Ér valamit a gyes? 28500ft az még is mire elég?

Jaj, igazad van, akkor azzal segítek inkább, ha beállok a sorba, eddigi hozzászólásaimat vedd tárgytalannak:

Ez a gyes nem elég semmire, miért hiszi a kormány, hogy ebből meg lehet élni!! Nekik bezzeg nem ennyi van havonta!! Milyen családbarát ez! Lehetne legalább 10x ennyi az is kevés lenne!

Én sem gondolom hogy jogos a kérdező kialadása,de a te agyad is elvan szállva ha azt hiszed normális embernek van pénze magánbölcsire. Beképzeltség ötös. Mintha te is megtudtad volna engedni ezt magadnak, amikor a facebookon szedted össze a gyerekszobára valót...

Olyan elvárásod van amit anno te sem tudtál megengedni magadnak🤦‍♀️

Mondom, ha elmegy dolgozni és keres 200-at AMIBŐL kifizet 80at magánbölcsire, akkor még mindig 120ezerrel több pénze lesz, mint gyes-en ülve.

Ha ez az elsős matek kifog rajtatok, az nem az én problémám. Én is munkából szedtem össze a használt bútorra valót, meg tudod, éltem is valamiből, bármennyire meglepő. Nekem nem volt gyes, gyed, csed, és sorolhatnám..

HA ez lett volna a feltétele annak, hogy dolgozzak, akkor igen, kifizettem volna, a bölcsi díja járulékos veszteség, meg én tudok számolni.

Ha olyan helyen lakik valaki ahol nincs munka, el kell költözni. Nálam senki nem értette, hogy miért jövök el Borsodból a fővárosba, aztán láss csodát, nem én nyomorgok a szemétégetés mellett.

Mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és sajnos tökéletesen megértem ha vannak az életben igazságtalanságok, pláne manapság, rengeteg van, vagy olyan helyzetek amiket az ember el se tud képzelni, mégis bekövetkezik. Biztosan velem is tudna olyan dolog történni ami váratlanul ér és a szakadék szélére sodor, de a GYES összege pont nem ilyen, mert évtizedek óta forintra pontosan tudja egy nő, hogy mire vállalkozik anyagiak terén.

Minden tiszteletem azoké az embereké akik ezekben az időkben is inkább előrefelé mennek, megoldást keresnek ahelyett, hogy fanyalognak, és naponta fotózgatják az áruházba, hogy mi mennyibe kerül, és küldözgetik mindenhova, hogy borzadjanak el. Lehet ezt csinálni, de ez nem fogja megoldani a helyzetet, ettől még nem fog a 3ezer forintos szaloncukor landolni a kosaradban. A helyzetet az oldja meg, ha befizetik a gyereket magánbölcsibe (aminek a fele jóformán kijön a gyes-ből), és addig keresi a munkát, amig nem talál megfelelőt ahhoz, hogy szignifikánsan hozzájáruljon a család fenntartásához.

De tekintve hogy egy gyereknek két szülője van, fel lehet úgyis fogni a kérdést, hogy a gyes fedezi a felét a bölcsinek és "megéri-e, hogy mindkettőnk fizetésecsökkenjen 15 ezer forintot, de cserébe mindketten tudjunk dolgozni?" és ezzel a másik fele is meg van oldva.

És most ne hozzuk ide a beteg babákat, vagy a speciális igényűeket, vagy akiket valami miatt nem hajlandóak bevenni magánbölcsibe sem, mert azokat tényleg nagyon sajnálom, és a világ összes segítségét megadnám nekik, de te is nagyon jól tudod, hogy ez kis százalékra igaz hálistennek.

Unokatestvérem a falusi kasszás állásból ment szülni, egyből hármat, eltelt 9 év úgy, hogy a lábát egy munkahelyre nem tette be, és most csodálkozik, hogy nem kell sehova, meg szar az élet, meg a kormány, és sorolhatnám, eddig meg azt fújta, hogy ő 150ezerért ki nem teszi a lábát otthonról, mert nem éri meg.

Annyi gyereket kell vállalni, amennyit a jég hátán is fel tudunk nevelni, mert még így is érhetnek minket olyan pofonok, amikre nem vagyunk felkészülve, és padlóra küldhet mindent. Ez így igaz. Viszont okosan mérlegelve, felkészülve, számolva igenis ki lehet bekkelni ezeknek a jó részét. Senki nem vonja kétségbe amit te mondasz, azt viszont igen, hogy ez a kis százalékra igaz.

A GYES összegét meg aztán végképp senki ne írja ki így ilyen formában, mert évtizedek óta ennyi a gyes, de mellé van csp, és van adókedvezmény, meg otthonteremtési szarságok (amikből én semmit nem vehettem igénybe btw, mert gyám nem jogosult), de azért így is ment az élet valahogy.

Igaz, az iskolapadot 31 évesen hagytam magam mögött, hiába bömböltek az anyai ösztöneim előtte, valahogy jól jártam ezzel, mert tudtam gondolkodni, pedig elhiheted, nekem is kedvem lett volna hamarabb babázni. De szerencsére nem állatok vagyunk, mi befolyásoljuk a saját sorsunkat.

Igen lehet költözni,de nem mindig tudod egyből eladni a lakást,házat pláne nem most. Nem mindenki tudja megengedni a magánbölcsit akárhogy ágálsz,te esetedben más volt. Ja gyám amúgy ugyanúgy sok mindent igényelhet,mindig mikor ezeket olvastam ott volt hogy gyám is igényelheti...

Igen szülés előtt készülni kell, Igen férj fizuja is van,igen nem gyesre kell támaszkodni,de értsd meg ezernyi ok lehet és neked pont minden jól sikerült de nem mindenki van így. Nem tudja s házat egyből elleni,nem veszik fel 200 ezres fiúval csak kevesebbel, nincs magánbölcsi akkor amikor kéne, szülés után olyan bajai vannak amivel bizonyos munkák kizárva és sorolhatnám. Kérdező nyafija nem jogos,de q te nagy egód sem az,mert persze szorgalom is volt benned kellett egy nagy adag szerencse is. Én pl időben leadtam abölcsis igényem, munkahelyem is visszavár mégis várólistára kerültem, magánban meg nincs hely. Ismerősöm gyereke meg még nem volt elég érett a bölcsihez ezért nem vették fel. Nem voltál terhes így pl fizikailag is jobban bírtad stb Én 1 év után tudom azt mondani hogy helyrejöttem a szülésből pl. Ügyes megoldottad,de q te körülményeid lehet most nem lennének ugyanazok infláció idején.

Persze, ha te ettől jobban alszol, én csak felszálltam a piszkosul szerencsés vonatra, és minden egyből sikerült, az élet egyetlen másik alkalommal sem gördített elém semmiféle akadályt. Sőt, továbbmegyek, egyedülálló huszonévesként a lehető legpazarabb életpálya egy ölembe hullott kisgyerek mellett dolgozni, és nappali tagozaton diplomázni kétszer egymás után, sőt annyira szerencsés voltam, hogy az egész csak hobbi volt, az ehhez társuló alvásmegvonás pedig még segített is!

Gyámnak akkor járnak ellátások, ha mindkét szülője meghalt. Ennek a gyereknek az apja nagyon is életben van, csak nem tudjuk hol, így bíróság általi végleges elhelyezéssel került hozzám. Családtámogatások így nekem nem járnak, nyugodtan beleáshatod az apróbetűbe, ha azt gondolod ezt jobban tudod nálam.

Nem csak gyámolt gyerekem van, olvasd vissza, azóta már évek teltek el, van gyerekem, házam, karrierem, és nem büdös a munka. Igaz, két diplomával és karrier mellett álltam le szülni - mostmár jogosan szólhatsz be az egómra, tényleg van, van is mire.

Ellenben te csillagos ötös vörös diplomát vehetsz át a kifogásgyárban, szóval ha ott van felvétel, akkor tuti megkeresel vele félmilliót.

Piszok arrogáns vagy és elvárod tudjuk az élettörténeted mint pl eltűnt apa. Igen kitartó voltál,de szerencséd is volt. Értsd ezalatt pl hogy eltudtad adni a házad és nem vártál éveket,hogy volt olyan munkahely ami így is felvett méghozzá jó fizuval,hogy nem fogtál ki egy tanárt aki minden ok nélkül beléd el és olyan időpontokat ad amik neked nem felelnek meg,ok nélkül alul osztályzott stb( volt ilyen ismerősöm is aki emiatt ha nem.is bukott ki de tovább tanulhatott ismételt zh miatt), hogy a gyerek nem volt olyan szinten beteges,hogy nem tudtál dolgozni vagy ha mégis beteg volt toleráns volt a munkahelyed,hogy épp volt hely a bölcsiben,hogy épp volt olyan áron gyerekbútor amit megtudtál venni( ez sem mindig jön össze,van amikor pl 10 ezer egy szoptatós fotel máskor meg 50 alatt nincs épp fenn) igen kell a kitartás ,de kell a szerencse is. Hiába vagy kitartó ha nincs szerencséd és fordítva.

Anyukám pl 2 műszakban dolgozott,de nem tudta volna megengedni a magánbölcsit mivel akkor is volt gazdasági válság,de nem voltak támogatások, a férje nem melózott,de közös ingatlan miatt válni sem tudtak apám meg nem volt hajlandó költözni ( és jogilag sem lehetett kirakni) anyám fizuja pont a minimum felett volt,de emiatt egy rakás kedvezményt bukott, de ugye ettől még az a pénz kevés volt. Fizuja neki sem nőtt az inflációs árakhoz képest,akkoriban net sem volt.

Ugye ma ugyanez megint másképp lenne hisz van net,van több kedvezmény,munkahelyen már több a jogod,ezzel azt akarom mondani hogy ugyanaz a probléma teljesen másképp oldható meg ha a körülmény/szerencse másmilyen és itt Hiába vagy kitartó.

Nem ültél fel a szerencse vonatra igen kitartó voltál,de fogadd el nagy adag szerencse is kellett ehhez.

Azt mondanom sem kell( és tudom ez nem hangzik szépen) de te sem készültél 18 évesen arra anyagilag,hogy meghal a tesód és nem tettél előre félre,tehát igenis néha Hiába tervezel az élet mást dob ki,mindegy mennyire készülsz és ezt neked kéne a leginkább megérteni.

Vagy itt vagyok én igen sokat tanultam ami miatt jó munkahelyem van de ehhez kellett egy haver is aki szólt hogy figyu lett egy szabad hely( az állás nem volt hírdetve) tehát szorgalom is kellett részemről és kellett a mázli faktor hogy időben szóltak. Az élet nem úgy működik mint egy képlet hogy mindent előre tudni fogsz.

Ja és ha a bíróság a teljes gyermekfelügyeletet neked ítélte és ezt az apától elveszik akkor járt volna de ezt gondolom az ügyvéd nem kötötte az orrodra sem a kormányablak( amúgy sok jogi dolognak nekem kellett utána néznem mert a hivatal nem közölte velem) és ugye ez is mázli kérdése hogy jókor tudod e meg mihez van jogod és az aktuális személy felfogja-e( Hiába van jogod valamihez sokszor maga az intézkedő személy nincs ezzel tisztában a hivatalban🤦‍♀️ szóval az is szerencse ha olyat kapsz aki elfogadja hogy igazad van). Szóval igen sokat tettél ,de szállj le a magas lóról és értsd meg sooooookat számít a körülmény ( mint pl infláció) ,szerencse( pl pont lesz egy előnyös jogszabály ami tavaly nem volt) és persze a kitartás is, ami tehát akkor neked bejott lehet MOST nem jönne össze...

Nem, eleve nem is volt házam huszonévesen, honnan lett volna? Anyám házát elvitte a bank, mert devizából újította fel annak idején. Albérletet váltottam, mindig is súlyos összegeket kellett fizetnem, hogy legyen hol laknom. Sehol nem írtam le, hogy mennyi ideig tartott nekem emiatt az 5 éves képzés, nem is fogom. Szoptatós fotel azért nem létszükséglet, lássuk be, én ágyról meg ruhásszekrényről beszéltem, igaz nem rögtön Brendoka volt..

Ne haragudj, de az én életemet egyedül azért kevertem ide, hogy lássák az emberek, hogy a legaljáról is lehet felfele menni, ha nem a siránkozásra megy el az idő. Mindig, minden energiámmal azon vagyok, hogy felnyissam az emberek szemét, hogy lássák, hogy nincs lehetetlen, hogy bármit el tudnak érni amit a fejükbe vesznek, semmihez nem kevesek. Nekem ezt soha senki nem mondta el, saját magamtól tapasztaltam ki. Tehát nem ülök fel az öngerjesztő dolgokra, hogy a kismamák egymás között pusmognak arról, hogy mi milyen kevés és milyen nehéz. Igen, az , de cserébe van egy klassz babád, gyereked, akivel életetek végéig szeretni fogjátok egymást. Tenni kell érte, küzdeni kell, nem pedig a kifogásokat keresni és megsavanyodni benne.

Az emberek általában halat várnak a kosarukba, én viszont azt vallom, hogy bátorítani kell őket, hogy menjenek halászni. Óriási a különbség a kettő között! És igen, vannak nehéz, sanyarú élettörténetek, de mindegyikben közös az, hogy ezek az emberek nem hiszik el, hogy ebből ki lehet törni, hogy odébb lehet állni, hogy van hova tovább. És amig te itt csokorba szeded össze hogy ilyen meg olyan meg amolyan nyomorúságos tehetetlen helyzetek vannak - és ezt most naphosszat sorolhatnánk - addig én azt szajkózom, hogy mindig van előre. Nem fogok senki felett állni, és azt mondani neki, hogy " jaj te szegény, milyen rossz neked", hanem segítő kezet nyújtok, és megkérdezem hogy mit tehetnék azért hogy kimozdulhass ebből az állapotból. A barátok, a család, a rokonok, a support system szerepét nagyon sokan nem veszik figyelembe. Te meg erre jössz azzal hogy a szomszédod ükonokájának a szomszédjának meg még barátai sincsenek. Hagyjuk már. Nagyon sokan szeretnek ebben az életben mártirszerepet ölteni maguknak, és a körülményeket okolni amiatt, ahol tartanak. Nagyon sok esetben a körülmények durva, ténylegesen durva nehezítő pályák, de nincs olyan, amiből ne lehetne kitörni. Ezer élet van amitől összetörik a szívem, még ha csak olvasom is, de az nem segítség ezeknek az embereknek, hogy beletörődünk, hogy nekik ezt dobta a gép.

Az ember bármire képes, amit el akar élni. Az igazságtalanság annyi a sztoriban, hogy van akinek ehhez több energiabefektetés szükséges, ez van. Cserébe én a gyerekemnek megpróbálok olyan jövőt biztosítani, hogy neki már ne ilyen problémái legyenek, mint amilyenek nekem voltak anno. Ehhez viszont igenis menni fogok előre, meg kidolgozni a belemet, és ha megéri invesztálni 60 ezret azért hogy kereshessek mellette 200-at, akkor meg fogom tenni, mert az elsős matek nem fog ki rajtam.