Ha kiflit merünk adni a gyerek kezébe már egész korán, akkor a gyümölcstől miért félünk?

Szerintem nagyban függ attól, mit lát a gyerek a szülőtől.

Ha én is eszem, akkor nagy valószínűséggel a gyerek is meg fogja kedvelni.

De ha uzsonnára mindig krémtúró, túró rudi, keksz, stb. van, akkor előbb-utóbb inkább azt fogja választani.

Félreértés ne essék: az én 2 évesem is kap viszonylag sűrűn ilyeneket, de ha választani kell a csoki vagy gyümölcs között, akkor az utóbbit választja. Pedig télre esett a hozzátáplálás, és sokáig mindent pürésítenem kellett neki.

Szerintem meg nem kellene így ítélkeznektek. Az én lányom 11 hónapos és csak és kizárólag teljesen pépeset eszik, abból is alig valamit. Ez egyáltalán nem azért van, mert mi nem eszünk gyümölcsöt, vagy mert nekem így kényelmesebb és nem adtam neki, hanem felbontottam egy üvegeset. Minden nap próbálok neki adni valamit, de nem eszi meg. Vagy öklendezik, vagy ki sem nyitja a száját. Így adom neki azt, amit hajlandó megenni. Örülök minden falatnak, akkor is ha pépes, mert nincs 8 kiló. Sok olyan gyereket ismerek, aki még 2-3 éves korában is rossz evő, de nem gondolom azt, hogy ez a szülők hibája.

Az én lányom pl. 9 hónaposan mondta ki az első olyan szót, amit tudatosan használt. Most 11 hónaposan kb. 10 szavas szókicse van, mindent megért, szót fogad, ha valamit mondunk neki. Mégsem mondom azt, hogy akinek a 2 évese nem beszél az biztos nem foglalkozik vele eleget, vagy nem mondókázik neki. Vagy akinek nem fogad szót a babája, az nem neveli. Azért nem mondok ilyet, mert tudom, hogy nem lenne igazam. Minden gyerek más és kis kivételtől eltekintve a szülők a lehető legjobbat akarják a gyereküknek.

Van olyan ismerősöm, akinek az ikrei közül az egyik nagyon jó evő, 7-8 hónaposan ette a darabosat, a másik 1 éves korán túl is csak pépeset evett, abból is alig valamit. Nem hiszem, hogy a szülők alakították így.