Mit tennétek, ha a tanár leidiótázná a gyerekeket?

Mi is átéltünk hasonlót sajnos, de nálunk az derült ki, hogy iskolaszintű problémáról van szó, mikor csapatban felkerestük az igazgatót, konkrétan azt mondta, miért változtatnának a jól bevált módszereken, mint pl. a nyilvános megalázás, és akinek nem tetszik, annak el lehet menni…

Tőlünk úgy az osztály harmada távozott végül alsó tagozat végére, más osztályokból is sokan elmentek (volt, ahonnan kb. a fele osztály). Az a szomorú, hogy vannak gyerekek és szülők, akik szerint ez teljesen normális („nekem is szar volt, a gyerekem is kibírja”) – arra kíváncsi lennék, ezek a szülők hogyan viselnék, ha a főnökük viselkedne így velük. Bár persze nem hasonlítható össze a két szitu, mert egy kisgyerek még sokkal sérülékenyebb lelkileg, mint egy felnőtt.

Ha nem gyerekekről lenne szó, nagyon érdekesnek tartanám egyébként ezt az egészet, mert tökéletesen lemodellezi egy iskolai közösség a társadalmat, ahol a beletörődök, lapítók, megalázkodók tartják fenn viselkedésükkel az egész rendszert. Szomorú.

Ja, az iskolapszichológussal kapcsolatban: mi is kértük a segítségét, bement órára, figyelte a gyereket, majd közölte, semmi gond nincs vele. Azátn, mikor már elvittük a suliból (és ő sem dolgozott már az intézményben), összefutottunk egyszer az utcán, és elnézést kért, hogy nem mondta akkor, hogy nem a gyerekkel, hanem a tanítónőinkkel voltak komoly gondok. Egyébként a nevtanban (ahová sok szerintük problémás gyereket küldtek a tanítók) utaltak rá nekünk, hogy ebből a suliból elég sok gyerek jár hozzájuk, és érdemes lenne másikat keresni…

Ma már azt gondolom, ha nem az első gyerekemmel történik ez, sokkal hamarabb lépek, de mivel kezdő szülőként adtam a tanítók véleményére, éveken át azon szorongtam, valami nagy-nagy gond van a gyerekemmel – pedig csak velük volt.