Mire biztatnád a matekhoz, nyelvekhez nem túl okos gyerekedet?
Ha a gyereked matekból éppen csak átmenne, vagy max. 3-as szintig vergődne el külön korrepetálás segítségével is, és a nyelvekkel se lenne túl jó barátságban, mert bár tanul, és ért dolgokat, képtelen megszólalni, mert szorongó alkat, emiatt nem is szereti, nem is motivált, mire biztatnád?
Van értelme hajtani, hogy tanuljon, hogy később menjen majd egyetemre, vagy inkább a szakma felé irányítanád? Okos gyerek egyébként, történelemről például komplexen tud gondolkodni, szeret filozofálni, sokat olvas, de ami egyetemen hasznos lenne, abból vagy gyenge, vagy nem érdekli. (Irodalomból, történelemből, és minden készségtárgyból 5-ös, kémia, fizika nem érdekli, de a 3-as megvan, földrajz, biológia 4-es.)
A férjem és én is humán beállítottságúak vagyunk, egyetemet végeztünk, de sokszor megbántuk, mert a közalkalmazotti bérek nagyon gyengék.
Van értelme így egy gyereket tanulásra, egyetemre biztatni, vagy inkább a szakmákat nézegetnétek?
Ő mit szeretne?
Amúgy mehet olyan egyetemi szakra, ami érdekli (pl történész lehetne, filozófus, ilyesmi), bár azzal nem nagyon lenne előrébb a munkaerőpiacon, az tény :/ De ha van valami olyan affinitása, ami egy szakmát szimpatikussá tenne számára, akkor mindentől függetlenül is biztatnám afelé.
Húgom intenzíven dolgozott sokáig,diplomás ápoló. Ő is vergődött matekból. Végig. Valahogy megtanulta a fősulin a biokémiát és egyebeket,de kihasználta az összes pótvizsgát..De megérte. Na már 3 gyereke van,már nem műszakol ágy mellett, állandó nappalos. De jó a fizuja,nagyon is!
Szóval attól, hogy nem megy a matek,még bármi lehet belőle!
A gyerek menne egyetemre, bár még nagyon bizonytalan, csak a 10. osztályt fejezi be. Erős gimnáziumba jár, így az osztálytársak arra húzzák.
A férjem pedagógus, én szociális munkás vagyok. Fáj, amikor a kliensem a szemembe mondja, hogy többet keres, mint én, mert tudom, hogy igaza van. A dolgozó klienseim szakmunkások, és sok bajuk van, de ezek általában nem anyagi természetűek. Az az igazság, hogy amikor mondom a gyereknek, hogy tanuljon, mert fontos, már én magam se mindig hiszem el, amit mondok. Egy mérnök, vagy egy orvos esetében érthető, de ilyen szakok felé nem érez affinitást.
Mondjuk nekem ez érdekes kérdés lenne, mert én szinte csak matekból és nyelvekből voltam jó. De ha jó humán tárgyakból és tud magolni, akkor akár jogi pályában is gondolkodhat. Ott sem létkérdés a nyelv. Ha empatikusabb, akkor pszichológia. Nehéz egyetemi tárgyak minden szakon lesznek, az nem számít.
De elsősorban vele beszélnék mi érdekli.
És nem gondolom, hogy azért, mert valaki nem jó matekos, feltétlenül buta, csak mások a képességei, és más területeken kell megmutatnia magát. Ennek az oktatási rendszernek az egyik rákfenéje ez a skatulyázás, valós tehetséggondozás helyett és a képességeknek megfelelő oktatás helyett.
Èn azt tanácsolom, a szorongásán dolgozzatok első körben. Pszichológus, pszichodráma, ilyesmik.
Én is nagyon szorongó voltam tizenéves koromtól, és most így közel 2o év távlatából azt látom, hogy sok dolgot kipróbáltam volna, tanulásban is, máshova jelentkezem volna, ha hiszek magamban és nem szorongok folyton. Most már nem olyan könnyű ezen változtatni, visszacsinálni pláne nem tudom, de a gyerekemnek még meg tudnám adni azt a segítséget, amivel a legjobban meg tudja találni önmagát, hogy a szorongásai nem legyenek negatív hatással a döntéseire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!