Ti mit gondoltok azokról, akik szándékosan nem akarnak gyereket vállalni, annak ellenére, hogy megtehetnék?

Minden napra jut egy ilyen kérdés...

Nem mindenki alkalmas az anya szerepre, mert az egy élethosszig tartó, nagy feladat tele önzetlenséggel, felelősséggel, lemondással, aggódással és végtelen sok szeretettel. Aki ezekkel nem tud megbírkózni, ne vállaljon gyereket, mindenki jobban jár.

"tehát valóban minden adott lenne hozzá"

Valóban?

PONT hogy nem!

Ugyanis a LEGALAPVETŐBB feltétele a gyerekvállalásnak, hogy a szülők AKARJANAK gyereket.

Ha nem akarnak, még véletlenül sincs meg minden hozzá.

Én pl. nem szeretnék gyereket, pedig a stabil anyagi háttér, stabil párkapcsolat megvan. Végül is az egészség is, bár nem próbálkoztunk még gyerekkel, nem tudom, hogy összejönne-e.

Viszont ennek semmi köze a "kényelmes kis életemhez". Mások az életcéljaim, más tesz boldoggá, meg rettegek a terhességtől/szüléstől. Arról nem is beszélve, hogy ebben a "kényelmes kis életben" párommal mindketten 8-tól 17 óráig dolgozunk, és min. egy óra bejutni és egy óra hazajutni a munkahelyünkről. Pont ezt beszéltük pár napja, hogy ha lenne egy óvodás korú gyerekünk, akkor fél 7-kor letennénk az óvodába, este fél 7-kor meg felvenné valamelyikünk... Ez lenne a normális gyereknevelés?

Én úgy gondolom, hogy mindenkinek csak egy élete van. Legfeljebb hihetünk a folytatásban, de nem lehetünk biztosak benne. Ez az egy adott, és szerintem mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy alakítsa, hogy a lehető legboldogabb legyen.

Ha valakit a nagycsalád tesz boldoggá, akkor számára a legjobb döntés, ha sok gyereket vállal. Másnak meg más okoz örömöt: nyugodt, megszokott élet, karrier, utazás, hobbik, stb. Ez sem nagyobb önzőség, hanem saját (ezesetben jó) döntés.

Ne legyünk már mártírok, kérem. Ugye senki nem állítja, hogy valamilyen nemes célért vállalt gyereket, nem pedig azért, mert ő maga így akarta? Aki szerint önzőség nem szülni, az sem vállalt volna gyereket ha nem vágyott volna rá, csak azért hogy több legyen a magyar, kitermelje a nyugdíjat, vagy fenntartsa a fajunkat. Mindkét döntés a saját érdekünket szolgálja, tehát egyformán önzők, vagy nem azok.

Rám pont illik a leírás. Leírom, én hogy gondolom:

Igen, önzőnek tartom magam, és EZÉRT NEM AKAROK gyereket. Nem akarom, hogy bármilyen programról le kelljen mondanom a gyerek miatt, nem akarom, hogy éjjel gyereksírásra kelljen kelnem.

Ugyanakkor pont azt tartanám a legnagyobb önzőségnek, ha bármilyen nyomás hatására mégis bevállalnék egy gyereket, és aztán meg állandóan lepasszolnám bébiszitternek, rokonoknak, hogy továbbra is élhessem a saját életem.

Nem érzem azt, hogy nekem attól lenne teljes az életem, ha szülnék, nem vágyom a gyerek okozta nehézségekre, és nem látok örömöt abban, hogy évekig etessek, pelenkázzak egy önálló életre képtelen személyt.

(Az ősanyák nyugodtan lepontozhatnak, akik szerint tűzre való az a nő, aki nem akar szülni. Szüljön helyettem, és problem solved :D )

32N