A kisebbik folyton kézben akar lenni, ha nincs, kiabál. Már alig jut időm a nagyobbra, kezdek végtelenül kiakadni. Ti mit csináltok, akik hasonló helyzetben vagytok?

Amíg előkészítem a reggelit, ágyban fekszik, sír. 5 perc kb. Aztán próbálnék játszani a nagyobbal, vagy megcsinálni a mosást, mosogatást, porszívózást, de esélytelen, vagy viszem magammal, vagy végigüvölti. Nézni nemn elég neki, akkor sem, ha ott vagyok vele szemben. Ebéd alatt ő is szopizik, akkor csend szokott lenni, de altatni már nem tudom úgy a nagyobbat, hogy összebújok vele, mert a kicsi nincs el csendben, visít, üvölt, muszáj kézben lennie, és nem ülhetek le sem a nagy mellé, mert akkor feszegeti magát és visongani kezd és ha nemn állok fel, sír. Íg ymeg a nagy nem tud elaludni. Már hetek óta szomorúan fekszik le, és már a plüss kutyát is magával vitte az ágyba (korábban sosem csinálta), és mindig mondja, hogy "egyedül alszom", pedig bent vagyok a szobában, hogy legalább ott legyek vele, de a kicsi van a kezemben, nem ő a karjaimban, mert patthelyzetben vagyok. A szívem szakad meg, most aludt el a nagyobb, és sírni tudnék, mert öleli a kutyát helyettem, és látom, hogy szomorú, de ő nem hisztizik, mert tudja, hogy nem tudok menni és elfogadja inkább. De nem ezt érdemelné. :( Délután játék lesz, és aztán este ugyanez. Fél kézzel tudok vele játszani. :( Vagy leteszem a kicsit, hagyom sírni és úgy játszok vele, de hát az meg milyen? Had sírjon? Majd megszokjuk, hogy neki ez a programja, míg mi játszunk?? :( Nem tudom.

Gondoltam már rá, hogy éhes lehet, hogy kevés a tejem, de a védőnő szerint nagyon jó súlya van, lehetetlen, hogy éhezik. 3-4 óránként szopizik, akkor mind a két cicit kéri, és már 6.5kg, nem érzem kevésnek. De felmerült bennem is, mert már nem találok más okot. Ez nem normális dolog. Az elsővel ilyen soha nem volt. Egyszer kapott tápszert is pluszba, próbaképp, hogy nah, enne-e még. Evett is, sokat, de aztán minden visszajött, sugárban, gondolom, túlette magát. Rosszabb napok voltak a nagyobbal is, de nem ilyen hosszú hónapok...

Tökéletesen igazad van, lehet, hogy én bírom rosszabbul, és nekem jobban hiányzik. :(