Apa akar második babát, én nem? Voltatok ilyen helyzetben?
Kisfiúnk egy éves, és az utóbbi hetekben párom fel-fel hozza, hogy hagyjam abba a gyógyszer szedését, jöhetne kistesó.
Nos, én egyáltalán nem akarok második gyereket, többször el is mondtam neki, még egyszer nem szeretnék keresztül menni a gyermekágyas időszakon, kész katasztrófa volt, semmi nem úgy történt ahogy én szerettem volna, és senki nem volt rám és a gyerekre tekintettel, nos ezt újból megélni szerintem elég depis hangulatba vágna, félek a terhességtől is, szüléstől is, nem a fizikai fájdalmaktól, mert szerencsére könnyű volt a szülés, terhesség se viselt meg, inkább a lelki dolgoktól tartok, a beszólásoktól, a nyomulós rokonok...
Párom lányt akar, akart is fiúnk helyett, ettől is tartok, hogy a következő is fiú lenne, és csalódna, én a világon a legboldogabb voltam amikor kiderült hogy fiú, és épp egészséges, de látnotok kellett volna párom arcát, amikor kiderült hogy nem lány.. szóval, ezt sem szeretném.
Na most az van, hogy párom viszont egyre feszültebben vezeti fel a témát, attól félek hogy nagy veszekedés lesz a vége, vagy szétválás, mert úgy tűnik a nemleges válaszom egyszer nem elég, szinte már napi téma, már mindenhogy mondtam neki hogy én nem szeretnék ismét várandós lenni, se most se később, az indokaimat is elmondtam, de igazából nem látom hogy felfogná, vagy érdekelné őt az én érzéseim ezzel kapcsolatban. Azt mondja gyagya vagyok, esetleg menjek szakorvoshoz beszélgetni, úgyis lesz, mindegy mit mondok. Egyszerűen nem érti meg, hogy a családja miatt nem akarok szülni, hiába megyek orvoshoz, ha ismét kezdődik elölről az idétlenkedés a szülei részéről.
Van köztetek olyan, akiknél ez esetleg vitatéma volt? Hogyan oldódott meg?
25 éves vagyok
Nem tűröm, próbálok ellene tenni, de ha próbálom megbeszélni ezeket az engem zavaró dolgokat, vagy bőgnek, vagy mint aki meg se hallja..
Az a baj, hogy páromat is zavarja a dolog, legalábbis nekem ezt mondja, ám mégse hallottam soha hogy beszélne velük, meg nekem is azt mondja, hogy minek feleslegesen cirkuszolni. Nyilván megbántani meg őt sem akarom sem haragítani, hogy megsértem anyját apját vagy bárki mást.
Tehát, én úgy veszem észre párom nem tud dönteni kinek az oldalára álljon. Illetve némi érzelmi zsarolást fedeztem fel anyja részéről, sírva hivogatja hogy miért nem küldünk képet az ő unokájáról naponta, meg miért nem mondjuk meg hogy már jár a gyerek (nem jár még..) Nagyon fura az egész banda,na mindegy.
Szóval hiába vagyok én határozott, párom nem az, így nem is vesznek komolyan.
Na, mindegy, így én nem szeretnék másodikat, minden apró részletet elmondtam páromnak is, ennek ellenére téma kb mindennap.
Valószínűleg át fogok váltani spirálra, az jól el van dugva. :)
A párom 4 gyereket akart, én mondtam, hogy teljesen kizárt, maximum 2. Aztán megszületett a fiunk, nehéz terhesség, nehéz szülés, mindketten majdnem meghaltunk, poszttraumás stressz és depresszio.... Életem legnehezebb élménye volt. Imádom a kisfiamat, de nem lesz második gyerek, soha többé nem vagyok erre hajlandó. A férjemmel leültem szépen és elmondtam neki az érzéseimet, illetve hogy ne haragudjon de a gyerekvállalásban nincs kompromisszum, csak olyan baba jöhet amit ketten akarunk. Megértette, körülnézett és azt mondta, hogy amink van az így is csoda és ő nagyon boldog, annyi gyerekünk lesz amennyi mellett én is az vagyok.
Én úgy gondolom, hogy ez lenne a normális hozzáállás. A leírásod alapján a férjed úgy csinál, mintha a közös életetek az ő barbiháza lenne... Fanyalog a baba nemére, cseszeget téged és leszarja az álláspontod. Én úgy gondolom, egy házasságnak nagyon nem így kéne működnie...
(Pontosítok, egy kompromisszumra voltam hajlandó, hogy nem megyek ki külföldre elköttetni magam még 5-6 évig. )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!