Milyen példával dobálózhatnék?

Én sosem mertem megkérdezni az Anyósomtól (mert sajnos nem olyan a viszonyunk), de vajon a saját kisfiát ő is a 30 évvel ezelőtti "eszmék" szerint nevelte? És vajon repdesett az örömtől, amikor a drága Mama megjelent, és kiosztotta, hogy hogyan kell JÓL felnevelni az unokáját?

Én egyszerű stratégiát választottam: egyik fülemen be, a másikon ki. Igaz, így nem felelek meg az elvárásainak, de nem is akarok.

Kedves 10:44-es!

Na, végre megvan mi mondhatok apámnak, mikor megint előhozakodik ezzel a "tüdőerősítő" sírással ;-)

Jó, el kell ismernem,hogy valószínüleg akkor engem is hagytak bőgni babakoromban, mégis többé-kevésbé "normális"(?) felnőtt lettem, de én nem hiszek abban, hogy egy babát hagyni kell sokáig sírni, "had erősödjön".

Én csak annyit mondanék, hogy köszönöm de tanáccsal már el vagyok látva! Ami régen volt az nem feltétlenül jó! A mai tej sem olyan mint 30 éve és különben is te vagy az anyja és te tudod, hogy mit hogyan fogsz csinálni, ezzel a "csak jót akarnak " kommentekkel nem értek egyet. Előlegezzék már meg neked a bizalmat, hogy tudod mit kell csinálnod! Halál idegesítő ha jönnek a régen így volt meg úgy! Most nem azok az idők vannak és nem ők szülték a gyereket!

Régen nem volt ennyi kontroll sem és ezért nem jöttek ki a hibás döntések!