Kirekesztett gyerekkel barátkozás az osztályban?

Tiszta Bradley feelingem van tőle. Van egy kirekesztett gyerek az osztályban, kicsik, a tanár, és a diákok sem szeretik, őrültnek tartják(nincskódja, pedig megjárta a szakszolgálatot). A gyerekem új az osztályban, elsőre vele beszélgetett és játszott, majd néha összevesztek, néha kibékültek, majd már nem akart vele játszani, mert rájött, hogy mindenki bolondnak tartja, majd kirekesztette, majd megsajnálta, és most itt tartunk, hogy sajnálatból játszik vele(szerinte), pedig tudom, hogy élvezi a játékot, mert láttam őket udvaron játszani. Most a gyerekem másik barátja közölte, milyen kedves a gyerekemtől, hogy sajnálatból barátkozik vele. Szerintem meg tökre nem kedves, hanem lekezelő dolog, pont kifejtettem tegnap ez előtt a beszélgetés előtt, hogy ne akarja nekem beadni, hogy sajnálja, mert vigyorog, csak szégyelli, hogy élvezni is szokta a társaságát, annak ellenére, hogy tudom, amikor bántják mások, akkor sajnálja. Megalázó, lekezelő, leereszkedő sajnálatból "barátkozni", mintha a másik értéktelen lenne, és nem lehetne igazi barátja, pedig csak 20 gyerek közt nem talál alkalmasat. A másik gyerek szerint meg becsülendő az ilyesmi. Nem akarom, hogy a gyerekem büszke legyen arra, ha lenéz mások és sajnálatból van velük, főleg, hogy nem is, mert láttam, hogy élvezi a játékot. A másik gyerek anyja nem képviseli ezt a véleményt, szerinte szép sajnálatból barátkozni.. Te elmondanád a véleményed? A könyvet legszívesebben elolvastatnám a gyerekkel, de már egyszer félbehagyta annyival, hogy Bradley hülye, pedig szeret olvasni.