Nálatok milyen a kapcsolata apukának a gyerek/gyerekekkel?
Jó a kapcsolatuk bár a lányunk nagyon anyás.
Vicces sztori, hát én jókat szoktam nevetni mikor férjem fordítva adja rá a cipőcskéjét vagy éppen egy hátul gombolós napozót úgy ad rá, hogy elöl vannak a gombok. 😃
"Azokra lennék kiváncsi, akiknél nyilván jelen van az apuka a mindennapi életben." - akkor ez alapján csak jó lehet.
Én azért kivétel leszek.
Kicsiként imádtam apukámat, sokat mentem vele horgászni, kirándulni stb... Majd 11 évesen a szüleim elváltak és rájöttem, hogy milyen egy önző, döntésképtelen ember volt. Idén tavasszal meghalt. Nem hiányzik, nem sírtam a temetésén és szinte csak azt érzem, hogy "jól itt hagytál b+" (hitel, nagymama stb).
A bátyámról nem tudok nyilatkozni, de ő is látszólag inkább n yu g kent tekint erre az egészre mintsem gyászként.
1 ember nem tud ezen túl lépni, az a felesége. Még a saját anyját sem hatotta meg az, hogy az egyetlen fia meghalt és el kellett temetnie.
Le leszek pontozva, de így érzek.
Szándékosan akartam előhozni a jó apákat ezzel a kérdéssel, mert a másik oldalról mindenki tud mesélni, legtöbben a saját bőrünkön tapasztaltakról. (Nekem sincs jelen az édesapám már kiskorom óta.)
Úgyhogy most tessék beszelni inkább a tisztességes apukakrol!:)
Őrültem volna, ha ilyen apukám lett volba, mint a gyerekeimnek.
Amikor hazajön mindenki az ajtóban tolong a pusziért (még a kutya is körbe ugrálja). Ha leül mind a két gyerek rámászik, a nagy elmeséli a napját a-z-ig. Amikor lecseng a nagy öröm, akkor jutok én is szóhoz.
Az én férjem is csodálatos apa. A kislányunk (14 hónapos) rajong érte, amikor jön haza a kutya már előre csahol az ajtóban, a kislányunk fut az ajtóhoz és sikít, hogy apa apa majd egyből felkéreckedik hozzá és onantól én el vagyok felejtve. Nagyon sok időt töltenek együtt amikor a férjem itthon van, egyedül is viszi ki a parkba, játszótérre. Éjjel is kelt hozzá amikor olyan időszakunk volt hogy óránként felriadt a fogzástól és ő sokkal türelmesebb volt mint én. Fantasztikus apa, a kislányunk a mindene, nagyon szerencsés kislány hogy ő lehet az apukája. Vicces sztorinak azt szokta emlegetni amikor egyszer lepisilte őt amikor vitte fürdeni vagy az, hogy kb 10 hónapos lehetett amikor rendszeresen a FP telefonját a füléhez tartva mászkált fel-alá egésznap és kiabálta a telefonba hogy “apa, apaaa??”
Őt elhagyta egyébként az apja amikor nagyon kicsi volt, engem pedig az enyém rendszeresen bántalmazott pici koromtól ameddig el nem költöztem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!