Amikor a pedagógusok azt mondják, hogy nincs a kezükben semmilyen eszköz, pontosan mire gondolnak?

Utolsó : már 28 vagyok, de vidéki iskolába mi még kaptunk verést. Ugyan nem körmöst, de órai telefonozásért olyan nyaklevest kaptam, hogy lefejeltem a padot.

Anyám csak röhögött és azt mondta megérdemeltem 😁😁😁

46 éves vagyok. Én írtam a körmöst, tenyerest. Nálunk még az is "divat" volt, hogy a fiúk pájeszüket (így kell leírni?) húzta néhány tanár, bár ez inkább a férfia tanítókra volt jellemző.

Én elsőben pofont kaptam az osztályfőnökömtől, beírás kíséretében (otthon megkaptam a párját), mert megpróbáltam ellopni az osztálytársam radírját. Ennek már 40 éve, és olyan élénken él bennem az egész, mintha csak tegnap lett volna. Azóta egy szál gyufát sem loptam soha.

Érdemes azért szerintem azon elmélázni, ha annyira remek volt az előző generációknál alkalmazott szigor, verés, akkor vajon az ő gyerekeik miért nem így nevelik már a sajátjaikat. Nem lehet, hogy azért, mert mégsem volt annyira jó és kompenzálnak? Pont ahogy a nagy szegénységben felnövők arra törekednek felnőttként, hogy sok pénzük legyen, vagy az alkoholisták gyerekei antialkoholisták lesznek.

Nálunk álatalánosban (kb. 30 éve, Bp-en) gyakori volt a testi fenyítés. Bár én csendes-rendes, eminens kislány voltam, mégis szinte semmi másra nem emlékszem a sulis időkből, csak hogy hogyan szégyenített meg időnként egy-egy tanár, hogyan nyomorgatta meg a nyakamat a brutál napközis (mindezeket „csak úgy”, nem „rosszaságért”), vagy hogy az elevenebb fiú osztálytársaimnak hogyan koppantott a fejére gyűrűvel a tanárnő, hogy a vérük csordult, hogy bele kellett dugniuk az ujjukat egy sörnyitóba, és hátrafeszítette… És egy tök átlagos iskolába jártam, nem hátrányos helyzetű gyerekek közé.

Arra is kíváncsi lennék, hogy akik itt pártolják a gyerekek testi fenyítését, mit szólnának, ha a sajátjukkal történne meg a fentiek valamelyike. Mert könnyű úgy okoskodni, hogy azt hiszi az ember, csak mással történhetnek meg ilyen dolgok.

Szerintem, amikor arról gondolkodunk, miket kellene megengedni a tanároknak fegyelmezési célból, nem az emberi jogokra, hanem a józan paraszti észre kéne hallgatni. Tegye fel a kezét, aki szeretné, ha a főnöke időnként adna neki egy nyaklevest, vagy leüvöltené a fejét, vagy szimplán megalázná a többiek előtt. Ha erre az a válaszod, hogy számodra ez tök oké, akkor rendben, csinálják ezt a gyerekekkel. (Azt hiszem, a többségnek mégsem ez lenne az álommunkahelye.)

Tény, hogy sok szülő elhanyagolja a nevelést, túl sokat enged a gyerekének. De az 5. válaszoló által linkelt kép alapján én a 70-es években sem élnék szívesebben.

A megoldás szerintem az lenne, ha olyan vonzóvá válna a pedagógusszakma, visszanyerné régi presztízsét, hogy válogatni lehessem a rátermett tanárok között, akik tudnak fegyelmet tartani agresszió nélkül (biztos mindenki találkozott ilyennel élete során), és akik hajlandóak lennének a szülőkkel is emberi kapcsolatot kialakítani. Érdekes módon pár alternatív pedagógiát alkalmazó intézményben ez sikerül (nem mindenhol persze), még magas osztálylétszámok mellett is.

13, senki nem mondta, hogy az agresszió meg a testi fenyítés oké.

De manapság már a szülők fenyítik a tanárokat. Nem néz szépen a gyerekre, megy a szülő a híradóba, és ócsárolja az iskolát. Ennek elkerülésésére, inkább az igazgató kirúgja a tanárt.

Nincs kínyalva a gyerek pi... ája, a tanár elveszti a megélhetését.

Szerinted ez normális? Átestünk a ló túloldalára.

Amíg ilyenek a szülők, nem lehet a gyerekeket fegyelmezni. Pont.

91-ben kezdtem az iskolát, nálunk már szóba sem került testi fenyítés. Egyszer fordult elő, hogy egy tanár megpofozott egy fiút, őt azonnal ki is rúgták.

Inkább arról van szó, hogy a gyerekek egy része - messze nem az összes, de egy jelentős hányaduk - már eleve úgy kerül az iskolába, hogy nem tanulta meg a szabálykövetést, és nem ismeri a jó értelemben vett tekintélytiszteletet. Ehhez járulnak még hozzá a szülők - igen, a mi generációnk - akik mérlegelés nélkül mindent elhisznek a gyereküknek, mindig kritikátlanul a pártját fogják, és járnak a tanár nyakára balhézni.

Ez egyébként úgy látom, annyira pedagógusfüggő. A fiam 3-os, elég kemény osztálya van, szinte csupa fiú (a kislányokat már elvitték onnan). A volt tanítónőjük egy csupaszív nő volt, de nem bírt velük, leadta őket. Most kaptak egy nagyon határozott fellépésűt, ő csak rájuk néz, és rend van. Az előző tanítónő a játszótérre sem merte kivinni őket, a mostani pedig magabiztosan szervez nekik erdei iskolát, mert képes őket kézben tartani. Csak ehhez olyan fellépés kell, ami nagyon kevés embernek van meg.

A mi sulinkban egyébként a mai napig kiküldik a renitenseket óráról, és nem tudok róla, hogy emiatt bárki elégedetlenkedett volna.

„13 nem tudom hova jártál, de ez nem volt megszokott bp-en, 30 éve, én is akkor jártam általánosba, semmi ilyen nem történt, azt hittem, hogy csak vidéken volt ilyen bántalmazás, kb. 100 éve.”

Egy budai általánosba jártam, a férjem egy másikba (még jobb környéken), és náluk is hasonlók mentek.

„De manapság már a szülők fenyítik a tanárokat. Nem néz szépen a gyerekre, megy a szülő a híradóba, és ócsárolja az iskolát. Ennek elkerülésésére, inkább az igazgató kirúgja a tanárt.

Nincs kínyalva a gyerek pi... ája, a tanár elveszti a megélhetését.

Szerinted ez normális? Átestünk a ló túloldalára.

Amíg ilyenek a szülők, nem lehet a gyerekeket fegyelmezni. Pont.”

Persze, hogy nem normális. Bár nekem az ilyen sztorik hangzanak úgy, mint valami BAZ megyei zsákfalu sztorija. Értelmes ember tévét sem néz szerintem, nemhogy bemenjen. :)

De komolyra fordítva, itt végletekről van szó. Nyilvánvalóan vannak ilyen elhanyagolt gyerekek, bunkó szülőkkel, a másik oldalon pedig ott van, amit én tapasztaltam a gyerekeim kapcsán, hogy a tanárok ott szemétkednek a normális gyerekekkel is, ahol tudnak (oké, nem verik őket, de a lelki terror sem elfogadható). A gyerekeim régi sulijából volt év, hogy egy fél osztály elment máshová (más osztályokból csak 5-10 gyerek ment el évente), mert nem bírták a tanítónő paraszt stílusát (az igazgató is alátámasztotta, hogy náluk régi bevált módszer a gyerekek megalázása). Pedig ezek értelmes, törődő szülők gyerekei voltak, akik próbátak kooperálni az iskolával. Ilyen is van, én mégsem gondolom, hogy mindenki ilyen. Mindezek ellenére azt gondolom, ezek inkább extrém esetek, a gyerekek-tanárok-szülők zöme „normálisabb”.

Persze lehet, hogy én élek csak buborékban. Nyilván egy ideális világban mindenki értelmes, empatikus ember lenne, és azt gondolom, totál rossz úton jár az a társadalom, amelyikben ennyi semmirekellő celeb létezhet, és sok gyerek legfőbb ambíciója, hogy videókon riszálhassa magát vagy youtuber lehessen. De azt is gondolom, hogy a gyerekek nem tehetnek arról, milyenek a szüleik, és sokukat „meg lehetne menteni”, ha lennének erre alkalmas pedagógusok.

Ajánlom a Csak a családról ne című filmet, szerintem nagyon tanulságos, mind a pedagógusok, mind a gyerekek szemszögéből érezteti, mik is a valódi problémák.

„Az előző tanítónő a játszótérre sem merte kivinni őket, a mostani pedig magabiztosan szervez nekik erdei iskolát, mert képes őket kézben tartani. Csak ehhez olyan fellépés kell, ami nagyon kevés embernek van meg.”

Erről írtam fentebb. Ha lenne presztízse a szakmának, ha keresnének annyit a pedagógusok, amiért újra férfiak is mennének erre a pályára szép számban, akkor tán lehetne változtatni…

Nsm a pedagógus az alkalmatlan, ha ilyen állapotok vannak!

[link]

"Szétvert tanórák

Miből áll egy óra szétverése? Több pedagógusi véleményt összegezve ehhez nagyon kevés is elég. A magatartási gondokkal küszködő gyerekek hangosan és ordenáré módon beszélgetnek, röhögcsélnek, kiabálnak, idétlen válaszokkal provokálják a tanárt, ezzel is gúnyolva őt. És játszanak a telefonjukon, vagy zenét hallgatnak rajta, mutatják, mennyire untatja őket a tanóra, és mennyire megvetik az erőlködő pedagógust.

Még rosszabb, amikor elhagyják a helyüket, kedvükre rohangálnak az osztályban, kergetőznek a tanári asztal körül. Sok tanár csak ül és várja, hogy lecsillapodjanak a gyerekek, nem tud mást tenni. Leáll az óra, a jobb képességű diákok, ideszámítva a jól teljesítő, érdeklődő romákat is, unottan lapozgatják a tankönyvüket. Bár a jelenség főleg roma gyerekek köréből indult, a pedagógusok többen figyelmeztetnek: ha a szabadosságba forduló fegyelmezetlenség a vagányság normája lesz, az néhány nem roma diákot is magával ragad majd. Főként azokat, akik rendezetlen, hátrányos helyzetű, akár lumpen módon élő családból jönnek."

Az előzőhöz annyit fűznék hozzá, hogy ez a magatartás, amit idéztél, nem csak a romák körében létező jelenség, hanem nagyon is jellemző ma már a többségre is. Egy olyan iskolában, ahol jobb családokból jönnek a gyerekek, pl. egy megyeszékhelyen (vagy fővárosban) lévő, középrétegű családokból jövő gyerekek körében is teljesen elterjedt, hogy az óra alatt előveszik a telefont, és nem zavartatva magukat, játszani, netezni kezdenek rajta. Ha a tanár rájuk szól, akkor a vállukat vonogatják, vagy egyszerűen pofátlanul visszaszólnak.

A probléma azzal van, hogy a közvélemény rettentően tájékozatlan erről, fogalma nincs az átlagembernek, hogy mi megy ma már az iskolákban.