök feleslegesen- olyan szintig megnövelték, hogy a tanár nem tudja igazán mélyen elmagyarázni, erre egyszerűen nincs ideje. Az én gyerekem pl. tavaly volt 5.-es. Ebben az évben valami főhülye kitalálta odafenn, hogy az amúgy se kevés törianyaghoz hozzácsapnak még 300 évnyit. Szerinted?
Én jelenleg 1. osztályban tanítok. A hivatalos tanmenet szerint az összeadás megtanítására kaptam 2 vagy 3 órát. Ez egy jó képességű gyereknek amúgy elég, de egy kicsit gyengébbnek semmiképpen. Ebben az óraszámban fel kell fogni mi is az összeadás, hogyan rakjuk ki korongokon, ujjainkon, számegyenesen, hogyan írjuk le stb... Magyarból se jobb a helyzet a kolleganőnél egy nap egy új betú a tanmenet előírása.
Na ilyenkor van az, hogy vagy kihagysz valami mást vagy a szülők tanulnak a gyerekkel este ki tudja meddig, mivel ugye kötelező egész napos bennmaradás van, a gyerek eleve 4 után megy haza. Ez meg egyszerűen kegyetlenség, elveszik a gyerekektől a gyerekkorukat. Ráadásul a suliban egy csomó felesleges ismeretet meg kell tanulni aminek a 80%-át el fogják felejteni. Közben információt szerezni, kreatívan gondolkodni, ötleteket megvalósítani stb.. nem tanítják meg a gyerekeket erre nincs idő.
Számomra nehéz elképzelni, hogy "a tanárok nem magyaráznak", bár a magyarázat az adott korosztálynál sokszor nem a leghatékonyabb módszer. Pl. a matematikában a felfedeztetés, a rávezető, gyakorló és gondolkodtató feladatok minél önállóbb megoldása sokkal célravezetőbb. Természetismeretből az erdei iskola, a képek, videók, természetfilmek, ábrák, mozgatható térhatású modellek vetítése, vázlatkészítés, digitális vagy igazi növénygyűjtemény vagy prezentáció készíttetése, stb. Irodalomból a művek közös megbeszélése, idegen nyelvből a beszéltetés, dalok tanulása.
Viszont ha alsóban _mindenki_ 4-5-ös tanuló volt, akkor várható, hogy nagy lesz a kontraszt, mert egy általános iskola attól általános, hogy képességek szempontjából a teljes paletta képviselteti magát (kivéve, hogy 1-es tanuló nem létezik). Ezért az senkitől (tanár, gyerek, szülő, iskola, magántanár) nem elvárható, hogy mindenki 4-5-ös legyen továbbra is. Ha mindenkinek magántanár kell, az valóban gáz. De ez nem is biztos, hogy így van. Mert normális esetben az osztály fele 3-4-es tanuló, negyede kb. 4-es átlag felett, negyede kb. 3,3 alatt teljesít. Így ha addig mindenki 4-5-ös volt (ami egyébként legalább annyira nem normális, kivéve ha válogatott gyerekekről, vagy kivételes tehetségű tanítókról van szó), akkor a gyerekek kb. fele fog lényegesen rosszabb jegyeket kapni. Elég ha az osztály ezen felében akad egy nagyhangú szülő, aki a többieket is felhergeli, és máris úgy tűnik, mintha az ő véleménye az _egész_ osztály szüleié lenne, pedig ez nem igaz.
Ugyanakkor sajnos mindenhol nagy a váltás. És erről bizony sok mindenki tehet, de a gyerekek nem!
-Sok tanár kapott olyan diplomát, amellyel általános- és középiskolában is taníthat, és attól, hogy végül egy általánosban kapott állást, egyáltalán nem biztos, hogy ez a kedvenc korosztálya. Egy nyolcosztályos gimnáziumban például csupa olyan tanárokkal találkoztam, akik csak 7.-től vették komolyan a gyerekeket, az 5. és 6. osztály a "kis ördögfiókák" kategóriába tartozott náluk. Pedig a zökkenőmentes átmenethez épp az ellenkezője kéne: hogy a gyerekek egy-egy tárgyból már 3.-4. osztályban is találkozzanak a témában a tanítóknál sokkal felkészültebb és igényesebb felsős tanárokkal, akik már ebben a korban is komolyan veszik a gyerekeket, nemhogy 5.-ben.
-Az is jó lenne, ha a tanárok, ha már általánosban tanítanak, lehetőleg minél több szakra lennének képesítve, és az órabeosztás olyan lenne, hogy minél több tárgyat ugyanaz tanít az adott osztályban. Így az illető sok időt töltene velük, még ha nem is annyit, mint a tanító, de eleget ahhoz, hogy jobban megismerje őket és kevesebb osztályban tanítva egy-egy gyerekre sokkal több időt, energiát, figyelmet, szeretetet tudjon fordítani. Ám ez sem adott, és az iskolák nem támogatják ezt, mert sok továbbképzésbe kerülne, és a tanároktól átfogóbb szemléletet igényelne, nem lehetnének olyan szakbarbárok, hogy csak kedvenc tantárgyukat tanítják.
-Viszont ha egy tanárt érdekel a kisebb korosztály is, akkor sem engedik a kicsik közelébe, mert elvenné a tanítók kenyerét. Hiába rendelkezik egy tanár tanítói végzettséggel is, ha emellett egyetemet végzett, akkor nem éri meg a kicsik közé engedni, hiszen magasabb az órabére (nem sokkal, főleg ha fiatal, de sok a szarrágó!)
-És azért meg kell mondani, hogy kevés az olyan tanító, aki nem csak arra igényes, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az osztályukban, a szülők meg elégedettek legyenek vele, hanem arra is gondot fordít, hogy tisztességesen felkészítse a gyerekeket a felső tagozatra (pl. szövegértés, szorzótábla, önfegyelem). Ha valaki sok évig tanít valahol, egy idő után már tudja, hogy mit várhat egy 5. osztálytól, ha X.Y. keze alól jöttek.
-A tananyag is nagyon más léptékű. Pl. matematikából 4 év alatt heti 5 órában megtanulnak számolni a természetes számok körében. A tananyag többi része háttérbe szorul ehhez képest. Ezek után valóban aránytalan az, hogy 2 év alatt 2 számkörbővítést (egész számok, racionális számok) kell a számolási eljárások értve használata szintjén meglépni úgy, hogy hetente 3-4 matekóra van, és abban egyre nagyobb szerepe van a geometriának, valószínűségnek, számelméletnek. Ezt tényleg csak úgy lehet abszolválni, ha lényegesen több a házi feladat, a gyakorlásra szánt idő. Ehhez nem szabadna, hogy magántanár kelljen, mert a tanárnak adnia kell feladatokat bőven pl. házi feladat vagy minta feladatsor formájában. De nem a rávezető és a gondolkodtató feladatokat kell otthonra hagyni, hanem a sok egyforma gyakorló feladatot. Viszont sokkal többet kell a gyerekeknek dolgozniuk, és ebben nagyon hirtelen a váltás. Nekem ez anno nem okozott gondot, de attól még meglátszott. Alsóban napi 20-30 percet töltöttem otthoni tanulással (nem voltam napközis), 5.-ben meg 1-2 órát. Aki ezt az időt nem szánja rá, az sajnos rontani fog attól függetlenül, hogy esetleg az ő esetében, életében ebben neki van igaza, mert fontosabb dolgokra kell az idő (nem TV-bámulásra gondolok).
-Végül a szülők részéről meg fontos lenne, hogy megértsék, hogy tényleg nem lehet mindenki kitűnő, és segítsék a gyerekeiket abban, hogy reális célokat tűzzenek maguk elé, és még ha nem is sikerült elérni, akkor se dőljön össze a világ.
Valójában a kérdés leírásában benne van a válasz: a probléma oka az, hogy "a tanárok nem magyaráznak". Nem ismerem a konkrét helyet, szituációt, de általában nem értek egyet ezzel a válasszal. Ez is probléma, de kicsi valószínűségét látom, hogy egy adott osztály csupa felelőtlen tanárokat kapott, akik mindannyian keveset nyújtanak, de sokat követelnek. Sajnos vannak ilyen tanárok, de durva általánosítás akár csak egy iskoláról is azt állítani, hogy csupa ilyen tanárok tanítanak ott.
Gondolom, lejött, hogy matektanár vagyok. :) Én kifejezetten élvezem az 5.-6.-os korosztállyal való munkát, de mindig időbe telik a fent leírt körülményekhez igazodó munkatempóra szoktatás mind a tanórán, mind az otthoni gyakorlásban az 5. osztályban. Van, hogy szabályosan fel kell ébreszteni őket. 5.-ben tehát nem a fegyelmezés, hanem inkább az aktivizálás a probléma. Meg néhány egyéb apróság: néhány tanító megengedi, hogy ha tompa a gyerek ceruzája, akkor óra alatt kislattyogjon a szemeteshez szó nélkül, és kihegyezze. Amikor először találkoztam ezzel a jelenséggel, reflexből leüvöltöttem szegény gyerek haját, mert teljesen lehetetlennek tartom, hogy eközben ő követte a gondolatmenetet, amiben éppen nyakig voltunk. Amióta tudom, hogy ilyen is létezik, türelmesebben szoktatom le erről a népet. És ugyanezen okból propagálom a rotring ceruzát, ami alsóban sokszor egyenesen tilos. Másik hasonló semmiség: szintén alsóból hozott rendszer, hogy a tanári asztalon a köz számára papír zsebkendő van elhelyezve, akinek kell, hasonló módon óra alatt is magához veheti. Már rutinos vagyok, és 5. osztályban, mintegy bemutatkozásként (hozzám mellékelt használati utasításként) megkérem őket, hogy lehetőség szerint szünetben lássák el magukat utánpótlással. :)
Végül a magántanár kérdése. Sokszor a magántanár csak azért kell, hogy felügyelje az otthoni tanulást, mert a gyerek magától nem fog az eddigi 20-30 perc helyett 1-2 órát foglalkozni iskolai feladataival. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy gyerek képességei meghatározzák, hogy átlagos színvonalú tanítás és elvárható mennyiségű otthoni tanulás mellett milyen szinten (hányasra) képes elsajátítani az adott tantárgy anyagát. Én magabiztosan tudom ígérni mindenkinek, hogy ha hajlandó velem együttműködni, és dolgozni az ügyön, akkor együtt (a gyerek és én) ezt az eredményt el is fogjuk érni. De nem mindenkit sikerül meggyőzni erről, így aki nem a képességei szerint teljesít, az nem is azoknak megfelelő jegyet fog kapni. Viszont előfordul az is, hogy valaki ennél jobbat szeretne. Ha csak egy jeggyel, akkor ez szinte minden esetben lehetséges. Csak éppen aránytalanul sokkal több munkával mindkettőnk részéről. Mivel az ilyen viszonylag ritka, én ebben mindig partner vagyok. Aki jobbat szeretne, mint amit átlagos mennyiségű gyakorlással elérhetne, annak megteremtem a feltételeket, hogy több munkával többet érjen el. Erre szerintem elég kevés tanár hajlandó, és ilyenkor bizony csak a magántanár lehet a megoldás. De ez többnyire nem éri meg. Pl. ha valakinek a képességei matekból 3-as szintre elegendők, akkor csak akkor érdemes annyi energiát beletenni, hogy 4-es legyen, ha ez valamilyen konkrét cél eléréséhez szükséges. Máskülönben sokkal fontosabb, hogy amiben a gyerek jó, amit szeret, arra legyen sok ideje, abban képezze magát, jusson magasabb szintre. Ha mondjuk az irodalom érdekli, de általában 4-est kap, akkor sokkal jobb inkább arra ráhajtani. Az átlag ugyanaz akkor is, ha mindkettőből megvan a 4-es, mintha matekból 3-ast kap, viszont irodalomból 5-öst. Csak éppen utóbbi esetben a gyerek sokkal boldogabb és kreatívabb, mert energiáit arra fordíthatja, ami érdekli.
Nekem rengeteg magántanítvánnyal volt már dolgom, de 6. osztálytól egyetemig. Ötödikes eddig még nem volt. Szerintem ez azért is van, mert ebben a korban még sok szülő tud segíteni a gyerekének a tanulásban. Nem értek egyet abban Vekerdyvel, hogy ez ördögtől való dolog lenne. A gyerek nevelésében (aminek a tanulás is része) a szülő a főszereplő (lehetőleg mindkettő). A tanár csak a szülő meghosszabbítása. Így igenis van építő módja annak, hogy segítsünk gyerekünknek, ha tudunk, és ne mindjárt a magántanár oldalakat böngésszük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!