Nem várt gyermek?

Hát ilyenről még nem hallottam, csak olyanról, h nem a legjobbkor jött, de attól még megtartották. Olyanról viszont tudok, ahol nem akartak egyáltalán gyereket és nem is tartották meg. Ebben sajnos személyesen is érintett vagyok, nekünk is összejött bogyószedés mellett, de semmiképp nem tartottuk volna meg. Egyáltalán nem akartunk gyereket, tehát nem volt kérdés, hogy ennek abortusz lesz a vége. Az a "csak" 9 hónap pedig, marhára nem csak 9 hónap úgy simán, egy terhesség koránt sem biztos, h leányálom, sőt.. Rengeteg barátnőm hányta végig a terhességét, volt aki veszélyeztetett terhes volt és egész nap csak feküdnie lehetett, csomó vizsgálatra kellett mászkálniuk, a munkából kiestek, ezzel jelentősen csökkenve a havi bevételüket stb stb. A szülés borzasztó fájdalmairól meg ne is beszéljünk. Úgy gondolom nem sok nő lenne képes ezt végigcsinálni, ha csak ő maga nem akarná. Sőt, sokan még akkor is paráznak, hezitálnak, megijednek, kiborulnak, akik tervezetten akarnak gyereket, hogy mire vállalkoztak, nem hogy még, akinek egyetlen porcikája sem vágyik erre az egész tortúrára!

Rengeteg nagyobb gyerek van, akit örökbe lehet fogadni, nem kell ám az újszülöttekre várni!

Sehogy... Én pont ilyen helyzetben vagyok (írtam is ki kérdést ezzel kapcsolatban), de biztos, hogy nem tartom meg. Abszolút nem szeretnénk gyereket és ezen semmi nem változtat, nem fogom belekényszeríteni magam egy ilyen helyzetbe, hogy tönkre vágjam az egész hátralevő életemet.

És értelemszerűen, mivel gyereket nem akarok, így se azt a "csak 9 hónapot", se a brutál fájdalmas szülést nem szeretném. Nem teszem ki ilyennek a testem alapos, nyomós indok nélkül, ami nem más, mint hogy ha én magam vágynék rá. Mi másért vállalják be a nők ezt a borzasztó kínt, ha nem azért mert ők szeretnének gyermeket? Nálam szóba sem jöhet az örökbe adás, szerintem ez senkitől nem is várható el. Ez óriási áldozat, ráadásul a saját testi és lelki épségemet se kockáztatnám senki kedvéért sem. A 2-es jól írja, bőven van, akit örökbe fogadni, az már magánügy, hogy mindenkinek kisbaba kell...

Te is talán ilyen helyzetben vagy kérdező?

Bocsi, közben látom h írtál.

Hát ez elég kaki helyzet, hogy finoman fogalmazzak. Te mit szeretnél? Most ne a férjeddel foglalkozz elsősorban (a döntés úgyis a tied) ugyanis a nehézségek 99%-a mind rád hárul. Neked kell kihordanod, elviselve minden kellemtelenséget, neked kell megszülnöd, ami az egyik legfájdalmasabb dolog a világon, sejteni vélem, h te is fogsz vele otthon maradni, te esel ki a munkából évekre és cserébe 0-24-ben el kell látnod egy újszülöttet, ami nem kis munka. Szinte garantált a kialvatlanság, ismerőseim durván 95%-a hónapok óta nem aludt néhány óránál többet egyhuzamban stb. Mindezekre készen állsz? Mert nekem az írásodból nem úgy tűnik. Ezt alaposan gondold végig, mert egy gyerek egy életre szóló felelősség, nem gondolhatod meg magad félúton, h köszi mégse akarom.

Amúgy anyu unokatesója esett így teherbe, nem igazán vágyott akkor gyerekre, nem örült a helyzetnek, de csak megtartotta. Hát... minden rosszindulat nélkül mondom, nem kellett volna. A lányával mindennap éreztette, hogy mekkora teher a számára és bár ne tartotta volna meg. Szegény lány kissé lelki sérült is lett, amit nem csodálok, pszichológushoz is járt emiatt, az anyjával pedig semmilyen kapcsolata nincs.

Nem én vagyok

Bnőm

Örökbeadta

Én nagyon nem akartam gyereket, pláne nem az apjától. Örökbeadás volt a terv, megszületett, szerettem én, mert baba volt, de anyai érzéseim nem voltak. Aztán egyszercsak megremegett a lába, és azt hittem rohama van vagy valami. Olyan pánik tört ki rajtam, hogy meg fog halni a gyerekem, amit nem hittem volna magamról. Onnantól kezdve tudtam, hogy a legfontosabb dolog az életemben és vigyázni akarok rá, soha semmi baja ne essen, egy rész belőlem, a gyerekem:)

Azóta is rendületlenül imádom, pedig sokszor pattannak el az idegeim miatta, se se szavakkal, se tettekkel nem bántom olyankor sem.

Mindenképpen keress egy pszichológust és ezt a lehető legnagyobb jóindulattal mondom. Én világ életemben szerettem volna gyereket, de olyan szinten rettegtem a terhességtől, hogy volt, hogy egyszer elsötétült a világ, amikor belegondoltam abba mi lenne, ha terhes lennék. Én jártam ezzel szakembernél és rengeteget segített tisztázni a valójában irreális félelmeimet, stb.

Már csak azért is felkeresnék egyet, mert nem tervezett terhességek igen nagy százalékánál előjön gyermekágyi depresszió úgy is, hogy tervezték.