Szerintetek a járvány után jobban megbecsülik a pedagógusokat?

#19 tévedésben vagy, nincs szünet nekik ha a gyereknek is szünet van. Nem vagyok tanár, csak sok tanár ismerősöm van, és tudom, hogy a szünet alatt ők sokat vannak bent, év végén és az év kezdete előtt is. Dolgoznak, még ha te nem is így látod, mert a gyereked otthon van.

És miért kellene a tanárokat ezután jobban megbecsülni? Mert talán látod hogy mit jelent HATÉKONYAN tanítani a gyereket, elérni hogy figyeljen stb. Ez is egy munka amit eddig sokan nem becsültek, gondolom ez miatt íródott a kérdés.

Aki meg itt azzal sztárolja magát hogy teljes idős munka mellett is leadja a gyerekének az anyagot, az nagyon minőségi munkát végezhet mellette a főnökének.

Meg ugye elsős gyerekről van szó. Hajrá vedd ki a suliból és oktasd 18 éven át, ha te ekkora szuperhős vagy, de aztán szín 5-ös érettségit írjon ám a gyereked.

# 21 "Aki meg itt azzal sztárolja magát hogy teljes idős munka mellett is leadja a gyerekének az anyagot, az nagyon minőségi munkát végezhet mellette a főnökének."

Szerinted inkább rúgják ki vagy inkább ne tanuljon a gyerek? Ilyen, amikor egyszerre kell egyensúlyozni a kecske és a káposzta között,a végén valaki úgyis haragszik rád. Én pl. egyedülálló vagyok egy ovissal és egy negyedikessel. Túl sokat nyomkodnak és zombik lesznek, kert nincs. De még mindig jobban jártam, mint akiknek be kell járni 3-4-5 gyerek mellett és/vagy ennél kevesebb a laptopok száma (orvos, patikus, lelkész, banki alkalmazott ismerőseink példája). Nagyon nagy segítség lenne, ha a digitális tanítás tényleg az lenne és nem sima távoktatás.

Erre kapott is pár milliárdot eu-s forrásból párszor már Magyarország... csak nem hitték, hogy már sürgősen kelleni is fog és nem csak annyit jelent, hogy mindenféle sosem megjelent tanulmányokat írjanak, konferenciákat tartsanak a szűk szakmai elitnek meg talán egyszer maaaajd legyen wifi a világvégi sulikban is. Nem az egyszeri pedagógusokkal van most sem "baj", ahogy eddig se, ők most ennyit tudnak tenni. Gondolom, van, aki lelkesebb, van, aki kevésbé, és biztos ők is féltik a munkájukat, ahogy szinte mindenki.

Az, hogy ki mennyire becsüli meg a pedagógusokat, sok dologtól függ. Kinek milyen tanárai voltak, és milyen tanárai vannak a gyerekeinek (mind szakmailag, mind emberileg), mennyire lát bele az oktatásba (pl. van-e pedagógus rokona, ismerőse, vagy ő maga tanít-e). Milyen a gyereke hozzáállása a tanuláshoz, mennyire könnyen ért meg új dolgokat, mennyire könnyen tanul.

Én eddig is megbecsültem a munkájukat, sok jó tanárom volt (többen, mint rosszak), magam is tanítok, igaz, nem iskolában. A gyerekeim alsósok, nagyon meg vagyok elégedve a tanítóikkal. Mindkét gyerekem nagyon értelmes, okos, de a nagyobbikkal elég nehéz otthon tanulni. Figyelemzavaros, és nekem kevesebb fegyelmező eszköz van a kezemben, mint egy tanárnak, velem bátrabban mer vitatkozni. Ha valamit nehezen ért meg vagy nehezére esik megcsinálni, könnyen dühbe gurul. Az iskolában jobban tud koncentrálni, kevesebb dolog tereli el a figyelmét, és a dühkitöréseket is jobban tudja kontrollálni, mint itthon. Az elmúlt két hétben kb. minden nap összevesztünk valamin a tanulással kapcsolatban, számomra elég megterhelő idegileg, egy idő után elfogy a türelmem, bármennyire is igyekszem. A kisebbik gyerekem egy tünemény, szeret tanulni, néha magától is előveszi a matek vagy írás munkafüzetét, és a korábbi megoldatlan feladatokat csinálgatja. Ha csak a kisebbik gyerekemből indulnék ki, én is gondolhatnám azt, hogy milyen könnyű a tanítók munkája, kiadom/elmagyarázom a feladatot, szépen megcsinálja és ennyi. De ha belegondolunk, hány problémás gyerek van egy-egy osztályban...

Azt pedig csak a nagyon laikusok gondolhatják, hogy a tanár munkája csupán a tanórákra korlátozódik. Dolgozatok, beadandók javítása tanítás után (otthon is), órákra való felkészülés, kiegészítő anyagok keresése/készítése, adminisztratív feladatok, értekezletek, fogadóórák, kirándulások, programok megszervezése, képzéseken való részvétel, és még ki tudja, mi minden... Sok tanár túlhajszolt, idegileg is elég kimerítő lehet ez a munka. A fizetésük és a kapott elismerés szerintem a legtöbb esetben nem áll arányban a befektetett munkájukkal, többek között ezért sem mentem iskolába tanítani.

A tanárok megbecsülése egy nagyon összetett dolog.

Régen nehéz volt bekerülni egy tanárképzőre. Csak az elit ment oda. Két Úr volt egy faluban, a tanító meg a pap.

A mai világban rettenetesen alul vannak fizetve. Amikor sztrájkoltak, vagy az óraszám emelés ellen szólaltak fel, akkor a Kormány ágált ellenük először, hogy minek sírnak, alig dolgoznak. Naná, hogy az átlagember is átvette ezt a mentalitást.

Mivel alacsony a fizetés, és egyre alacsonyabb a presztizs is, egyre kevesebben mennek tanárnak. Ezért egyre könnyebb bekerülni a tanárképzőre, esik a színvonal. Ezért a tanárok hozzáállása, felkészültsége is egyre színvonaltalanabb.

Én pályaelhagyó tanár vagyok, tudom, hogy miről beszélek. A tanáriban ami ment, az undorító volt. Minden tanár egytől egyik utálta amit csinált, és akármikor lelépett volna egy jobban fizető állásért. Magam ellen beszélek, én le is léptem.

Jelenleg két sajátos nevelési igényű gyerekem van. A tanárok hozzáállása a dologhoz elképesztő és minősíthetetlen. Hiába van leírva, hogy a gyereknek milyen problémája van, egyáltalán nem segítenek nekik, és ott szívatják, ahol tudják őket.

Az online oktatás pont olyan, mint számítottam rá. Elküldik, hogy mit kell csinálni, aztán anyuka oldja meg otthon a gyerekkel. Ehhez aztán nem kell tanárnak lenni. A szivatás az meg megmaradt, pl. van olyan tanár, aki felteszi a dolgozatot meghatározott időben, 45 percre, nem is akkor, amikor órája lenne. Amikor szóvá tettem, olyat kaptam, hogy csak hápogtam. Hogy én vagyok a szemét, mert ő a lelkét kiteszi, nekem meg semmi nem jó, meg hergelem a szülőcsoportot. Hozzáteszem, nem is írok a FB-ra semmit sem. Szóval nem, nekem nem változott a véleményem a tanárokról az online oktatás után sem. Eddig is tudtam, hogy nem valók semmire, és hozták is a formájukat.

Az, hogy otthon kínlódás a tanulás, az természetes. A gyerekeknek napirend kell, és meghatározott keretek. Otthon nincs osztály, nincs tanár. Anya van meg a játékok. Nem fog tanulni, csak nagyon keservesen. Igaz, hogy itt csak egy gyerek van (vagy 2-3), az iskolában meg 20-30. De pont ez a különbség. A gyerekek tudják, hogy oda tanulni mennek! Soha nincs gond a fiammal a suliban, csinálja, amit kell, itt meg napi szinten összeveszünk, mert nem akar tanulni.