Szerintetek célravezető ez a fajta nevelés?

Sziasztok. A kérdésemet az egyik jó barátnőm unokatesója ihlette, akinek van egy 17, egy 11 és egy 8 éves gyermeke.

Barátnőmék tervezik a babát és múltkor mesélte, hogy ő is úgy akarja majd nevelni a gyereküket, ahogy az unokatestvére, mert hogy mind3 gyereknek milyen jó a kapcsolata a szüleikkel és hogy milyen rendes, szófogadó gyerekek. Kérdeztem, hogy miért ő hogyan neveli vagy miért szeretné úgy?

Mesélte, hogy unokatesója már a gyerekvállalás előtt eltervezte, hogy hogyan fogja a gyerekeit nevelni, amihez mindenképp ragaszkodni fog és ragaszkodott is. Mint pl első perctől minden gyerek a saját szobájában, külön ágyban fog aludni, nincs szülők között alvás vagy pl nem enged a dackorszaknak, nem fogják hagyni h akaratosak legyenek és bármit megengedjenek maguknak stb. Azt mondta, hogy következetes és ha kell(ett) olykor szigorú. Például egyik gyerek mellett sem virrasztott hónapokon, éveken át éjszakánként, ha felkeltek. Ha felkeltek éjszaka, akkor 1x megetette őket és még 1x ha sírtak átment visszaaltatni/simogatni, de utána többet nem mentek át, ha sírt vagy nyűglődött a gyerek. Szóval hagyták sírni, de azt mondták, hogy pár nap és mindegyik abbahagyta az éjszaki sírásokat és szépen elaludtak maguktól.

Aztán mondta, h unokatesója ugye eleve úgy állt hozzá, hogy nem fog engedni sem a dackorszaknak, sem a hisztiknek, se a kamaszkori pimaszkodásnak. Szóval mikor el kezdtek "dacoskodni" a gyerekek, nem szót fogadni, botban hisztizni az 5. csoki miatt stb, akkor már a kezdetektől fogva szigorúan járt el. Értem ezalatt, hogyha direkt nem fogadott szót valamelyik, akkor büntetést kaptak, ha rosszalkodtak, hisztiztek a boltban, akkor rácsapott a kezükre, otthon nem játszhattak, hanem sarokba állította őket. És mindig nagyon erélyesen szólt rájuk, hogy már a hangsúlyból is érezzék, hogy hol a határ. Elvileg azt mondta, h csak néhányszor kellett megbüntetni őket a dackorszak elején és utána a későbbiekben elég volt már csak erélyesen rájuk szólni és tudták, hogy ezt nem szabad. Kamaszkor ugyanez, vagyis hát hogy elvileg mire eljutottak az első gyermekkel a kamaszkorig, unokatesója kialakította a "rendszert" annak tekintetében, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálniuk, hogyan illik velük, a szülőkkel viselkedni és nem is voltak különösebb problémák, lázadások tizenévesen sem. Mert hogy tudta/tudja a nagylány (meg a másik kettő is, csak ők még azért kisebbek), hogy nem beszélhet vissza, nem lehet flegma velük, nem tehet meg bármit és épp ezért nagyon tisztelettudó és szófogadó. De nem úgy szigorúak a szülők, h nm mehet sehova, csak a 4 fal, hétvégén ugyanúgy elmehet a barátaival, eljárhat néha buliba, mint a többi 17 éves stb.

És barátnőm teljesen odáig van az unokatesója nevelési sikerétől és most fejébe vette, h ők is hasonlóan fognak eljárni. Kérdezte a véleményemet, h én mit gondolok ezekről. Mivel semmi közöm hozzá, én csak annyit mondtam, hogy mindenki úgy neveli a gyermekeit, ahogy jónak látja, de hogy nem biztos, hogy neki is pont úgy sülne el, ahogy unokatesójának.

Ti mit gondoltok, tényleg célravezető lehet más gyerekeknél is ez a fajta nevelési módszer?