Miért kell a szülői segítség, ha megszületik valaki gyereke?

Normál esetben első gyereknél, főleg ha apuka is szabin van szerintem marhára nem kell egy harmadik felnőtt az újszülött mellé.

Második gyereknél még csak csak jó dolog, ha valaki a naggyal foglalkozik, de elsőnél minek jöjjön?

Én visszautasítottam a segítséget. Otthon volt a férjem pár napot és bárki más útban lett volna. Hiába jönnek az első 2 hétben segíteni, akkor a 3. héttől nem lesz segítség, de addigra már a gyerek is megszokja, hogy egyből felkapják, ha csak hangot ad ki.

Amúgy sem szeretem, ha bárki más az otthonomban tevékenykedik. Igény szerint szoptattam, ami az elején nem 3 óránként történt (szerencsére később beállt) ehhez sem hiányzott a közönség.

Császáros voltam, de már a kórházból kijövet voltam olyan állapotban, hogy egy csecsemőt el tudjak látni.

A segítség szerintem a fogzás környékén jön a legjobban. Akkor már lehet vele pár órát sétálni, játszani, amíg pihen az anyuka, vagy nyugodtan megfőz, kitakarít.

Első gyereknél még baromi jól jön, ha anyukádtól, vagy anyosodtól kapsz praktikát, segitséget. Pl anyu szoptatott engem, de a nagyfiam tápszeres volt az elejétől, mert amit a mellem a szájához ért, ordított. Anyu nem értett a szélcsőhöz, anyósom igen, anyósom párja pedig megmutatta, hogyan tornáztassam, mikor fáj a hasa. Anyu megtanított, hogyan altassam a kiságyban a kicsimet. Szóval első babánál ezek baromi jól jönnek, de a másodiknál nekem nyűg lett volna, ha itt sürgölődnek. Anyósom hozott kaját, és elhozta a nagyot az oviból, nekem ez bőven hatalmas segítség volt a legnagyobb fagyban nem kellett egy csecsemővel buszoznom, ami igen csak nehéz lett volna akkora gátsebbel, ami nekem volt.

Aludni mind2 fiam jól aludt éjjel, a nagy 6 hetesen a kicsi 2,5 hós kortól. A nagy volt iszonyat hisztis nappal, a kicsi nyugis, szóval azt mondom, elsőnél nagyon frankó, másodiknál csak nyűg a segitség.

Nem kell a segítséget elfogadnod, ez nem kötelező. Én nem gondolotam volna, hogy ennyire igényelni fogom, hogy anyukám segítsen, velünk legyen. Soha semmibe nem szólt bele, csak akkor véleményezett, ha kérdeztem és ha nem fogadtam meg, akkor nemtette szóvá.

Ugyanakkor sógornőm nem akata már szülés előtt sem, hogy segítsen a nagyi és ezbszülés után sem változott.

Nem kell ezt előre eldönteni, majd szülés után érezni fogod, hogy nektek mi a jó!

Nekem az első babával nehezebb volt, mint a másodikkal, pedig kicsi a korkulönbség, ennyit számit a tapasztalat és a magabiztosság

Két gyerekem van, és huszonévesen szültem az elsőt (27), ettől függetlenül nekem pl annyira nem kellett a segítség, az apjával simán megoldottuk. Ja, és az se igaz, hogy a férfiak nem értenek ehhez, max nem akarnak. A férjem másfél évvel fiatalabb nálam, és minden probléma nélkül odaállt pelenkázni, fürdetni, öltöztetni, mindent csinálni az elejétől. Szoptatáson kívül persze. A másodikat már rutinosan tisztába tette helyettem a kórházban is, hogy ne én álljak fel a friss császárral (egyégyas szobában voltunk, bejöhetett). Szóval ne mentsük már fel a pasikat, hogy jajj szegényeknek nem megy... dehogynem, csak a nemakarásnak nyögés a vége.

Ellátni a babát azért nem egy agysebészet, és ha ketten vagytok rá apukával, sima ügy. Ja, hát fáradt leszel, igen, ezt tudomásul kell venni, és nem vernyogni. Nekem amúgy abból pl anyámmal csak veszekedés van, ha "segíteni" akar, mert az abból áll, hogy erőszakosan próbálja lenyomni a torkomon az ő szokásait meg véleményét, és ha én másképp látom jónak, ordibál, veszekszik, lehülyéz, meg cirkuszol. És persze szerinte én a világon mindent szarul csinálok. Olyan stresszel jár az egész, hogy inkább ne segítsen.

Szerintem egyáltalán nem KELL a nagyszülők segítsége, esetleg ha normálisak és felajánlják, el lehet fogadni, ha úgy érzed. Amikor a kicsi született, az pl segítség volt, hogy miután már újra dolgozott a férjem, vitték-hozták a nagyot oviba egy ideig, hogy ne kelljen nekem a kicsit cincálva menni (tél közepe volt, nem annyira újszülöttbarát idő). De pár hét után már én intéztem ezt is.

"Én csak előre félek, hogy majd a nagyszülők mindenben irányítani akarnak, mert hogy ők idősebbek és hogy jobban tudják...tanácsot adhatnak, meg segíthetnek, de ha valamit másképp akarok, akkor ne kelljen már kikérnem hozzá a jogot :D"

Majd akkor vállalj gyereket, amikor már felnőtt ember leszel, és olyannal, aki szintén az, egyikőtök se veszítse el a humorérzékét egy pillanatra se, és akkor nem lesz gond lepattintani a feleslegesen fontoskodókat anélkül, hogy egy életre megsértődjenek. És akkor még az is lehet, hogy megjön a kedvetek még egy(-két) gyerekhez. ;-)