Mit gondoltok arról, hogy valaki annyira szereti a munkáját, hogy a gyerekét minél hamarabb bölcsibe adja, csak hogy mehessen vissza dolgozni?

Alapvetően azt,hogy semmi közöm nincs ahhoz hogy ki hogyan látja el a gyerekét, hogy neveli. Legtöbbször azt tapasztalom,hogy azok az anyukák állítják be a bölcsit Taigetosznak, akiknek amúgy is büdös a munka és így keresnek önigazgatást.

Egyébként szerintem tök jó dolog,ha valaki megtalálja a hivatását és szereti a munkáját, sokkal boldogabbak,mint akik csak azért járnak be,hogy ki tudják fizetni a számlákat.

Szerintem sok a tévhit a bölcsivel kapcsolatban. Először is, attól mert még beadod, ugyanúgy a te gyereked marad, nem állami gondozásba adtad. Ugyanúgy tudod nézni a fejlődését, foglalkozni vele, stb.

Másodszor, ha jól érzi magát ott a gyerek, jól eszik, kedvesek a nevelők, akkor semmi ördögtől való nincs benne.

Én egy éves korába adtam be, anyagi okok miatt, de elég kényelmes így, mert home office-ban dolgozom, tehát ha beteg, vagy bármi van, nem kell táppénzre mennem, és a munkám sem annyira nehéz hogy ne tudjam megcsinálni, hogy közben rá is figyelek. A bölcsit meg szereti, ha nem így lenne, kivenném. (Persze, biztos azt gondoljátok, hogy nem is szeret ott lenni, de látom rajta, hogy szereti, mosolyog a nevelőkre, szóval olvasok a jelekből.)

Én igazából senki felett nem ítélkezem, a lényeg, hogy szeresse a gyerekét, és törődjön vele. El lehet hanyagolni a gyereket ha az anyuka örök háztartásbeli, meg lehet foglalkozni a gyerekkel úgy is, ha anyuka mondjuk orvos, és néha 24 órát dolgozik egyben.

Azt, hogy nem értem, miért vállalt gyereket, ha nem hajlandó rááldozni két évet az életéből.

Egy ismerősöm és az egyik testvérem is ugyanez, amint lehet lepasszolták, nagyi vagy a bébiszitter hozza-viszi a gyereket. Az egyik gyerek csak a keresztnevén szólítja az anyját, és kizárólag a bébiszitterrel hajlandó pl fotózkodni. Ennek semmi értelme.