Anyukák, ti éreztek hasonlót a cégetek/munkaadótok kapcsán?

Én kifejezetten elhivatott vagyok a munkámban, de azért a gyerek felülírja ezt is. Kb. egy éves korától segítettem be újra a cégnek - amihez kellett egy lelkes és teherbíró nagymama a vészhelyzetekre és egy nagyon rugalmas főnök (na meg apa jó keresete, mert a kegyes rugalmasságnak vannak azért árnyoldalai) -, két évesen, 6 óra munka mellett ment bölcsibe. Nekem meg emiatt volt bűntudatom, pedig visszatekintve nagyon jól alakult és a fiam kiegyensúlyozott, nyitott személyiség és alig volt beteg, én pedig tuti nem bírtam volna többet kimaradni. Most 4 éves, nemsokára megszületik a kistestvére - ha sikerül, vele is hasonló lesz a forgatókönyv (a cég is erre számít), de már tudom, hogy ehhez nagyon sok minden kell, hogy klappoljon.

Nekem nagyon hiányzott a munkám. Mikor a fiam még nem volt 1,5 éves vissza akrtam menni dolgozni, de sajnos anyukám nagyon beteg lett és mivel nekem járt még a gyed így itthon maradtam, hogy tudjak segíteni neki így sajnos csak 2 éves korában tudtam vissza menni, bár ő már ment 1,5 évesen bölcsibe.Így én azért tudtam élni mert anyukám aápolása nem volt egésznapos munk csak az elején.

Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy azzal foglalkozik amivel szeretne. Nekem speciel két szakmám is van, de mégsem tudtam abban elhelyezkedni. Mivel már rögtön tanulás közben kellett vmi munka, hogy eltudjam tartani magam és segítsem a családom. A jelenlegi munkám nem szeretem, a főnököm szintúgy, minden nal gyomorgörccsel megyek dolgozni, szal nem mindenki érez így. Így èn alig várom, hogy meglegyen a pici, és kicsit kiszakadjak ebből az egészből. De hidd el én is vágyom egy olyan munkára, ahová alig várnám, hogy visszamehessek dolgozni!

Szeretem a munkámat, mérnök vagyok. Nálunk a nagy 2,5 éves korában született a kicsi, vele 3 éves koráig tervezek itthon lenni, így kb 5,5 év esik ki a munkából. 10,5 év munkaviszony után jöttem el, összesen két cégnél dolgoztam, de ugyanaz a főnököm az elejétől fogva. Már a nagy születése előtt megbeszéltük, hogy tervezünk még egy babát, vissza se megyek dolgozni. Én egyszerűen azért nem sietek vissza, mert tudom, mivel jár a munkám. Napi 10 órai munka. Építőiparban dolgozom, itt nem délután 4kor kapcsolom ki a gépet, amíg munka van, csinálni kell. Fogalmam sincs, hogyan jutok el majd a gyerekekért az oviba (val.szeg sehogy, szerencsére a férjem és a szüleim tudnak majd menni), vagy eljövök időben, viszont akkor itthon majd befejezhetem a munkám. Teljesen hektikus a munkánk, így amíg tudok, itthon vagyok. Még nagy anyagi lemondás árán is.

Mire gondolsz? Nem, nem fizikai munkát végzek, írtam. Igen, továbbra is ezt a munkát szeretném végezni, mert sikerem volt benne és szeretem. Nem, nincs bűntudatom, az előző pontban felsoroltak miatt. Válaszoltam mindenre?

Most várom a második gyermekemet, vele is két évig tervezek itthon maradni, így összesen 4 és fél évet leszek itthon egyhuzamban. Már hiányzik a munkám, de legalább két gyermeket szerettem volna kis korkülönbséggel, így ezt a lehetőséget találtam a legjobbnak. Köztisztviselő vagyok és a munkahelyem hosszútávon számol velem. Nem látom értelmét annak, hogy eljövök szülni, majd 1-2 esetleg 3-4 évre visszamegyek, hogy aztán ismét kiessek két évre. A munkahelyemnek sem jó, ha többször kell megoldani a helyettesítésem. Amikor visszamegyek, akkor leszek 30 éves, nem tervezek egyhamar munkahelyet váltani, így ezt követően még bőven lesz ideje a munkáltatómnak, hogy "profitáljon" belőlem. Nem érzem úgy, hogy amiatt bűntudatomnak kellene lennie, hogy gyermeket szülök és itthon vagyok velük. Szerintem ez az élet rendje azoknál a nőknél, akik családot, gyereket szeretnének. Ettől függetlenül a munkáltatómmal szemben mindig korrektül jártam el, időben szóltam, amikor terhes lettem, amíg tudtam korrektül elláttam a feladatomat. Amint ismét sikerült teherbe esnem, azt is jeleztem, amint letelt a 12. hét. Szerintem ennél több, egy munkavállalótól nem várható el. Főleg nem az, hogy a munkahelye érdekeit előbbre helyezze, mint a gyermekvállalási terveit. Ha mindenki a munkáltató érdekeit tartaná szem előtt, nem születne gyermek.