Anyukák ti hogyan oldják meg, ha van egy kicsi babátok és egy nagyobb gyermeketek? Folyt.

4 gyerekem van, kb másfél év van köztük. Ketten vagyunk a férjemmel, ő reggel elmegy dolgozni és 5 körül ér haza, én addig itthon ellátom a gyerekeket, főzök, mosok, kisebb takarítást megcsinálom, locsolomna kerti zöldségeket, gyümölcsöket, sétálunk vavy medencézünk a gyerekekkel. Semmi nehézség nincs ebben, imádom mind a 4-et és sosem akartam még egyiket sem lepasszolni.

Onnantól, hogy hazaér a férjem, megoszlanak a feladatok, ő is segít, hol a házimunkában, hol a gyerekekkel. Mert ez egy apa dolga. Gondolkozz el ezen kicsit.

Azért álljunk meg egy pillanatra. Nem normális dolog az sem, hogy a nagyobb gyerek mellőzve van. Ez egy nagyon szomorú dolog.

Nem magamat fényezem, vagy a páromat, hiszen magunknak vállaltuk a gyerekeket, nem a nagyszülőknek. Még megérteném, ha kétségbe lenne esve, ha a másik max másfél éves lenne, de nem, itt egy 7 évesről van szó, aki nagyrészt önálló. Mert az én 6 ŕvesem pl meg tudja kenni a reggelijét, ha ugy van, vagy tud 1 tál műzlire tejet önteni.

Plusz ne mondja nekem senki, hogy az a pici gyetek nincs el 30 percig, vagy nem alszik, ami idő alatt lehet a naggyal lenni.(Még mielőtt valaki megszólna, tudom, milyen egy extrém hasfájós sírós gyerekkel, ilyen volt a nagy, de mikor hazaért a parom, volt 1-2 óra nyugalmam.)

Borzasztó azt olvasni, ha valahol elhanyagolják a nagyobbat, mert a kicsi megszületett, és akkor a nagy menjen valahova, mindegy, csak ne az anyjával legyen. Minek vállaltak akkor még egy gyereket?

Esetleg apuka vagy a nagyszülő néha elviheti a babát is. Másképp csak a nagytesóra kettesben nem jut ideje.

Neki is feltöltődés lenne az az egy óra a baba nélkül.