Saját példával megcáfolnátok az alábbi, járással kapcsolatos állítást?

Na erre én is nagyon kíváncsi lennék. Régen, mikor mi kiskamaszok voltunk, csak azt láttam az udvaron, hogy vezetgetik a babákat, hozzáteszem mi is rengeteget dajkáltunk és vezettük őket mi is a játszótéren.

Most meg mindenhol azt hallom, hogy nem szabad vezetni őket. El nem tudom képzelni, hogy egyedül magától elinduljon egy csak felállni tudó baba, akkor esik annyit, mint a csuda.

Várom én is a válaszokat, mert ez nekem új!

Az én kislányomnak is fogták a kezét eleinte. Én mindig magyaráztam mindenkinek, hogy nem kell vezetgetni, de csak a sértődés lett belőle. Aztán nem foglalkoztam velük és igen is rájuk szóltam, mert szegénykém sosem egyenesen állt, hanem mindig előre dőlve ment. Aztán ahogy ezt nem hagytam egyre ügyesebb lett és elég hamar belejött a járásba. Először csak bútorok között aztán egyre merészebb lett. Az esések szerintem nem elkerülhetőek. Idő kell amíg teljesen stabilan tudnak járni és arra is figyelnek mi van a lábuk előtt. Ez saját tapasztalat.

15 hós anyuka

Igaz,amit olvastál. A gyereknek minden mozgást saját magának kell megtanulnia. Először a bútorok mellett kapaszkodik,később elég neki,ha egy baba vagy ruha,vagy bármi van a kezében,már biztonságot ad neki.Ha elesik,többnyire vagy hasra,vagy a popójára esik. Nagyon fontos,hogy ilyenkor a szülő észre se vegye,hogy elesett. Pillanatok alatt feláll,és szalad tovább. Ha viszont a szülő odaszalad,felkapja,akkor a gyerek ettől ijed meg,nem az eséstől,és sírni kzed.

Tapasztalatom az enyémeknél,de ismerős babáknál is,hogy amikor elesnek,először körülnéznek,hogy látja-e valaki. Ha nem látja senki,akkor szépen felkelnek,ha viszont látják,akkor bőgni kezd.

Nemcsak tapasztalatszerzés miatt jó hagyni,hogy elessen és magától keljen fel,hanem azért is,mert ha így nevelődik,akkor csak abban az esetben fog sírni,ha komolyabban megütötte magát.

Hát valóban nem szabad vezetgetni. Magától kell megtanulnia. Nemcsak az egyensúlyérzés miatt, hanem mert ortopéd szempontból sem jó. Az a jó, amit magától tesz és csinál, mert akkor alkalmas. képes az izomzata, az izületei, az idegrendszere erre. Én sem vezetgetem a babámat. Nem is ültettem, akkor ült csak, mikor ő már tudott.

10 hónapos baba eü-s anyukája

A lányom 6 hónaposan állt fel kapaszkodva, és 9,5 hónaposan indult el önállóan. Sosem erőltettünk neki semmit, abszolút magától csinálta, sosem vezetgettük, először a bútorokba kapaszkodott, később a fal mellett haladt, hogy ne essen el mindig megtámaszkodott, aztán egyszercsak nem kapaszkodott semmibe. Most 14 hónapos, stabilan jár, de így is előfordul, hogy elesik néha, pl. ha nagyon szalad valamiért, és nem néz a lába elé. Viszont nekem meg pont az a bajom, hogy nem fogja meg a kezem, egyszerűen nem hagyja séta közben sem, csak ha fel kell lépni valami magasabb lépcsőfokra, vagy útpadkára, akkor nyújtja a kezét, hogy segítsünk, de egyébként nem engedi.

Egyébként én ismerek kivételt, az egyik ismerősöm szintén folyton vezetgette a babáját, de egyáltalán nem vált ez hátrányára, szépen, stabilan, önállóan, esés nélkül jár már a pici (még nincs másfél éves).

Nem tudom, mit jelent a később szó...

Lányom 6,5 hónaposan állt fel kapaszkodva, 7 hónaposan lépegetett a bútorok mellett-szintén kapaszkodva. Aztán 9 hónapos kora körül szintén elkezdték a kezét fogni a családból úgy ment. Én is mérges voltam, mert tudtam, h akkor most ez lesz a sláger, h fogni kell a kezét, ő meg olyan törpe volt, h leszakadt a derekam séta közben. Szóval, kb 2 hét volt, amíg mindkét kezét fogni kellett, aztán már csak az egyiket. 10 hónaposan szabályosan húzott maga után, nagyon szépen, stabilan ment, de egyedül max 1-2 lépést volt hajlandó megtenni. Aztán 11,5 hónapos korában minden átmenet nélkül egyszer csak végigment az előszobán, be a szoba végébe. Onnantól nem volt megállás...:) Szóval, lehet, ha nem fogják meg a kezét az elején, akkor pár héttel korábban kezd járni, de szerintem az önálló járáshoz a 11,5 hónap így is elég korainak mondható - tekintve, hogy a babák általában egy éves kor után kezdenek el egyedül menni.

Utolsó vagyok. A járás nálunk sem volt erőltetve, anyám egyszer mutatta meg neki, hogy nem csak bútorok mellett lehet menni, onnantól a következő volt a szitu: mellénk mászott, felkapaszkodott, nyújtotta a kezét, és ha nem voltál hajlandó menni vele, akkor bőgött... Izgi volt...

Elfelejtettem: 9,5 hónapos korában kb állt fel magától.