Egy mókuskerékben érzem magam a babámmal. Mi erre a megoldás?

Mit és hány órában dolgozik a férj? Én csak 8-ban, így amint hazaértem, szoptatáson kívül minden örömmel csinálok. Masszírozni én sem imádok, de könyörgöm, az a 10 perc, ha jól esik neki, az a mimimum amit megtehetek. Ketten vállaltunk gyereket.

Ha ő 12 órázik pl, akkor hétvégén lehet szépen sétálni menni a babával, meg le lehet foglalni. Te meg tudsz pihenni, vagy amit szeretnél.

Én aterzem a helyzeted.Az első évben senkivel se volt el a babának csak velem.Ha eltuntem üvöltött és persze apuka,nagyi szépen hoztak utánam, hogy sír inkább visszaadják.Neha én is azt éreztem amit te írsz szerintem.A párom nem kifejezetten a baba közelében segített, inkább megfőzött ha úgy volt vagy ilyesmi.Nekem meg pontosan arra lett volna szükségem, hogy egyedül legyek kicsit.

Nálunk akkor változott a helyzet mikor 3-4 napig nem takarítottam ki.Mondta, hogy kosz van ,én meg mondtam, hogy látom,de a gyerek mellett nem lehet normálisan takarítani (10honaposan járt). Párom nem egy takaritomuvesz utalja,ezért inkább a gyerekre vigyázott 😂😂 Mostanában már magától eszébe jut néha sétálni elvinni.Nem túl gyakran,de felotlik benne.A lányunk meg egyre jobban elfogadja hogy nem csak anya van és egyre jobban el van a nagyikkal is.(16 hónap alatt értünk el idáig)Probald ki te is ezt a pároddal hátha működik 😊 Kitartást kívánok neked.

En is ezt erzem, viszont en nem hagynam ezt a ferjemnek. Nem is hagyom, nem vagyok a hazicseledje. Ha így állunk hogy o dolgozik akkor en is, es a gyerek az en munkam az ove meg a munkahelye? Hja es a takaritas/fozes stb? Az a hobbim? Nem. Elmagyaraztam h dolgozik mondjuk 9orat, akkor en 9orat egyedul vagyok, kvazi mindenki a dolgat vegzi, aztan szepen hazajon akkor nem a tv elott kell dogleni, hanem vagy lehet segiteni a hazimunkaban vagy a babaval. Vagy ha o a teve elott akar ulni akkor en meg nem fogok fozni meg takaritani.

Nekem a masik ilyen a betegseg. Ha egy anya beteg attol meg anya. Es háziasszony es ugye ha csed/gyed miatt otthon van akkor ugye otthon van. Ha egy ferj beteg tappenzre megy es mit csinal? Haldoklik otthon. Na nekem ez a bajom.

Amugy a megoldas h a napirendet igyekezz ugy feldobni h jarjatok kozossegbe a ferjedet meg meggyozni h a gyereketek nem egy feladat es te meg nem vagy szolgalo.

Ha csak anyát ismeri, akkor persze, hogy másnál sír. Persze van egy szeparációs korszak (klasszikusan 8 hótól egy évesig), de pár hetesen vagy hónaposan jellemzően még akad egy-két szimpatikus családtag, és ezt ki kell használni. Szerintem az apákat is szoktatni kell, hogy nem a világvége, ha akad egy kis sírás, és bár persze szoptatni nem tudják, ha arra lenne igény, de pl. meccsnézés közben nagyon jól lehet büfiztetni, vagy nagyon egészséges büszkén sétálni vele akár órákat a parkban babakocsival... és nem kell megijedni tőle, ha út közben ölbe kérezkedik, mert unja a felhőket vagy épp nehezebben jön ki egy puki :) Ha nem vállalják be, mert kényelmes így a dolgok rendje, vagy az anya félti őket az ilyen kisebb bukkanóktól, és az apáknak ezért nincs lehetőségük sem a gyerekükkel az együttlétre, hogy fogják egymást megismerni? Nem lehet csak elméletben és kötelességből kötődni egymáshoz, ahhoz közös élmények kellenek mindkettejüknek.

Szóval ha már szuper napirendetek van (ami nem minden babánál alakul ki, légy érte hálás), csak tudod mikor lesz éhes, és mikor van az, amikor bátran apára hagyhatod 1-2 órát. Lehet, hogy először béna lesz, de tuti büszke magára és túl fogják élni :), úgyhogy nyugodtan dobd őket a mély vízbe és jelentsd be, hogy pl. szombatonként délelőtt eljársz valahová.

Ehh... Az nem kifogàs, hogy a férjed dolgozik. Azt a gyereket ketten vàllaltàtok, az ő dolga is, hogy gondoskodjon róla, nem csak anyagilag. Add neki oda a gyereket, kutya kötelessége vigyàzni rà rendesen. Te egésznap vele vagy, felkelsz éjszaka többször is, hogy róla gondoskodj, plusz amit mellette megcsinàlsz, ott a hàztartàs. Ez nem 8-10 óràs munkaidő hanem 24, kialvatlanul, hónapokig.

Ne haragudj, hogy ezt így ide írom, nekünk nincs gyerek, nem is szeretnénk. Kutyànk van, aki közös felelősség, és a férjem ugyanúgy gondoskodik róla ahogy én. Enni ad neki, kiengedi wcre, visszük dokihoz, tanítjuk stb. Foglalkozik vele ő is, akkor is ha fàradt, nyűgös stb. Mert a felelősség mindkettőnké.

Ez fokozottan érvényes ha az embernek gyereke van, nem is értem hogy gondolja ezt a pàrod. A gyerek az övé is. Munka utàn is. Csak mert te vagy vele otthon, attól még ki kellene venni belőle a részét. Kapcsolatteremtés, közös apa gyerek élmények, kötődés. Mind fontosak lennének. Elég felelőtlen a pali màr nem azért.... Teljesen olyan a viselkedése mintha ő nem akarta volna a kicsit. :(