Annyira fusztrál hogy nem tudom mit adjak reggel tízóraira a babának alig akar enni, a védőnőn kívül kitől kérjek segítséget?

Babacsinta!!! Ha még nem kapott a babád tojás fehérjét, akkor lehet anélkül nélkül is (kicsit sűrűbb mondjuk, de fincsi). Az én receptem:

2 dkg liszt

1 db közepes méretű banán

1 db tojás sárgája (vagy 1 egész tojás)

2-3 ek natur joghurt

icipici só

Összekevered, sűrűbb lesz, mint a palacsinta tészta. Kisméretű palacsinta sütőben szoktam 4-5 db-ot sütni ennyi alapanyagból.

Magában is jó, nem kell lekvár, ilyesmik. Azt majd, ha picit nagyobb baba lesz 😉😊

Nálunk az volt a gond, hogy kevés mintát adtunk neki a közös étkezésekre és túlzásba vittem, hogy neki mindenből csak bio legyen és emiatt sose azt adtam neki enni, amit mi is ettünk, emiatt nem volt meg a minta. Nálunk nem testi oka volt, de ugyanez volt a helyzet. Iszonyúan pánikba estem, mert a tejem apadt, de a tápszer és semmi nem kellett neki.

Nálatok lehet oka a letapadt nyelv is, ami miatt eddig nem volt kedve enni.

De próbáljatok meg ti is mintát adni.

Simán kórházban köthettünk volna ki, ha akkor nekem nem segít valaki.

A tanácsára felhagytam azzal, hogy mereven ragaszkodjak a hozzátáplálási táblázatokhoz és a biohoz. Azt mondta, vonjam be a babát a főzésbe. Kavargathat, kóstolgathat bármit, kivéve nyers húst és nyers tojást. Így is lett, nekiálltunk együtt főzni, nekem magamtól eszembe nem jutott volna 9-10 hós babát bevonni a főzésbe. Tényleg kíváncsi volt, nekiállt kóstolgatni. Tilos volt erőltetni az evést. Azzal csak ront az ember. Lehet az a legfinomabb étel is, ha neki még az anyatej a táplálék, akkor nem fog rávetődni csak azért, mert beletömöd. Látnia kell, ahogy együtt eszik a család és a saját kíváncsisága miatt kell megkóstolnia. Én babám eleinte mindent ledobott a földre, bármit tettem elé. Szerintem érezte a feszültségemet és erre még rátett ezzel egy lapáttal. Végül leköltöztünk a földre, minden nap ott reggeliztünk, vacsoráztunk. Nagy tálcákra tettem mindenféle finomságot, gyümölcs, zöldség, főzve, nyersen, kenyér, szendvics, tojás, hús...Mindenféle verzióban. És a férjemmel ott ettünk a földön. A kicsi nagyon hamar utánozni kezdett minket, megkóstolt ezt-azt. Csak addig kellett így a földön enni, amíg megszokottá nem váltak az ételek az anyatejen kívül. Mindez simán kialakult volna menet közben észrevétlenül, ha nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy csak azt eheti, ami a hozzátáplálási táblázatban fel van sorolva, tehát véletlenül sem azt, amit mi is ettünk, emiatt ritkán is ültünk le egyszerre az asztalhoz. Ha minden étkezéshez leültünk volna együtt és engedtem volna a kíváncsiságának, amikor meg akarta kóstolni azt, amit az a hülye táblázat még nem engedett, akkor soha nem jutunk olyan krízisbe, mint amibe jutottunk, amikor már apadt a tejem, de ő még nem állt készen az egyéb ételekre. Engedni kell a kicsit kíváncsiságból megkóstolni azt, amit a felnőttek esznek. Nem lesz tőle semmi baja. És tényleg tilos erőltetni. Mi 1-2 hét alatt teljesen rendbejöttünk ezzel a módszerrel, elkezdett enni mindenfélét és így már nem volt olyan nagy baj, hogy apad a tejem. Teljesen nem apadt el egyébként és még éveken át volt valamennyi tejem és engedtem is szopizni, ha szüksége volt rá, főleg lelkileg. De onnan kezdve, hogy már mindent evett, egy nagy nyomás alól szabadultam fel én is és nem kellett azon rettegnem, van-e még tejem.