Apa akar második babát, én nem? Voltatok ilyen helyzetben?

Egész egyszerűen annyi történt, hogy született egy baba a családba és mindenki megkergült. Kórházba bejárkáltak, úgy hogy nem lehetett, mert járvány volt, kértem hogy ne jöjjenek, és a korlátnál nyavalyogtak, hogy vigyem oda a gyereket, naphosszat két héten át ez volt,

Beleszólnak mindenbe, rossz anya vagyok a gyereknek mert nem tudom szoptatni, rossz anya vagyok mert nem azt a ruhát adom a gyerekre amit ők vettek, nem azt a pelust használom, amit javasoltak, nem azt a popsikrémet, miért nem forog a gyerek, miért nem jár, biztos rosszul nevelem, mindenért én vagyok a felelős, hibás, folyton idejárnak a "nyakamra", a szülés után kb 0-24 itt voltak , legalábbis amíg párom dolgozott, hazaért, varázsütésre megjavult mindenki, ha nem volt ott, mindent csak köpködtek, az is baj volt hogy jöttek és nincs ebéd pl., úgy hogy nem szóltak hogy jönnek rendszerint, én a vérmérgezésből lábadoztam (bent maradt a méh lepény), volt vagy fél éves a gyerek mire sikerült feldolgozniuk hogy este tízkor már nincs látogatás, mert ha jöttek bizony keltsem fel a gyereket, mekkora sz.r ember vagyok hogy nem keltem fel nekik, meg miért nem adok neki a friss dióból, meg a 4 hónaposnak paprikás krumplit, oké hogy sz..jam le mit mondanak, de ugye egy jó ideig ezt hallgattam, van az a pont amikor az ember már kivan ettől.

És eskü, a szülésig mindenki normális volt, nem tudom hirtelen mi változott..

Párom meg nem mer már szólni a családjának, egyszer ültünk le beszélni anyjával pl. Bőgve mondta hogy dehát az ő unokája, joga van beleszólni meg ilyenek. Azt mondta próbáljam elviselni, de arra nem gondol, hogy amikor sértegetnek az miféle érzés, hisz az én családom egyszer se szólt egy rossz szót se felé.

Most már pár hete nyugi van, mert én szépen szabályokat vezettem be ugye, de sejtem kezdődne az egész elölről ha újabb baba érkezne, és ezt nem akarom ismét átélni, kb egy nagy nullának éreztem magam, mert hiába beszéltem, kértem, hiába szóltam rá akárkire, csak a visszabeszélés, meg az "én ne mondjam neki, mert ő már szült hármat" szöveg ment.

Na, lehet félreérthetően fogalmaztam, emiatt az emberileg nulla érzés miatt nem akarok gyereket vállalni még egyszer.

Köszönöm a hasznos válaszokat.

Igen, pontosan ezeket az indokaimat elmondtam a páromnak is, ugyanígy, de azt mondja én fújom fel, meg én vagyok a sértődékeny, meg hogy ezt engedjem el, mert az ő családja nem fog változni hiába beszélünk velük ezeregyszer.

Enyémek is ilyenek voltak az első napokban, de én külön megbeszéltem szüleimmel, testvéreimmel mit hogyan szeretnék, és be is tartják, tiszteletben tartják a kéréseimet és nem is extra dolgok, annyi volt az én kérésem hogy mielőtt idejönnek szóljanak, este 7 után már ne jöjjenek, és engedély nélkül ne pakolgassák tele az internetet a gyerekem képeivel, és figyeljenek pl a helyes csecsemőtartásra ha felveszik. Szerintem tök logikus, érthető dolgok ezek, párom családja ezeket nem érti meg, mert a pucér gyerekem hej de cuki, lássa mindenki, meg ilyenek. És igen, cuki a fiam, de nem való az internetre.

Más városban élünk, minimum 100 km mindenkitől a távolság, így a költözés meg volt, és így is, hogy 4 órás az autó út hozzánk, nem tudnak szólni ha jönnek, csak beállítanak és akkor 2-3 napra, ami ugye nem lenne baj, ha közbe nem engem szapulnának. Párom azt mondja, rokonaink, tűrjük meg azt a pár napot, meg tűrjem az illetlen viselkedésüket... ő is tűri..

És hát azt se akarom hogy eltiltani a gyerektől őket, mert egyébként fiam szereti őket, jókat játszanak, és nekem pl nem voltak nagyszüleim, tehát tudom hogy milyen mama papa nélkül.