A családom már évek óta tudja hogy nem szeretnék gyereket de még mindig reménykednek abban hogy mégis lesz nekem, Apa tegnap elsírta magát, mit tegyek? 26F
Nagyon szeretem a családom és ők is engem! Nagyon jó családom van, szeretnek engem és támogatnak minden dologban! Még abban is támogattak engem amikor elmondtam nekik hogy biszexuális vagyok, vagy hogy nem szeretnék gyereket vállalni. Mindig mellettem voltak és azt mondták, nagyon szeretnek engem.
Igen ám, csak az utóbbi időben, főleg mostanában, én azt érzem még mindig reménykednek abban hogy nekem mégis lesz gyerekem. Sokszor nem mondják ki, nehogy megbántsanak engem, de látom a szemükben. Azt érzem Anya már jobban elfogadta a dolgot, Apa számára ez még mindig egy nehéz út. Főleg, mert tegnap bátyám áthozta a 2 kicsi gyerekük a feleségével és (fogalmam sincs miért, nagyon haragudtam a bátyámra) azt mondta, "Na majd amikor bővül a család és 3 gyerekkel fogunk együtt ülni itt az asztalnál!"
Anya csak lesütötte a szemét és lehajtotta a fejét. Apa viszont felállt az asztaltól és kiment a konyhába és elkezdett sírni. Odamentem hozzá és próbáltam megvigasztalni, ő pedig annyit mondott, "Jaj édes fiam, hidd el én nagyon szeretlek téged és ne haragudj amiért sírok, csak annyira szerettem volna tőled is egy unokát. De hidd el én tiszteletben tartom a döntésed és hamarosan rendbe szedem magam."
Pedig nagyon jól tudja a családom hogy én nem vagyok alkalmas apának. Nekem ugyanis nem fér bele az életvitelembe, mert 100 százalékban karrierista vagyok, amire energiám majdnem teljes egészét szentelem. Anya és Apa is tudja hogy nem való nekem gyerek, nem is tudnának elképzelni apukaként.
A bátyámra pedig nagyon haragszom. Nem értem miért érzelmi zsarol engem, amikor tudja a döntésem és úgy csinál mintha ez egy "vicces játék" lenne. Főleg azért haragszom rá, mert így megbántotta Apa érzéseit.
Nagyon sajnálom a családom és bűntudatom van hogy fájdalmat okozok nekik. Hogyan tudnám őket támogatni abban, hogy elfogadják a döntésem? Mit tegyek?
válasza:
válasza:26 évesen meg voltam róla győződve, hogy nekem nem lesz férjem, és gyerekem is csak akkor, ha véletlenül becsúszik, és egyedül vállalom őt, mert én tudatosan biztosan nem fogok teherbeesni, sem férfival összekötni az életem.
Most harmincas háromgyerekes feleség vagyok, tervezett gyerekekkel, és kacérkodunk azzal, hogy ne vállaljunk-e majd később egy negyediket is.
Nem azért mondják az emberek, hogy változhatsz még, mert kiforratlan személyiségnek gondolnak, vagy nem hiszik el, hogy tényleg az a vágyad, ami, hanem mert a legtöbben szerintem megtapasztaltunk már hasonló fordulatokat magunkon, talán a szüleid is, ezért nagyon jól ismerjük már a saját bőrünkön azt, hogy az ember tényleg mennyire nagyot tud változni.
És amúgy nekem is az jutott eszembe a sztoriról, hogy a bátyád a saját harmadik gyerekük jöttére célzott.
12:35
Igazad van és minden más kommentelőnek is. Tényleg én voltam az, aki nem nézett szembe az örök igazsággal, hogy az évek múltával mindannyian változhatunk. Persze nem törvényszerű, de igenis van rá esély.
Köszönöm neked és mindenki másnak is a támogató kommenteket, nagyon sokat segítettetek nekem!
válasza: válasza:Szerintem meg apukád nem azt sajnálja, hogy nem lesz még egy unokája tőled, hanem azt, hogy te nem fogod megélni azt, hogy szülővé válhass. Főleg, ha ő ennyire élvezi az apaságot.
Az én sógoromnak sem lesz gyereke, mert a felesége sokkal idősebb nála. Anyósomék is el vannak keseredve, mert szerintük az élet értelme a gyerek és sajnálják, hogy a sógoromnak ebben nem lesz része. Nem az unokát hiányolják, hiszen másik kontinensen élnek, egy évben egyszer találkoznának és nekünk amúgy is van három gyerkőc.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!