Szerintetek írassam át a másik iskolába?

Egyébként hadd kérdezzem meg azokat, akik a versenyistállók mellett van, hogy szerintetek ez milyen pluszt ad a gyereknek?

Hogy van ezer különórája, meg sokkal több tudásanyagot próbálnak a fejébe tömni? És neki attól jobb lesz? Az emberek az iskolában tanult ismeretek 80 %-át az életben nem használják.

Ha valaki egy erős iskolában 3 tanuló, akkor azzal a bizonyítványával elveszítette az esélyét, hogy egy jobb középiskolába felvegyék, holott lehet, hogy több a tudása, mint egy lazább suliban az ötösnek. De a jegyeket nézik. A felvételi vizsgának meg köze nincs az iskolai tananyaghoz, arra mindenkinek külön kell felkészülni. Középiskolában ugyanez, semmi értelme annak, hogy minden nap este 10-ig tanuljon a gyerek egy négyes bizonyítványért. Abból a 2 tantárgyból kell nagyon tanulni, amivel tovább akar tanulni, a többiből meg az a lényeg, ha lazán megvan a jó jegy.

Véleményem szerint az ilyen versenyistállók csak elveszik a gyerek gyermekkorát, szorongóak, versengőek lesznek ezek a gyerekek. Azt lesik, hogy kinek jobb a bizonyítványa, ki lett az első a versenyen. Aztán meg a munkahelyen az állásinterjún az lesz az első kérdés, hogy hogy tudsz csapatban együtt dolgozni. Sehogy. Mert az iskolában azt tanultad meg, hogy mindenkit félrelökve neked kell az elsőnek lenni.

Szerintem az a lényeg alsóban, hogy a gyerek szeressen iskolába járni, és ne utáltassák meg vele a tanulást. Szerintem erre akármelyik vidéki általános iskola képes. Sőt, mivel ott kevesebb a gyerek, a tanárnak több ideje van az egyes gyerekekkel foglalkozni, talán még jobb is.

Utolsó: nagyon jó szempontokat ír.

Pedig nem értek vele egyet, sokban másképp gondolkodom.

Legírom a “versenyistállós vonal” másik oldalát.

A gyerekem alsós (vége felé).

Versenyistállós, amiért mèg fizetek is :)

Folyékonyan beszél angolul (nem, nem makog meg I do meg He do színvonal- anyanyelvi tanárokkal van fél nap).

Igaz, hogy a fővárosban, de bizony nálunk is 10+ km a suli/otthon és plusz még a belvárosi munkahely.

Fontos a közösség persze, alsós korban a barátság alapja is sokszor az együtt töltött idő.

DE: az iskolát azért választottuk, azért fizetem, mert elsősorban tudás átadást, tanulást-tanítást várok az iskolától, nem haverokat :D

Nem meglepő módon a nem iskolás alapú gyerekbarátságok ebben a rendkívüli időben is bőven lekörözték a sulis társakat... abban a pillanatban, hogy home schooling lett, ez utóbbiak vesztettek a jelentőségükből.

Nyeri a tanulmányi és nyelvi versenyeket, az iskolába kitelepült szakokkal rendelkezik az ország egyik legszínvonalasabb zeneiskolája is, igenis van “hírértéke” már most annak, hogy oda jár a gyerek, ahová.

Rendszeresen, versenyszerűen sportol- külföldön társalog emberekkel, a gépen magyaráz a pilótának, ha beengedik a kabinba...

Olyan színvonalon tanul (digitális tábla, tankonyha angolul meg ilyenek) amit a falusi iskola sajnos nem tudna hozni... komolyan sportol olyan környezetben, ahol rendes tárgyi feltételei vannak ennek... nyilván tehetség is kell ehhez is, de sokkal nehezebb lenne a falusi dohos alagsori tesiteremből EB-re kvalifikálni.

Igenis megéri az áldozat.

Mondom ezt anyaként, aki annak idején ugyancsak egy igen jó iskolában tanulhatott (anno - fővárosi egyetemek gyakorlógimijei voltak hasonlók pl).

Nekem ennyi “áldozatot” még a fővárosi dugóban is megér a gyerekem jövője (ja és nincs minden alátolva- képes alsósként!!! nagyobb edzőtárssal pár megállót busszal menni az esti edzésekre)

...és van gyerekkora. Komolyan.