Akinek évet ismételt első osztályban (általános iskola) a gyereke; mi volt az évismérlés oka? A gyereknek mi okozott nehézséget és egy hogyan mutatkozott meg? A gyerek hogyan élte meg az évismétlést?

Magatartásprobléma miatt remélhetőleg ma már senki sem ismétel évet. A "kisegítő iskola" mai megfelelőjébe csak szakértői vizsgálat után, tanulásban akadályozott minősítéssel lehet bekerülni, ez távolról sem azonos azzal, hogy valaki év végére nem éri el az elsős minimum követelményeket. Régen se volt egyenlő az évismétlés az enyhe fokú értelmi fogyatékossággal.

Aki elsős évismétlőt én pedagógusként ismertem, az év végén még nagyon sok betűt tévesztett, és egy rövid bekezdésnyi szöveget se volt képes önállóan elolvasni és megérteni. Mivel másodikban már szövegeket kell olvasni, ez egyértelmű indok volt az ismétlésre.

Az, hogy a gyereket ez mennyire viseli meg, az a családon és a pedagógusokon múlik. Ha az elsős tanító már februárban azzal próbálja munkára sarkallni a gyereket, hogy fenyegető célzásokat tesz az esetleges évismétlésre (Nem biztos, hogy mindenki jöhet velünk második osztályba! Ferike, te újra elsős akarsz lenni???), ha a szülő tragédiaként éli meg a gyerek sikertelenségét, akkor a gyereknek nagyon nehéz dolga lesz.

Ha a család "Ez még nem megy, még gyakorolni kell, tehát újra elsős leszel, hogy legyen rá idő." hozzáállású, ha a tanítónő is azt erősíti, hogy "Ferike sok mindenben ügyes, de a betűkkel még nem barátkozott meg eléggé. Viszont most már pontosan hallja a hangok közti különbséget, sokkal kitartóbb, jobban tud figyelni...", és az új tanító is szeretettel fogadja a gyereket, sőt erősíti abban, hogy az új elsősökhöz képest ő már jobban eligazodik az iskolai szokások között, tehát meg tudja mutatni az ügyetlenkéknek, hogy pakoljanak ki reggel, el tud menni a portára egy üzenettel, és ha emlékszik pár dologra az előző évből, és a tanító ezt néha kiemeli az osztály előtt, az meg rengeteget segít a gyereknek, hogy ne viselje meg az évismétlés.

Én több ilyet is láttam. Általában akkor szoktunk elsőt ismételtetni a mi iskolánkban, ha tényleg akkora szakadék van a készségek terén, hogy másodikat kezdeni így lehetetlen. Átfogó problémára gondolok, nem néhány betűtévesztésre, vagy lassabb számolásra. Ez azért elég ritka, vagy abszolút iskolaéretlenség, vagy addig felderítetlen enyhe értelmi gondok álltak a háttérben.

Volt olyan, aki másodszorra szépen teljesített, most hatodikos, erős közepes tanuló. Volt olyan, aki azóta az enyhe értelmi fogyatékosok tantervével haladhat.

Lelkileg nehéz, de minél korábbi évfolyamon ismétel évet, annál jobbak az esélyei, illetve a társak is annál könnyebben fogadják el.

Mivel félév után általában látszik a gond, érdemes visszavenni a tempót, és inkább a következő évi első osztályt megalapozni.

1

Bocsánat, de nem mentek hozzá a kórházba az iskolából, vagy magántanulóként nem tanulhatott?