Jó anyának tartod magad? A gyereked milyen anyának lát téged?

Ez egy érdekes kérdés. Ha azt mondom igen, azért leszek lepontozva.

Én azért látom jo anyának magam, mert türelmes vagyok, sokat játszunk, vannak saját anya-fia dolgaink, szeretném mindenre megtanitani, szeretem, ha velem vannak, nyugodt vagyok, igyekszem minél szinesebbé tenni a napunkat. Probálom önállóságra, felelőssegteljességre nevelni.

Viszont ott a másik oldal, amiért rossz anyának erzem magam, mert szigorú vagyok, mert néha hamar felkapom a vizet, mert olykor kimerülök és arra gondolok, hogy kellett ez nekem? Biztos fel tudom nevelni és olyan felnőtt lesz, aki elboldogul a nagyvilágban? Mikor az egész napom fegyelmezésből áll, vagy a kicsi nyüglődik akkor rossz anyának érzem magam, és arra gondolok, hogy valamit elrontottam.

A fiam persze már millioszor mondta, hogy örül, hogy én vagyok az anyukája, és többször is mondta, hogy neki van a legjobb anyukája a világon.

Amugy szerintem normális, ha valaki elbizonytalanodik és kételkedik magában, szerintem olyan anya nincs, aki nem érezné néha úgy magát, mint a világ legjobb vagy legpocsékabb anyukaja.

Igen, jó anyának tartom magam. Szerintem ezzel a többség így van, mivel mindenki a saját elvei alapján nevel, ezért azt tartja jónak.

A gyerekem is jó anyának tart, de még csak 3 és fél éves, nem túl fejlett a kritikai gondolkodása.

Igen, már igen.

Korábban nem, mert az apjukkal folyamatos volt a feszkó és sokszor kiabáltam ok nélkül velük.

Mióta külön élünk soha nem kiabálok, minden gördülekeny, még a kamaszom is bújós cica ami valljuk be ritka 16 évesen :-D

Mindent megbeszelunk, a gyerekek is legjobb anyukanak tartanak...ha dühösek is néha pár perc es lehiggadnak es megölelnek.

Nem!

A lányom szerint igen, de csak mert nem tudja milyen egy rendes anya

Nem vagyok elég türelmes velük (sem), magammal sem, kicsúsznak néha a számon olyan dolgok, amiket legszívesebben visszaszívnék. Viszont mindennél jobban szeretem őket, tisztelem bennük azt, akik, és bárkivel szemben kiállok mellettük.

Ők szeretnek. Néha azt érzem, meg sem érdemlem, hogy mennyire.

Elég jó anyának tartom magam, de közel sem tökéletesnek. Vannak hibák, amiket elkövetek újra és újra és utólag rosszul is érzem magam miatta. Biztos vagyok benne, hogy olyan hibát is elkövetek, amit nem is veszek észre, hogy hiba. De igyekszem, a rossz dolgokon próbálok változtatni és az biztos, hogy mindennél jobban szeretem a lányom és próbálok mindent jól csinálni.

Lányom még csak 4 éves. Neki én vagyok a legjobb anyuka a világon, ezt többször is mondja. Ilyenkor mosolygok és persze örülök, de tisztában vagyok vele, hogy kamasz koromban sok mindent fog a fejemhez vágni :D Úgyhogy kiélvezem ezt, ameddig lehet.

Nem feltétlen tartom magam jó anyának. Nem vagyok következetes, könnyen ellágyulok, megsajnálom. Mindemellett nagyon könnyen felkapom a vizet, dühös leszek, kiabálok.

Milyennek lát engem?

Ma éppen nem szeret. Mivel nem voltam hajlandó segíteni felhúzni a pulcsiját és szaranya vagyok, mert semmiben nem segítek neki (miközben ezen lamentált megcsináltam a tízórait és uzsonnát, kikészítettem a reggelit, kiraktam a fogkeféjét fogkrémmel, bepakoltam a táskáját -de szaranya vagyok, mert soha nem segítek semmiben)

Szóval jól megvagyunk :D