Szülők/diákok! Örülnétek neki, ha kinyitnának az óvodák/iskolák még június 15 előtt?

Örülnék.

És azt látnám jónak, hogy a suli legyen kötelező, mert ott ez a 3-4 hét baromisokat számítana, de oviba csak az vigye, aki szeretné. Mert oda visszaszokni, azért az lesz egy menet. Mondjuk aki viszi majd nyáron is, annak tulajdonképpen mindenképp vissza kell szoknia, de aki nyaranta nem vinné, annak ez a pár hét is felesleges lesz.

Én vinném, kiscsoportos, hiányzik neki. Sokat emlegeti az óvónőket és a pajtásokat. De amíg én itthonról dolgozhatok, addig marad ő is (valószínűleg mi is akkor kezdünk, mikor az ovi/suli, közösségi házban dolgozom)

Annak természetesen nagyon örülnék, ha nem kéne még a saját munkám mellett két alsóst itthon tanítanom, de a jelen helyzetben nem engedném őket bemenni. Saját bevallásuk szerint is azért lazítanak, mert lett elég ágy meg lélegeztetőgép. Én meg nem szeretnék kórházba kerülni koronával, úgy sem, ha van gép, amire kössenek.

Így fájó szívvel, de az enyémek szeptember előtt nem mennek sehova. Szerencsére meg tudom oldani.

Ha a helyzetet nem veszem figyelembe és csak azt nézem, hogy milyen nekem ez tizedikesként, akkor sem tudom, hogy jó lenne-e.

Itthon könnyebben megy, több időm van, kb magamnak osztom be az időmet, nincs az, hogy korán kell kelni, de este nem tudok aludni a kollégiumi szobatársam miatt. Másrészt ott van az, hogy itthon vagyok, nincs magánéletem annyira, unatkozom, anyámmal rossz a kapcsolatunk, és hobbija azért is veszekedni, hogy az asztal melyik oldalán van a szék.

Tehát ha itthon minden oké lenne akkor azt mondanám, hogy teljesen jó ez a digitális oktatás. Konkrétan csak annyi ellenérvem van, hogy néhány tanár néha túlzásba esik (bár kibírható nekem), illetve nyomósabban az, hogy anyámmal ritka rossz a kapcsolatom és sokkal könnyebb elviselni egymást, ha egy-két hetente találkozunk hétvégére.

"Aki örülne, attól megkérdezném, mi a jobb, itthon szenvedve tanulni 2-3 gyerekkel vagy meghalni?"

Mi a jobb? Mondjuk a munka, amiből megélünk, eszünk, lakunk...

Nem mindenkinél működik a home office, és ilyen emberek is nevelnek olyan kisgyerekeket, akiket nem lehet egyedül hagyni. Szabadság, táppénz -de ez is elfogy. És utána mi jön? A fizetés nélküli szabadság vagy a munkanélküliség. Mert hogy nem veszik be a gyereket ügyeletbe, ha legalább az egyik szülő olyan munkát végez, ami "nem nélkülözhetetlen" a jelenlegi veszélyhelyzetben (mert mondjuk kőműves, vagy szakács és nem ápoló, orvos, katasztrófavédelmis stb).

Igen, jó lenne, ha nyitnának, mint ahogy az is jó lenne, ha szűrnének, és tudnánk, hogy túlestünk-e már rajta (simán lehet, én bó hónapig szenvedtem felső légúti betegségekkel február végén-március elején). Mert ha így lenne, nem volna tovább "félnivalónk" még olyan téren sem, hogy pl mehetne a gyerek is az idős nagyszülők felügyelete alá...

Akik azt írják h nem szeretnék a vírus miatt vinni a gyereküket oviba/iskolába május végén, csak szeptemberben, azoktól kérdezném, hogy szeptemberben mi a fene lesz más ?

Védőoltás/gyógyszer ugyanúgy nem lesz még, ahogy most sem. Ugyanúgy jelen lesz a koronavírus, lesz x ezer fertőzött, nem lesz jobb a helyzet mint most, sőt, több fertőzött lesz a mostaninál. Vagy legyen minden zárva jövő tavaszig? Jó esetben 1 év múlva lesz oltás, lehet akkor se, lehet hogy két év, az is lehet h nem is lehet kifejleszteni oltást, mert egy ember többször is elkaphatja a víust. Akkor mi legyen a megoldás? Évekig otthon, gyerekek közösség nélkül?

Oké, két hétre idén már ne nyissák ki az iskolákat, bár szerintem az is sok szülőnek nagy segítség lenne, de szeptemberre se fog eltűnni a vírus.

Szóval én a mielőbbi nyitás mellett vagyok, mert így nem lehet évekig élni.

Ausztriában egyébként úgy nyitják az iskolákat, hogy nem kötelező, tehát aki akar továbbra is tanulhat otthonról. Szóval aki parázik a vírus miatt és meg tudja oldani, annak nem kell mennie. Ez megoldás lehetne itthon is.

22. vagyok

Tudom, hogy minden élethelyzet más. Mint írtam, mi megtudjuk oldani, ezért hanyitnának is az iskolák, nem mennének a gyerekeim. Ennek ellenére tökéletesen megértem azokat, akiknek már lassan megoldhatatlan eladatot okoz a gyerekeik felügyelete, és úgy várják az újranyitást, mint a Messiást.

Hogy mi lesz szeptemberben, nem tudom. Azt tudom, mi van most. És mindent mérlegelve nekünk nem érné meg újra iskolába küldeni a gyerekeket, hiszen, mint írtam, nekünk van más megoldás is. Tudom, hogy sokaknak nincs.

Viszont aki azt írta, hogy csak az nem várja, akinek könnyű: elárulom, rohadtul nem könnyű. Napi 8 órában dolgozom itthon, közben tanítom a két alsós gyereket. Múlt héten volt egy nap, amikor estére már csak bámultam a kanapén a plafont, közben vacogott a fogam, remegett kezem-lábam. Nagyon-nagyon fáradt vagyok. De ezt a pár hetet már kihúzzuk.

"De ezt a pár hetet már kihúzzuk."

A pár hét mégegyszer ennyi, mint eddig... és utána nyár (még 13 hét), ugyanígy bezárva, csak már rendszeres "dolguk" sem lesz a gyerekeknek, ami szerintem még nehezebbé teszi a dolgot. Főleg mondjuk panelban, emeleten.

Nekem részemről sokkal könnyebb, amikor a gyereknek van órája, tanulnivalója, rendszert visz az életébe (igaz, én meg nem tudok vele otthon lenni, lassan elfogy a szabadság).

"Ja, te kihúzod azt a pár hetet. De nektek vége lesz a tanításnak. A bölcsis viszont nem fog hirtelen felnőni, hogy tudnék mellette dolgozni ha még WC-re sem lehet menni tőle? Nem pár hét!"

Nem tudom, miért kell így nekem támadni, írtam, hogy tudom, minden élethelyzet más. Nekünk nem okoz megoldhatatlan gondot. Másnak igen. Döntéshelyzetben egyrészt nem vagyok, másrészt ha abban lennék, nyilván nem kizárólag magamból indulnék ki. De így, hogy csak a véleményünk lett kérdezve, hadd írja már le, hogy én nem engedném a gyerekeimet iskolába. Hansgúlyozom, azért, mert megoldhatom máshogy.