Mi ez a "baba igényli" mánia?

Akármilyen fura minden élőlénynek vannak igényei.

A cserepes virágnak az, hogy érje napfény meg meg locsold rendszeresen. Ha ezt megkapja, akkor egészséges lesz és szép nagyra nől, ha nem vagy csak részben valószínűleg akkor is túléli, de egy csoffadt kis valami lesz.

Ha van egy kutyát annak is vannak igényei: napi kaja, napi séta sőt, az ember társaságát is igényli. Ha nem kapja meg azt is túléli, kutyák ezrei élik le láncon az életüket, no de milyen élet az. Ha már az embernek van egy kutyája igyekszik tenni érte, hogy az a kutya jól is érezze magát. A kutya kicsit összetetteb lény, mint a virág így nagyobbak az igényei

És a gyerek, a gyereknek is vannak igényei, de a gyerek még összetettebb, a gyerek egy ember, így ahogy például neked is vannak igényeid úgy a gyereknek is. Tovább megyek: különböző gyerekeknek különböző igényei vannak, ahogyan a felnőtteknek is. Nem a gyerek nem közli az igényeit formanyomtatványon, de azért valamelyest tud kommunikálni. Az elején az egyetlen kommunikálás a sírás. Ha valami nem tetszik, akkor sír. A felelőségteljes szülő meg ilyenkor megpróbál rájönni mi a baj és megszüntetni a forrását. Aztán idővel tanulnak, a gyerek is egyre jobban kifejezi magát, meg a szülő is megtanulja, hogy mik szoktak lenni a problémák és megpróbálja azokat előlátóan elkerülni. Pl. nem várja meg amíg a gyerek ordít, hogy tele a pelus, hanem időben kicseréli. Nem várja meg amíg a gyerek vörös fejjel ordít, mert éhes, időben megeteti és így tovább. Aztán van, hogy a gyerek szimplán csak arra vágyik, hogy valaki felvegye. Na ezek a gyerek igényei...

Természetesen úgyis nőnek fel gyerekek, hogy a szüleik telibe szarják ezeket az igényeiket, de ők nagy számban lesznek személyiség zavarosak, önbizalomhiányosak, depressziósak meg miegyebek (és sajnos eléggé sokan vannak így), míg brit tudósok megfigyelték, hogy azoknál akiknek a szülei odafigyelnek az igényeikre és azokat többé kevésbé kielégítik ez kihat a személyiségfejlődésükre és nagyobb igénnyel lesznek később kiegyensúlyozott, boldog emberek.

De csak egy életszerű példával:

Ha a közegben ahol vagyok (legyen ez család, munkahely akármi) mindenki rendszeresen telifossa, hogy te mit szeretnél, akkor te ott igen szarul fogod érezni magadat, boldogtalan leszel, előbb-utóbb esetleg depressziós, de mindenesetre ez a szitu nem jó neked.

Ha a környezeted odafigyel arra, hogy mit szeretnél, meghallgatnak és ha lehetőség nyílik rá igyekszenek a kedvedre tenni ez számodra jóleső érzés, boldogabb leszel tőle.

Na most optimális esetben, ha az ember gyereket vállal, akkor az az egyik célja, hogy a gyereke boldog legyen és ezért igyekszik tenni is...

9: Nyilván nem tudja egy anyuka sem, hogy perpill épp miért sír a gyerek, pláne nem biztosra. Idővel viszont egyre több fogalma lesz róla. A gyerek is kicsit máshogy sír amikor éhes, mint amikor pl.: fáj valami stb. Ha sokat vagy vele ezeket észreveszed. A másik, hogy jobb esetben anyuka is végig tudja gondolni, hogy hmm bőg a gyerek, szemmel látható baja nincs, pelust 10 perce cseréltem, nemrég ébredt fel, ellenben órák óta nem kajált, hú basszus, akkor valsz éhes. Míg ha pl negyed órája végzett a kajálással és megint ordít, akkor valsz valami full más baja vann.

Ettől független ez mindig valamilyen szinten találgatás marad, sose fogja biztosra tudni.

Aztán ahogy írtad van, hogy a gyerek akkor is abbahagyja a sírást, ha nem egészen azt kapja, amit eredetileg akart, mert pl a cic megnyugtatja meg mittomén. Na most szerintem még ez a szitu is előnyösebb annál, hogy "fogalmam sincs mi a baja, úgyhogy hadd ordítson", mert hogy az szar a gyereknek, szar a szülőnek meg szar a szomszédnak is.