Asperger iskola miben másabb a hagyományostól?

Pontosan mi értelme az integrációnak?

Én például nagyon ragaszkodok az emberekhez, és ha van mellettem valaki akkor nem szorongok.

Amikor bekerültem általános iskola első osztályába akkor nekem nem mondtak semmit, hogy milyen lesz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül leszek hagyva, anyukám nem lesz velem. Kirohantam hozzá és megöleltem, ekkor a tanárnő először megpróbált szóval rávenni hogy menjek be. De én akkor már sírtam, hogy félek. Ezután anyám is és a tanárnő is lesz*rta a fejemet és a lelki világomat és rákényszerítettek hogy bent legyek a terembe egyedül. Én nem akartam barátkozni, azt sem tudtam hogyan kell. És utána emiatt azzal a lendülettel ahogyan vágytam az iskolára úgy gyűlöltem meg és mindent ami az iskolában elvárás volt. A szorongásom annyira erős lett emiatt, hogy a tanárnő erővel leráncigált anyámról és berángatott az osztályterembe... Anyukámtól el sem tudtam köszönni... Ez annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy a mai napig szorongok ha BÁRMI olyan dolog történik amit én nem tudok előre hogy pontosan hogyan lesz. Aztán a borzalmasan erős szorongásom emiatt nem is enyhült. A 8 év alatt egyetlen barátom volt. És tényleg az volt, ha volt farsangi buli az osztályban én inkább leültem egy székre és meg sem mertem mozdulni, mert nem tudtam hogy mi fog történni, mit követelnek meg tőlem. Ez aztán kb 4. osztályos koromba már annyira súlyos szorongás volt, hogy pszcihológushoz kellett járnom mint a nevelési tanácsadóban mint pedig bent az iskolában. Most pedig már gyógyszert szedek, hogy ne szorongjak. De igazából, ha előre megmondják nekem, hogy pontosan mi hogyan fog történni akkor egyáltalán nem jön elő a szorongás és én is megtudom már élni ezeket az eseményeket boldogan. De ehhez kellett több mint további 8 év, hogy eljussak erre a szintre. Az iskola viszont ez idő alatt olyan lelki sérültet nevelt ki belőlem... Volt olyan is amikor a szorongásomra még rá tett egy lapáttal a tanár is, aki feszt 24/7 torka szakattából ordibált velünk. De ez nem vicc... Többször volt, hogy kint az utcáról ordibáltak fel az iskolába hogy nem kéne azokat a gyerekeket lelki terrorban tartani...

Ennek hatására, hiába tanultam meg apukámmal mindent szín ötösre, bent az iskolában egyest tudtam produkálni a szorongásom miatt. Aztán az osztálytársaim, azok meg maguk az elmebetegek voltak... Fojtogattak engem meg a barátomat... Egyszer a barátomnak koponya törést okoztak, aztán nagyban nevetgéltek hogy milyen vicces... Folyamatosan megaláztak minket a tesi öltözőben (holott ott csak és kizárólag ÉN és a barátom tesiztünk, ők telefonoztak egész nap és lelkileg tönkretettek minket), ez a tesi öltözős megaláztatás odáig fajult, hogy tök mindegy mi volt már reflexből húztunk a lány öltözőbe és ott öltöztünk át, ha éppen zárva volt könyörögtünk a tesi tanárnőnek, hogy nyissa ki mert nem akarunk az ő közelükben átöltözni. Volt hogy a barátomnak ellopták a ruháit és aztán szétdobálták a tesi terembe, szegény gyerek meg kénytelen volt egy szál alsónadrágba megkeresnie hogy hol vannak a ruhái, közben a többiek többször megverték. Aztán az egyikük elkezdte észre venni, hogy mennyire rossz állapotban vagyok vagy tudom is én mit vett észre... És engem többet nem bántottak, csak fojtogatást kaptam, de azt kitudtam védeni azzal, hogy tárva nyitva tartottam a számat miközben fojtogattak hogy legalább egy minimális levegőt kapjak, végül mikor már látták hogy tiszta könny a szemem a nyomás és a levegőhiány hatására akkor elengedtek.

És ez a mai napra meg már annyira ráment mindenemre...

A szorongás az már alap, tök mindegy mit csinálok ezzel már együtt kell élnem, tudom hogy nem fog elmúlni, de megkérhetem a környezetemet hogy segítsenek azzal hogy minnél több információt elmondanak nekem.

Jah és, hogy órán megszólaljak? Kizárt. A mai napig nem beszélek órákon, ha a tanár felszólít akkor is alig egy két hangot kiadok. De ez már sokat javult azóta, inkább azt mondanám, hogy tő mondatban lehetőleg minnél rövidebben válaszoljak.

Mivel szorongok folyamatosan, cseszett halkan beszélek. De szerintem vagy a fojtogatások, vagy a már tudatalatti szorongás vagy az hogy egész gyerekkoromba csöndbe voltam... Nem tudom mi miatt, de egyszerűen ha torkom szakkatából üvöltök is, csak annyit kapok reakciónak, hogy "jéé, X végre rendes hangerővel beszél".

Ezt mikor elmeséltem a pszcihológusnőnek illetve amikor ez újra meg újra szóba kerül akkor szokta ezt mondani, hogy speciális iskolába kellett volna járnom. Azonban néha napján visszahallom más emberektől is. Ez szülte meg ezt a kérdést, hogy vajon mégis miben másabb egy ilyen intézmény egy olyantól amibe én jártam.

UI:

Ez a gyakori kérdések szabályzat kicsit nehéz, többször is megakartam nevezni az iskolát vagy mondani magamról valami egyebet, de nehéz így hogy a szabályzat szerint nem írhatok olyat amiből kiderül ki is vagyok többször is újra kellett fogalmaznom amit írtam . :D

"attrocitások értek, felnőttnek miért nem szóltál?"

Azt hittem leírtam, de akkor elmondom ha nem írtam le.

Én jeleztem ezt a szüleimnek, hogy ezt csinálják velem.

Apám be is ment az iskolába, számon kérte az iskola vezetőségén hogyan történhet ilyen. És az iskola bele hazudott apám pofájába. Ebből adódóan pedig apuka nélkül kellett felnőnöm, mert apám már nem bízott bennem.

Hála ez is a fantasztikus iskolának, még az egyik szülőmet is elvesztettem. És elértek vele bármit is? Persze, tönkre tettek egy családot és egy gyereket.

A szavaidból nem tudom pontosan meghatározni, én nem SNI -s iskolába jártam meg aspergeres iskolába, hanem teljesen hagyományos iskolába. Ott történtek ezek az események.

Az iskolába egyébként a büdös életbe egyszer nem volt szó a gyermek jóléti szolgáltatásról, pedig volt ilyen az iskola falain belül. Így a hülyegyerek nem tud nyílván szólni, vagy tenni azért hogy ő neki jobb legyen. Na meg a másik probléma, azt sem tudtam hogy ez nem normális dolog, hogy ilyeneket élek át az általános iskolámban.

De volt olyan is, hogy elmentem általános iskola alsó osztályában a wc -re, bejött két felsős és beleverték a fejemet a piszuárba, aztán nevetgéltek meg sértegettek. Én meg miután elengedtek, sírva bementem az osztályfőnökhöz, elpanaszoltam mi történt úgy hogy közbe tiszta köny volt a szemem. És nem történt SEMMI, senkit nem érdekelt hogy ez a dolog megtörtént.

Anyám is egyértelműen hibás volt, mert a f*szért nem cselekedett. De gyanítom, Apámmal hogyan bántak anyám se tudott volna elérni változást. Én ez esetben, ha pl az én gyerekemmel történnének ilyenek az iskolájában egyrészt feljelenteném a p**sába az iskolát rágalmazásért és amiért közreműködik a gyermekek lelki bántalmazásában. Illetve átirattam volna a gyerekemet egy másik tanintézménybe.

Persze. Most ilyenkor meg már késő feljelenteni, mert semmi bizonyítékom nincs rá hogy ezeket művelték, csak az emlékeim vannak. Az meg a kutyát nem érdekli. Valamint ha fel is jelentem, semmit nem kapok maximum a tudat hogy én megtettem mindent amit egy demokratikus jogállamban egy átlag civil állampolgár megtehet.

UI:

Mint utólag kiderült, egyébként CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az én osztályom volt ilyen. Mert mi pl soha nem mentünk el osztálykirándulásra sem, noha a többi osztályban mentek. Ezen kívül mi soha nem nyertünk díjakat, soha nem járt nálunk pályatanácsadó, noha más osztályok sorra szerezték a különféle díjakat és több pályatanácsadó is volt náluk. Teli van az iskola honlapja is képekkel, hogy programozást tanítottak röviden a többi osztálynak... Hogy sportversenyekre mehettek... Hogy meglátogathattak cégeket és informálódhattak az ottani munkafolyamatokról, hogy már általános iskolában eldönthessék hogy mit szeretnének csinálni majd ha felnőnek.

Milyen érdekes... Persze átiratkozni nem lehetett, mert mi ének szakon voltunk, a másik pedig angol volt és matek szakú. Na a tanításról nem is beszélve... A magyar tanár próbálkozott tanítani, de ami neki hót egyértelmű volt arról mi még csak azt sem tudtuk, hogy létezik.

A töri tanárunk 24/7 a II. világháború fegyverarzenáljáról pofázott, tananyagnak a létezéséről se tudott szerintem.

"Hozzáteszem, hogy amiket átéltél, az nyilván nem normális"

Említetted ezt, amivel én is teljesen egyetértek függetlenül attól, hogy gőzöm nincs milyen egy normális általános iskola.

"És akkor azt mondják, hogy az autistának nehézségei vannak a szocializáció területén, és ha otthon ül, akkor ebben soha nem fog fejlődni, tehát járnia kell közösségbe.".

Na ez pontosan a szöges ellentéte annak amit én akartam. Én az évek alatt egyszerűen meggyűlöltem mindenkit akit nem ismertem, mert annyira szorongtam.

Ilyenkor szokták (szerintem határozottan tévesen) azt mondani, hogy a szülő rontotta el.

Pedig annyira egyértelműen látszik, hogy ez nem a szülők hibája.

A szülők megtesznek mindent amit tudnak, de van az a pont amikor már a szülő tudása kimerül és nem tudja mit kéne kezdenie a gyerekkel. Ezt tényleg csak azok a gyerekek szívják meg nagyon akik nyugodt lelküek és szeretetéhesek. Mert nekik egy ennyire taszító környezet kvázi gyilkosság a lelkükkel szemben.

Én mikor általános iskola felső osztályba kerültem rengeteget voltam minecraft szervereken, és kivétel nélkül minden egyes szerveren azt láttam, hogy konkrétan meglopják egymást a gyerekek. Még el is terjedt valahol egy ilyen szöveg, hogy "hozd el anyukád bankkártyáját fizess azzal", és baromira nem felnőttek csinálják ezeket hanem a gyerekek azok akik ennyire szemetek. Nekik egy vicces és jól érzik magukat, de valójában sorra követik el a bűncselekményeket.

Amiket mondtál abban is nem egy bűncselekményt meglehetne nevezni... És semmilyen órájuk nincs ahol ezeket elmagyarázzák nekik, megtanítják hogyan kell viselkedni.

Van az állítólagos "Etika" óra. Nekem is volt benne részem, bejött a tanárnő azt el kezdett nekünk beszélni valami tengeri állatoknak a faji hovatartozásáról aztán meg arról hogy amúgy mennyire jó hogy ezek a tengeri állatok családként tekintenek egymásra és gondoskodnak egymásról.

Én és a barátom így bent a padban pedig: "Ez mi a f**zról beszél?"

De persze, kötelező visszamondani pontosan úgy ahogy a tanár mondja mert ez a kötelessége a tanulónak. Megy az agymosás folyamatosan. Covid ideje alatt is bűntudatot keltettek egyes tanárok a diákokban mert ők nem tudják beoltatni magukat? A szüleik dönti el nem a gyerek, bakker.

Visszatérve a szexuális részekre...

Nálunk az volt, hogy az alfa hím (domináns kretén gyerek) tanár szeme láttára előkapta szerszámát és recskázni kezdett úgy hogy kint állt a tábla előtt és közvetlen a tanári asztal jobb oldalán. Aztán kidugott f**zal elkezdte fojtogatni a lányokat. A tanár meg csak nézte, szerintem az se fordult meg a fejében hogy rászóljon a gyerekre hogy viselkedjen. Igaz is, mit ért volna el vele? A tanárnak semmi tekintélye nem volt, kivétel annak az üvöltözősnek, tőle rettegtek. Azok voltak az egyetlen órák ahol CSÖND volt.

Szomorú, hogy ezek szerint a mai napig nem változtak a dolgot, sőt még rosszabb a helyzet. Ráadásul 8 évesen, azért az már beteges, nem tudom kinek a részéről. Talán az internet butítja el őket, de attól tartok nem csak ez a gond. Mert ha egy gyerektől elkobozzák a telefonokat meg a gépet attól még ugyan úgy látni fogja ezeket. Emlékszem volt olyan is általános iskolába, hogy valami Gore vagy milyen oldalra felmentek aztán ember gyilkosságokat mutogattak telefonon, mert az volt a divat. Ezek ilyen cenzúrázatlan média oldalak voltak.

Eszem megáll. Mint szülők, mint írtad is nem nagyon tudtok mit tenni a kialakult helyzettel. Bízol benne, majd kinövi? Hogyan lehetne egy ilyen dolgot megjavítani? Talán a közoktatási rendszert kéne gyökeresen átrendezni? Netán kikéne dobálni a negatív + kisebbségieket az iskolákból?

Nekem az is furcsa, hogy kell 3 intő egy gyereknek, aztán 3 osztályfőnöki, majd egy igazgatói, majd egy fegyelmi majd utána dobják csak ki a suliból. De ez minden tanévben nullázódik. De egy tanévben csoda ha valaki eltudja érni hogy kidobják annyira hosszú folyamat egy ilyen.

#15

Értem amit mondasz, nem is kesergés céljából csak szimplán egy élmény megosztás miatt gondoltam ezeket a dolgokat leírni, illetve tájékozódni hogy máshol milyen volt vagy akár van a helyzet jelenleg.

Mint írtam is, feljelenteni úgy se tudnám őket.

Ez amit írtál, hogy nem vették volna át mert autista...

Ilyen tényleg létezik? Mármint, elhiszem neked de nekem ez abszurd. Az autisták foglalkoztatása (munkahelyen biztosan, tanintézményben nem tudom) de jár valamilyen pénzügyi támogatással, nem?

#19

"De gondolom ha röhögtetek a tanáron, hogy "mi a fsz van", ti sem voltatok szentek, gúnyosak, lekezelőek voltatok, csak nem mentetek át agresszívbe. Talán mert nem volt esélyetek.. ki tudja."

Hangosan szóban ezt sosem mondtuk ki, de őszintén szólva kifejezetten retardáltnak tartottuk a tanárt. Mi magunk között beszéltünk erről, de nem annyit hogy most rászáljunk a tanárra. Mi nekünk az jelentette a legnagyobb szórakozást, illetve az egyetlen szórakozást hogy ének órán mikor valami filmet néztünk akkor a barátommal saját szinkront találtunk ki, telis tele szóvicekkel és azokon nevetgéltünk.

Az, hogy lekezelőek voltunk... Őszintén, ki nem lenne az egy ilyen társaságban amikor a depresszió gond nélkül ki tud alakulni pontosan abból, mert a gyerek nem tehet semmit és senki nem is foglalkozik ezekkel a problémákkal? Csak akkoriban fogalmunk se volt arról, hogy ezt depressziónak hívják, valamint biztos vagyok benne hogy magát a szót se hallottuk még akkor.