Anya vagyok, de nem vagyok anyának való. Mi a megoldás?
Leírhatatlanul mély érzéseim vannak a gyerekeim felé, szinte imádatként írnám le. Mindennél jobban szeretem ölelni őket, gondoskodni róluk, megajándékozni őket, bármivel örömet szerezni. Csodálom az ügyességüket és gyönyörködöm bennük.
De alapjában véve eléggé magamnak való voltam mindig is. Szükségem lenne napi több óra egyedüllétre, csendre. Nagyon szeretek társasozni, kirakózni például, de babázni nem nagyon tudok, a szabadtéri játékokat pedig gyerekként sem szerettem, amióta tudok olvasni, mindig az jelentette számomra a létező legértékesebb elfoglaltságot.
A gyerekeim most kicsik, 3 és 6 évesek. Velem ellentétben szinte könyörögni kell nekik, hogy mesét olvashassak, ők inkább néznék a meséket, amit én nem tartok túl jónak. Elmondhatatlanul mozgékonyak, elevenek, egész nap a szabadban lennének. Nekem komoly megpróbáltatás a fogócskázás, homokozás, hasonlók.
Úgy érzem, nem vagyok anyának való. Szenvedek attól, hogy szinte sosem vagyok egyedül, és a férjemmel is túl keveset kettesben.
NIncs nagyi, nincs bébiszitterünk.
Mit tanácsoltok?
válasza:Miért nem játszanak együtt? Hagyj nekik teret. Nem a barátjuk vagy, hanem az anyjuk.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem-et kell mondani, ha hívnak, de nem kell mindig lefoglalni őket.
válasza:3 és 6 évesen már nem annyira kicsik, hogy folyton a sarkukban kellene lenned, és ha a kisebb még nem bölcsis vagy ovis, akkor kitartás, nemsokára a nap elég nagy részében más fogja őt is lefoglalni. A meseolvasás lehet az esti rituálé része, nálunk arra alszanak el és én is élvezem. Fogócskázni, homokozni szerintem jó fej dolog ha beállsz és kellenek is a közös élmények, amikor anya is gyereket játszik, de alapvetően nem attól leszel jó anya, ha egész nap ebben a státuszban vagy, hiszen mellette gondolom szoktatok beszélgetni, gondoskodsz róluk, tanítgatod őket... stb. Ne legyenek irreális elvárásaid magad felé és nyugodtan olvasgathatsz néha, amíg bármivel elvannak egyedül vagy együtt - persze nem lehet órákra belemélyedni még jó darabig, mint régen, de amire akarja az ember, azért általában megoldja és jut valamennyi ideje, különben megőrül. Mondhatsz néha menet a srácoknak, foglalják el magukat, neked most más dolgod van vagy csak máshoz van kedved. Ciki kissé így leírva, de nálunk pl. a vécén kiválóan lehet magányosan olvasgatni viszonylagos feltűnés nélkül :) csak sajnos már a gyerekek is rászoktak :) És ha nincs nagyi vagy bébiszitterre pénz, akkor a férjeddel kettesben kell elosztani a dolgokat vagy olyan barátokat szerezni, akikkel tudsz kooperálni. Ja és gondolj arra, hogy a gyerekek miatt legalább rákényszerülsz az egészségesebb életmódra, amikor a friss levegőn sokat mozogsz :)
Én festeni szeretnék újra már vagy 8 éve - és napokig egyedül, és olajjal... -, na ez az, amit tényleg nem lehet, mert rögtön van segítségem minden ilyesminél - de még nem adtam fel a reményt. :)
válasza:Nem is értem, akkor miért szültél még egyet...
Na mindegy.
Lehettek a szabadban úgy, hogy ők játszanak, te olvasol. Attól még tudsz figyelni rájuk.
Nem kell mindenben részt venned, de azért néha társasozhatsz velük, ha ők szeretnek.
A meseolvasás meg nem opció. Tévé nincs, te mesélsz. Ha nem felel meg, játszhatnak mást.
Nem attól leszel jó anya, ha minden percben szórakoztatod őket, és velük játszol.
És a férjed is lehet velük, akkor te pihenhetsz otthon, vagy olvashatsz.
Köszönöm a válaszokat.
Kár, hogy a "Mine szültem még egyet" kérdést nem lehetett kihagyni. Bár várható volt. DE épp az én helyzetemben még nehezebb lenne egyetlen gyermekkel, akinek még tesója sincs, hiszen mindhárman végülis azt is javasoljátok, hogy játszanak a tesók együtt, amit szeretnek:)
Másrészt ahogy írtam, nem az anyai ösztönök hiányoznak belőlem, sőt. Imádom a saját gyerekeimet és a másokét is, tanár vagyok, egész életemben gyerekekkel foglalkoztam. De nem fogócskázni, homokozni és festékezni szeretek, hanem beszélgetni, tanítgatni, mesélni, babusgatni, stb. Nem vagyok az anyák gyöngye, de a szeretet megvan. Nagyon fáj azt olvasni, hogy minek szültem vagy minek kettőt.
válasza:3-as vagyok, 1 gyerekem van. Nem is lesz több, mert erre van kapacitásom (ezért nem szülök még egyet). Ezért kérdezem, miért szültél, ha nem vagy anyának való szerinted. Azt már az elsőnél megtapasztalja az ember.
Sehol nem írtam, hogy játszanak együtt a gyerekeid. Fiam is szeret a szabadban lenni, néha csak felügyeletnek vagyok ott, nem játszom vele.
Ha társasozni akar, játszok vele (még ha néha mást is akarok).
Ezért írtam, hogy nem mindig neked kell helytállnod, mint szülő, lazíthatsz is. AKkor legyen apa a gyerekekkel. És ezt 1-gyel sokkal könnyebb kivitelezni.
De persze, ha már megvan a 2, akkor ebből kell kihozni a legjobbat.
Vidd őket többet közösségbe, játszóházba, programokra. Ott elvannak, neked csak felügyelned kell őket.
válasza:Szerintem semmi gond nincs veled. Én arra emlékszem például gyerekkoromból, hogy reggel kiengedtek játszani, néha beszedtek nagy nehezen enni valamit, aztán este be a kádba. Tök jól elvoltam egyedül, tesóval, kint is, bent is. Persze biztos, hogy rengeteget foglalkoztak velünk a szüleink, szuper a kapcsolatunk most is, nagyon szerettek/szeretnek minket. Sőt, kisebb korban nagyon anyás voltam. Mégsem az maradt meg, hogy milyen jó, hogy ott áll a sarkamban, őszintén nem is emlékszem, hogy játszottunk volna együtt (pedig tudom, hogy rengeteget).
Szóval én is azt mondom, hogy hagyd őket együtt játszani, te pedig olvass, néha csatlakozz azért. Semmiben nem fognak hiányt szenvedni attól, hogy nem vagy 0-24-ben a sarkukban, csináld a dolgod.
válasza:Nem attól leszel jó anya ha fogócskázol, vagy ha hemperegsz a homokban a gyerekeiddel. Szerintem sok anyának meg arra nincs energiája/kedve/huzalma hogy mesét olvasson vagy társasozzon a gyerekeivel. Pedig ezek fejlesztik igazán a szellemi képességüket.
Én játékos lelkű anya vagyok, simán beszállok a bujócskába vagy homokozok, de az igazság az hogy ezt a feladatot inkább apára szoktam bizni. Az apáknak ez sokkal jobban testhezáll.
Amig apa elviszi a gyerekeket rohangálni, addig élvezheted az egyedüllétet :)
válasza:Na akkor én is írok, csak hogy minél többen legyünk a másik oldal és ne érdekeljen annyira , aki azt írta minek szültél ....
4 gyerekem van (tudom, minek szültem) soha nem fogócskáztam vagy bújócskáztam velük és nahát, nem érzem hogy szar anya lennék :)
Az egész életem róluk szól, sütök ,főzök házimunkázok velük együtt is, festünk, rajzolunk, kirakózunk, társasozunk, rengeteget beszélgetünk, aki szereti, azzal olvasunk ( 4ből 2...a másik kettő , nahát de érdekes , de nem érdekli őket pedig ugyanúgy én nevelem őket).
Két gyerek igenis el tudja magát foglalni együtt szerepjátékozással , vagy fogócskával , nem kell ahhoz a szülő.
Nem a kis barátjuk vagyok, én nem fogok barbizni vagy pónizni velük, mert egyszerűen idegen tőlem. Gyerekkoromban sem tettem emlékeim szerint.
Nem hiszem, hogy ha megerőszakolom magam, az jó bárkinek is, mert úgyis érzik, hogy nem szívből jön.
Van aki meg szívesen szaladgál a gyerekkel, de mondjuk szöszmötölni meg utál.Nem vagyunk egyformák ez így jó és a gyerekek is pontosan tudják, látják és tanulnak belőle, hogy nekik se kell mindig minden dologban full 100% os ügyeseknek lenni.
Kérdésedre. De, anyának való vagy és épp elég jó anyjuk vagy, hidd el.
Szépen lennék ha csak az "szülhetne" , aki imád a gyerekkel fogócskázni....
válasza:Mindenkinek szükséges van egyedüllétre, csendre....
Meg kell oldani.
Azért már nem olyan kicsik a gyerekek, férjed nem tud besegíteni, amig te lazítasz kicsit?
Én is minden szabadidőmbe olvasok... nekem is ez a kikapcsolódás. 3gyerek mellett próbálom megoldani én is.
Meg a csendet és az egyedüllétet is.
De szerintem kb minden anyuka pont ilyen, mint te meg én....
Szerinted ettől nem lennél anyának való? Mert akkor kb senkinek sem való az anyaság, nem gondolod?
Köszönöm újra mindenkinek. Kedves UToolsó:: őszintén szólva nem is tudom. A kisgyermekkor talán az életnek nem a leghosszabb időszaka, de úgy tudom, a legmeghatározóbb. Olyan szempontból vagyok elégedetlen magammal, hogy ha most nem tudok SZÍVBŐL szívesen részt venni abban, ami nekik fontos (a kisfiam egy vadóc, egyébkébt ADHD-s, nem egyszerű eset, elmondhatatlanul eleven, és elég vad játékokat szeret, tehát pl. kisautókkal szinte csak karambolosat játszik), a kislányom meg hiába szuperértelmes, majdnem egy éve kb. ugyanaz a kedvenc játéka, a plüssök bezsélgetnek egymással, de kizárólag arról, hogy mit esznek:) Szóval őszintén: nekem ez unalmas is kicsit, és nem lelem benne örömömet, mármint a gyerekekkel való együttlétben igen, de a konkrét játéktevékenységben nem. Ha mást ajánlok, márpedig gyakran ajánlok, az nem tetszik a kislánynak.
Hiába lennék én a világ legszuperebb anyukája kb. iskoláskorukban, amikor már komolyabb dolgokról is lehet beszélgetni, vagy igazibb társasjátékokkal játszani, ha most nem alakul ki bennük az, hogy anya partner.
Őszintén és szívből felnézek azokra az anyukákra, akik ezekben a kisgyermeki években is képesek a gyermekükkel kicsit jobban gyermekké válni.
Az együttjátszás egyébként problémás: fiú és lány, 3 év korkülönbség, és egy nagyon vad, nagyon erős kisfiú, meg egy 11 kg-os tulipánalkatú szende kislány:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!