Egy özvegy férfi új barátnőjének mindenképp el kell vállalni a pótanya szerepét a férfi gyerekei mellett?

Ha összeköltözésre kerül a sor, akkor elkerülhetetlen, hogy pótanya legyen. Addig lehet "csak barátnő", akivel találkozgat néha apa.

Ha a gyerekek közelednek felé, nem zárkózhat el. Kamaszok esetében erre már kisebb az esély, ott nem muszáj "pótanyává" válni, mivel nem biztos, hogy felmerül ilyen igény a gyerekekben.

A kapcsolattól is függ. Ha a "barátnő" csak szerető és csak testi igényeket elégít ki, akkor nyilván nem kell anyáskodnia a gyerekek felett. Ha a kapcsolat komoly, hosszútávra tervezett és esetleg együtt élnek/össze fognak költözni, akkor ott a férfivel együtt járnak a gyerekek is, ezáltal részt kell vállalni a nevelésükben, gondozásukban is.

A nő nyilván tisztában van, hogy a férfinek vannak gyerekei, tehát elfogadja, hogy ők az elsők, minden más csak utánuk jöhet. Amíg barátnő, addig nem különösebben kell anyáskodni (bár attól is függ, mennyi idősek a gyerekek, mik az igényeik), de ha komolyabbra fordul a dolog, akár összeköltözés, akkor fel kell készülnie mindenre, hiszen egy elhunyt anyát nem lehet, vagy nagyon nehezen pótolni, a gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni és nem tudatosan, de nagyon bántóak is. Ezeket tudni kell méltósággal kezelni, elviselni. Idő az is, amíg kialakul, hogy a gyerekek hogyan is viszonyulnak az új nőhöz a családban. Szót fogadnak-e, nem-e az édesanyjuk ellenségét látják az új nőben, szóval ilyenkor nem árt egy pszichológus segítségét, tanácsát is kikérni, mert nagyon sokat javíthat a helyzeten. Egy gyereknek nincs annál nagyobb trauma, mint amikor elveszíti az édesanyját, hiszen minden mesében, sok gyerekversben, a mindennapokban ott az édesanya, elkerülhetetlen. Ha sikerül a gyerekeket megérteni, támogatni, segíteni, akkor a párkapcsolat is működhet jól.